Két perc kontra nemzet

Bencze Izabella
2007. 09. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mindössze kétperces indokolással intézte el a pénzügyminiszter a hétfő esti parlamenti ülésen a köztársasági elnök által átgondolásra visszaküldött vagyontörvény kormány általi módosítását. Eközben a Parlament előtt az Élőlánc mozgalom szervezésében az egész teret megtöltő tömeg tiltakozott a vagyontörvény benyújtott formában való elfogadása ellen. A tüntetők azt követelték, hogy a parlament ezentúl ne úgynevezett feles, hanem kétharmados törvénnyel döntsön a nemzet vagyonának sorsáról, hogy ezentúl ne a kormánynak, hanem kizárólag az Országgyűlésnek alárendelt, független szervezet legyen a vagyon feletti tulajdonosi jog gyakorlója. Mindennek indokául azt jelölték meg a tiltakozók, hogy az alkotmány szerint a magyar állam tulajdona a nemzet vagyona, ezért azzal csak olyan szervezetek rendelkezhetnek, amelyek az egész népet képviselik.
A tiltakozás másik alappillére az volt, hogy a már elfogadott törvény jelentős módon szűkíti az úgynevezett kincstári vagyon körét, üzleti vagyonná minősít fontos, nemzetstratégiai szempontból jelentős vagyontárgyakat, így az erre létrehozandó testület bármikor szabadon dönthet azok értékesítéséről. A törvény indokolása szerint ugyanis míg a kincstári vagyon szűkebb értelemben is a nemzet vagyona, s azt az állam érdemben csak kezeli, és köteles a jövő nemzedékének megőrizni, addig az állam az üzleti vagyonával szabadon gazdálkodik, azt döntésétől függően hasznosítja, esetleg értékesíti. A kormány egyetlen módosító javaslatot nyújtott be a parlamentnek. A módosítás arról szól, hogy a nemzet vagyona feletti tulajdonosijog-gyakorló részvénytársaság héttagú vezető testületének elnökét – az eredeti indítvánnyal szemben – ne a miniszterelnök, hanem a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezze ki.
A kormány ugyanakkor nem vette figyelembe a köztársasági elnök azon kifogását, hogy a javaslat szerint a részvénytársaság vezetőinek megbízatása a kormányzati cikluson túlnyúlik, s ez zavarokat okozhat az új kormány feladatainak ellátásában. Mivel a parlament kormánypárti többsége elvetette az ellenzék által benyújtott több, például a Herendi Porcelánmanufaktúra tartós állami tulajdonban maradását célzó indítványt, az ellenzék képviselőinek a törvény visszavonására és konszenzusos, újbóli előkészítésére vonatkozó javaslatát követően – a Fidesz és a KDNP kérésére név szerinti szavazással – tartózkodás nélkül, 190 igen és 156 nem szavazattal az Országgyűlés elfogadta Az állami vagyonról című, de valójában az egész nemzet vagyonáról szóló törvényt. A vagyontörvény kormányzati többségű parlamenti elfogadása miatt a törvény hatálybalépésétől kezdve üzleti vagyonná, azaz szabadon értékesíthetővé vált az állami tulajdonban álló, igen jelentős anyagi és eszmei értéket képviselő termőföld, amelynek eredeti célja a birtokegyesítés és a családi gazdaságok erősítése volt.
Üzleti vagyon, tehát eladható lett minden műemléknek nem minősülő, közfeladat ellátását szolgáló épület, így a minisztériumok, az állami tulajdonú kórházak, egyetemek, múzeumok, könyvtárak, színházak épülete. Ugyancsak szabadon értékesíthetővé vált több mint harminc olyan társaság, illetve társasági részesedés, amely eddig, a most még hatályos törvény szerint országos közüzemi szolgáltatói feladatokat látott el, vagy nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősült, illetve más különleges célt szolgált. Eladható lett például az összes, a csökkent munkaképességűeket állami feladatként foglalkoztató társaság, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., az összes, a magyar növény- és állatállományhoz kapcsolódó, génállományt fenntartó szervezet, a Budapest Airport Rt., a Tokaj Kereskedőház Rt., mind az öt, az egész országot lefedő regionális vízmű-részvénytársaság, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. vagy az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Rt. A pénzügyminiszter tájékoztatása szerint a Nemzeti Színház Zrt. nem azért került le a védettséget biztosító listáról, mert eladni készülne a kormány, hanem azért, hogy átalakítsák központi költségvetési szervezetté.
