Mindent kiszivárogtatok (43.)

MÉG HÁROM NAP ÉS KITÖR(T) A…
– Bár minden jegyben álló kész is, meg nem is (volt) valamire…
a Kos az, aki fejjel ment az oroszoknak…
Szovjetnek…
Akinek füle van a…
De Kos volt,
illetve Van, Gogh is.
És Magóg? Nekik a fiaik lennénk? Vagy már hiába… döngetnénk…? (Sírni szabad?) Van (G)őg is ebben…

FALTÖRŐ KOS?
– Mint József Attila. A hét tornyot is átdöfte volna…
Ha örült volna… Nem hosszú ő-vel… De úgy is… Úgyis… (tejfoggal…) Le vagyunk győzve…? (Győzelem, ha van…) Hova? kiknek adjam meg magam? (Vagy a boldogot adjam?)
II. Rákóczi Ferenc is Kos volt
Levert… Ő még csak Rodostóig… A másik Kos, Bartók egészen Amerikáig… Mint ’56 után is annyian… Múltunk mind össze (vissza) van torlódva… Szorongunk persze itthon is… (a Kárpátok alatt)

DE MÉG HÁROM NAP…
– S aztán? Vagy marad régiben a… búsnak bús… de ééélet?
(Győztes? És magyar?)

VAGY MAJD CSAK MUK?
– Vagy akkor se? Mikor?! És mit?!! És hogyan?!!!
Hogyan?!!
– Úúúgy azért ne… Úúúgy már igen! Valahogy úgy kellene… De kicsit ó! Kos-abban… Nem fejjel a falnak… („Csapataink harcban állnak”.)
– Mellesleg Chaplin is Kos volt. Fellázadt volna önnön Diktátor-sága ellen?! Nevettünk volna, ha 56-ban végigbucskázik a barikádokon? Ha nem is karóval, sétapálcikával… Nem nevettünk volna, ha ott marad ő is a Kossuth téren… És már nem kel fel…

FEL KÉNE…
Szabadulni már. S a dolgozó nép o(K)os gyülekezetében…
vetni is (nemcsak…) (hányok.)
Avagy dünnyögjünk új mesét? Fasiszta kommunizmusét… Milyen zenére? A dallam nem változtat szövegén. Még ha egy Bach írja is… – Nem a névrokon korszakban… Johann is Kos volt, Sebastian is. És a kódolt Leonardo da Vinci. Hayd(a)nán… Ő is.
(A Skorpiókra – okt. 23.–nov. 22 – most nem térek ki hosszabban: fanatizmusra hajlamosak, szívós elvhűségük egészen a mártíromságig fokozódhat.)

DE ENNYI KOS, ÉS MÉGSE…
– Vagy mégis?! Lesz még egyszer ünnep a világon?! Nem írom le, hogy marty, a Vörös, kérdezi… – Majd ha elfárad a vész haragja, s a viszály elvérzik a csatákon… – Nem mese ez, gyermek… Vagy már az? Örökre?! (Mivelhogy Andersen is a Kos jegyében.) – Igaz, Claudia is… (ha nem is Cardinale-s kérdés ez.)

– SZÓVAL, SZÉP LEHETSZ ITT…
De o(K)os…? Csak aki annak a jegyében? Mert írva vagyon, hogy a Kos szerencsenapja a: kedd! Igaz, az uralkodó: – Mars! És harmonikus színe a vörös. De az is köztudott, hogy a Kos kemény akaratú, vállalkozó (hazai?!) találékony (mellé), célratörő (érő?) … De vakmerő is… (világtalan vezetőkkel.) És sajnos független…
S így már…
Kik azonosulhatnak vele? Az azonos függetlenek? Akik éppen attól azok, hogy egyik …hez se… – Mihez? Kikhez? Hova??? Összefognék, ha volna kivel! – Lászlóffy Aladár talán nem Kos, és költőtársa, Arany se. Aki már az ú j r a csendes Európában… relatív persze… Merthogy Einstein se Kos… Halak… Jókai Mórral… megtette a kötelességét… És Jászai Marival. Romantikusok… (a romokon). Álmodozók… (aludjunk vagy száz évet csendben át…) Befolyásolhatók… (Nekem biztos nem sikerül, ezzel az „avítt magyarságképemmel”, ahogy kinézek… Ezzel a kommunista neveltetésemmel és ’38. április 4. születésemmel.) De talán hitelesebbek megnyerhetnék őket is – legalább viszszamenőleg – a forradalom ügyének… (Persze akkor már nem kéne leírni ezeket.)

DE HOGYAN? HOGY ROHANJANAK VELÜNK?
HOVA?
Csak mert hogy a Halak együttérzők… önfeláldozók. – Egyébként Chopin is Halak… A hálóban… partravontak… (Szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap... Szívünk megremeg: vergődésünk testvérünket sebzi-fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel: öldökölnünk és csatáznunk nincs miért...) (De kell?!) – Szóval Chopin is… eggyel a Kosok előtt… Rohant? A forradalomba? – Hogy oda ne…?! Beethovent nem tudom. Csak a nyitányt. (Egmont.)
Kezdetnek most még ennyi elég talán…