Eskü

Az Országgyűlés megkezdte őszi ülésszakát. Egy lemondással megüresedett képviselői helyre pártja, az MSZP új jelöltet állított. A kvóta javult: férfi helyére nőt. A miniszoknyás képviselő asszony ezekkel a szavakkal tette le a hivatali esküt:
Én, Havas Szófia, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.
A világnézettől függő záradék (Isten engem úgy segéljen) ezúttal elmaradt. Nem tudom, ki fogalmazta meg ezt az esküszöveget, nyilván már a rendszerváltoztatás után, de az Országgyűléshez méltatlan, rossz magyarsággal tette. Egy ilyen rövid szövegben nyelvi szegénységet árul el, hogy kétszer is alkalmazta azt az álnévutót (során), amelyet a helyes magyarság hagyományosan raggal fejez ki: ellátásakor, munkámban. A régi egyszersmind változatosabb is: kétféleképpen fogalmaz meg olyat, amilyet a hivatali zsargon csak stílusszürkítő azonos alakkal volt képes visszaadni.
De a legcsúfosabb hiba nem ez, hanem nyelvünk különleges értékének, sajátosságának megtagadásával írt germanizmus: „a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek”. Balázs Géza Nyelvhelyességi lexikonában (2001) a magyar nyelvnek 36 olyan sajátosságát sorolta föl, amely nyelvünknek jellemzője, megőrzendő, védendő különlegessége. Ezeket még meg tudnám szaporítani. De a 21. pontban ő is említi a sajátos magyar birtokos szerkezetet. Míg a legtöbb nyelv külön szavakkal, névmásokkal tudja csak kifejezni a birtokviszonyt, a magyar, páratlan tömörséggel, különleges ragokkal és jelekkel magában az alapszóban képes erre. Fölösleges a német hatásra elterjedt mutató névmás (annak) az idézett mondatban. Elég így: a Magyar Köztársasághoz és népéhez hű leszek. Kivált hibás a távolra mutató névmás, hiszen a közeli szóra, a köztársaságra „mutat”; legalább így használnák: és ennek népéhez. De ismétlem: fölösleges, mert az alapszó és a rag közti huncut kis é betűben benne van, amit más nyelvek csak külön szóval tudnak kifejezni: a birtokos.