Két perc kontra nemzet

Mindössze kétperces indokolással intézte el a pénzügyminiszter a hétfő esti parlamenti ülésen a köztársasági elnök által átgondolásra visszaküldött vagyontörvény kormány általi módosítását. Eközben a Parlament előtt az Élőlánc mozgalom szervezésében az egész teret megtöltő tömeg tiltakozott a vagyontörvény benyújtott formában való elfogadása ellen. A tüntetők azt követelték, hogy a parlament ezentúl ne úgynevezett feles, hanem kétharmados törvénnyel döntsön a nemzet vagyonának sorsáról, hogy ezentúl ne a kormánynak, hanem kizárólag az Országgyűlésnek alárendelt, független szervezet legyen a vagyon feletti tulajdonosi jog gyakorlója. Mindennek indokául azt jelölték meg a tiltakozók, hogy az alkotmány szerint a magyar állam tulajdona a nemzet vagyona, ezért azzal csak olyan szervezetek rendelkezhetnek, amelyek az egész népet képviselik.
A tiltakozás másik alappillére az volt, hogy a már elfogadott törvény jelentős módon szűkíti az úgynevezett kincstári vagyon körét, üzleti vagyonná minősít fontos, nemzetstratégiai szempontból jelentős vagyontárgyakat, így az erre létrehozandó testület bármikor szabadon dönthet azok értékesítéséről. A törvény indokolása szerint ugyanis míg a kincstári vagyon szűkebb értelemben is a nemzet vagyona, s azt az állam érdemben csak kezeli, és köteles a jövő nemzedékének megőrizni, addig az állam az üzleti vagyonával szabadon gazdálkodik, azt döntésétől függően hasznosítja, esetleg értékesíti. A kormány egyetlen módosító javaslatot nyújtott be a parlamentnek. A módosítás arról szól, hogy a nemzet vagyona feletti tulajdonosijog-gyakorló részvénytársaság héttagú vezető testületének elnökét – az eredeti indítvánnyal szemben – ne a miniszterelnök, hanem a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezze ki.
A kormány ugyanakkor nem vette figyelembe a köztársasági elnök azon kifogását, hogy a javaslat szerint a részvénytársaság vezetőinek megbízatása a kormányzati cikluson túlnyúlik, s ez zavarokat okozhat az új kormány feladatainak ellátásában. Mivel a parlament kormánypárti többsége elvetette az ellenzék által benyújtott több, például a Herendi Porcelánmanufaktúra tartós állami tulajdonban maradását célzó indítványt, az ellenzék képviselőinek a törvény visszavonására és konszenzusos, újbóli előkészítésére vonatkozó javaslatát követően – a Fidesz és a KDNP kérésére név szerinti szavazással – tartózkodás nélkül, 190 igen és 156 nem szavazattal az Országgyűlés elfogadta Az állami vagyonról című, de valójában az egész nemzet vagyonáról szóló törvényt. A vagyontörvény kormányzati többségű parlamenti elfogadása miatt a törvény hatálybalépésétől kezdve üzleti vagyonná, azaz szabadon értékesíthetővé vált az állami tulajdonban álló, igen jelentős anyagi és eszmei értéket képviselő termőföld, amelynek eredeti célja a birtokegyesítés és a családi gazdaságok erősítése volt.
Üzleti vagyon, tehát eladható lett minden műemléknek nem minősülő, közfeladat ellátását szolgáló épület, így a minisztériumok, az állami tulajdonú kórházak, egyetemek, múzeumok, könyvtárak, színházak épülete. Ugyancsak szabadon értékesíthetővé vált több mint harminc olyan társaság, illetve társasági részesedés, amely eddig, a most még hatályos törvény szerint országos közüzemi szolgáltatói feladatokat látott el, vagy nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősült, illetve más különleges célt szolgált. Eladható lett például az összes, a csökkent munkaképességűeket állami feladatként foglalkoztató társaság, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., az összes, a magyar növény- és állatállományhoz kapcsolódó, génállományt fenntartó szervezet, a Budapest Airport Rt., a Tokaj Kereskedőház Rt., mind az öt, az egész országot lefedő regionális vízmű-részvénytársaság, a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. vagy az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Rt. A pénzügyminiszter tájékoztatása szerint a Nemzeti Színház Zrt. nem azért került le a védettséget biztosító listáról, mert eladni készülne a kormány, hanem azért, hogy átalakítsák központi költségvetési szervezetté.