A módosítás következményeként 2008 januárjától az állami szervek bérleti díjat fizetnek majd az állami tulajdonban álló épületek használatáért. Hogy ennek a döntésnek milyen következményei lesznek a megnövekedett terhek állampolgárokra történő áthárításával összefüggésben, egyelőre csak feltételezni lehet, de a döntés jó alapul szolgál a tandíjak, a kórházi napidíjak vagy a múzeumi belépők árának emeléséhez. Az egyetlen módosítás ugyanakkor jogi szempontból semmilyen garanciát nem nyújt a néphatalom fenségének érvényesíthetőségére, hiszen – bár a tulajdonosi joggyakorló első számú vezetőjének kinevezési joga a köztársasági elnök kezébe került, mintegy az elnökre hárítva a vagyonnal történő későbbi döntések felelősségét – a törvény rendelkezéseiből egyértelmű, hogy az első számú vezető kizárólag a pénzügyminiszter, így áttételesen a miniszterelnök döntéseinek, határozatainak köteles eleget tenni.
Molnár Oszkár ellenzéki képviselő felszólalásában – a kormánypárti képviselők bekiabálásaiból egyértelműen megállapítható tiltakozás ellenére – felolvasta hatvankét közéleti személyiségnek a levelét, amelyben az értelmiségiek arra kérték a képviselőket, hogy csak olyan törvényt fogadjanak el, amely megfelelő garanciákkal az egész nemzet érdekét képviseli. Ezt a levelet olyan nagy tekintélyű személyiségek is aláírták, mint Mádl Ferenc volt köztársasági elnök vagy Zlinszky János volt alkotmánybíró. Ez a levél szolgált alapul a múlt szombati, a Hősök terén kezdődő és a Pénzügyminisztérium előtt befejeződő, az Élőlánc mozgalom által szervezett, több civil szerveződés által támogatott, méltóságteljes tüntetésnek, amelyen mintegy harmincezren vettek részt. A szombati és a hétfői megmozdulás is bizonyítja, hogy már nemcsak hatvankét értelmiségi emeli fel a szavát a nemzeti vagyon elherdálásának megakadályozása és a vagyonnal való rendelkezés alkotmányos alapjainak biztosítása érdekében, hanem valóban nemzeti üggyé kezd válni mindnyájunk közös múltja és jövője egyik alapjának, a nemzeti vagyonnak a jövőbeli sorsa.
Sajnálatos módon azonban a jelek szerint sem a kormány, sem a parlament kormánykoalíciós többsége nem veszi komolyan azt az elvárást, amely az állam feladatainak, az állam szerepének alapjaiban történő újragondolását illeti, hiszen ez az a kérdés, amelynek eldöntése alapul szolgálhatna a nemzeti vagyon tételes körének megnyugtató meghatározásához. Úgy tűnik, a kormányzat továbbra is homokra és nem sziklára építkezik, s döntéseit – még ilyen nagy horderejű kérdésekben is, mint a nemzet vagyonáról való döntés – csak a rövid távú pénzügyi és üzleti érdekek vezérlik. S mialatt állampolgárok ezrei kérték alkotmányos alapjoguk érvényesítését az utcán, s az ellenzéki képviselők ezt a kérést képviselték a parlamentben, a kormánypárti képviselők hangos zsibongással, nevetgéléssel jelezték: nem érdekli őket sem a kérés, sem a kérdés. A miniszterelnök pedig az egész vita alatt egy képes albumot lapozgatott nagy érdeklődéssel. A teljes biztonság és fölény tudatában. A parlamenten kívüliek utolsó reménye az Alkotmánybíróság. A beadvány elkészült.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.