Marad a szentmise formája

A szentmise rendes formája továbbra is az, amelynek irányelveit a II. vatikáni zsinat fektette le, a régi, latin nyelvű szertartás pedig a rendkívüli forma – így értelmezték a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai XVI. Benedek pápa rendelkezését az 1962-es kiadású római misekönyv használatáról a testület őszi ülésszakán.

Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke lapunknak tegnap elmondta, a szentatya idevágó levele nem hozott lényeges újdonságot, csak azt a lehetőséget határolta körül pontosabban, amelynek alapján a régi szertartást eddig is használni lehetett. Megjegyezte, Magyarországon – bizonyos nyugati országokkal szemben – nincs tömeges igény a régi liturgia iránt, a kérdés nálunk inkább az, hogy ha valahol ezt egyáltalán kérik, a pap nem biztos, hogy máris meg tudna felelni az igénynek. A bíboros hangsúlyozta: a mai, vagyis az új liturgia szerinti istentiszteletet továbbra is maximálisan biztosítani kell vasárnaponként a plébániaközösség számára, hiszen ez teszi könnyebbé a hívő közösség aktív bekapcsolódását. Ám ha ezen túlmenően van rá igény, annak arányában biztosítani kell a régi szertartású szentmise feltételeit is. (Ismeretes, hogy nyugaton évtizedekkel ezelőtt „tradicionalista közösségek” szakadtak el Rómától, a latin nyelvű régi szertartás egyeduralmának helyreállításáért kardoskodva.)
– Volt olyan év, hogy többet akartak adni, mint korábban? – kérdezett vissza a bíboros, érsek arra az érdeklődésünkre, vajon nem azért provokálta-e az egyházi vezetőket a baloldali–liberális kormány a Magyar Gárda megalakulásával kapcsolatos színvallást sürgetve, mert ürügyet keres az egyház-finanszírozás kedvezőtlen átalakítására.