A módosítás következményeként 2008 januárjától az állami szervek bérleti díjat fizetnek majd az állami tulajdonban álló épületek használatáért. Hogy ennek a döntésnek milyen következményei lesznek a megnövekedett terhek állampolgárokra történő áthárításával összefüggésben, egyelőre csak feltételezni lehet, de a döntés jó alapul szolgál a tandíjak, a kórházi napidíjak vagy a múzeumi belépők árának emeléséhez. Az egyetlen módosítás ugyanakkor jogi szempontból semmilyen garanciát nem nyújt a néphatalom fenségének érvényesíthetőségére, hiszen – bár a tulajdonosi joggyakorló első számú vezetőjének kinevezési joga a köztársasági elnök kezébe került, mintegy az elnökre hárítva a vagyonnal történő későbbi döntések felelősségét – a törvény rendelkezéseiből egyértelmű, hogy az első számú vezető kizárólag a pénzügyminiszter, így áttételesen a miniszterelnök döntéseinek, határozatainak köteles eleget tenni.
Molnár Oszkár ellenzéki képviselő felszólalásában – a kormánypárti képviselők bekiabálásaiból egyértelműen megállapítható tiltakozás ellenére – felolvasta hatvankét közéleti személyiségnek a levelét, amelyben az értelmiségiek arra kérték a képviselőket, hogy csak olyan törvényt fogadjanak el, amely megfelelő garanciákkal az egész nemzet érdekét képviseli. Ezt a levelet olyan nagy tekintélyű személyiségek is aláírták, mint Mádl Ferenc volt köztársasági elnök vagy Zlinszky János volt alkotmánybíró. Ez a levél szolgált alapul a múlt szombati, a Hősök terén kezdődő és a Pénzügyminisztérium előtt befejeződő, az Élőlánc mozgalom által szervezett, több civil szerveződés által támogatott, méltóságteljes tüntetésnek, amelyen mintegy harmincezren vettek részt. A szombati és a hétfői megmozdulás is bizonyítja, hogy már nemcsak hatvankét értelmiségi emeli fel a szavát a nemzeti vagyon elherdálásának megakadályozása és a vagyonnal való rendelkezés alkotmányos alapjainak biztosítása érdekében, hanem valóban nemzeti üggyé kezd válni mindnyájunk közös múltja és jövője egyik alapjának, a nemzeti vagyonnak a jövőbeli sorsa.
Sajnálatos módon azonban a jelek szerint sem a kormány, sem a parlament kormánykoalíciós többsége nem veszi komolyan azt az elvárást, amely az állam feladatainak, az állam szerepének alapjaiban történő újragondolását illeti, hiszen ez az a kérdés, amelynek eldöntése alapul szolgálhatna a nemzeti vagyon tételes körének megnyugtató meghatározásához. Úgy tűnik, a kormányzat továbbra is homokra és nem sziklára építkezik, s döntéseit – még ilyen nagy horderejű kérdésekben is, mint a nemzet vagyonáról való döntés – csak a rövid távú pénzügyi és üzleti érdekek vezérlik. S mialatt állampolgárok ezrei kérték alkotmányos alapjoguk érvényesítését az utcán, s az ellenzéki képviselők ezt a kérést képviselték a parlamentben, a kormánypárti képviselők hangos zsibongással, nevetgéléssel jelezték: nem érdekli őket sem a kérés, sem a kérdés. A miniszterelnök pedig az egész vita alatt egy képes albumot lapozgatott nagy érdeklődéssel. A teljes biztonság és fölény tudatában. A parlamenten kívüliek utolsó reménye az Alkotmánybíróság. A beadvány elkészült.