Pályázat a felzárkózás jegyében

Dél-Korea gazdasági nagyhatalommá válásának folyamatában jelentős mérföldkőnek számított az 1988-as olimpia Szöulban, az 1994-es világkiállítás Tedzsonban és a labdarúgó-világbajnokság Japánnal közös megrendezése 2002-ben. A nemzetközi eseményeket és az azok elnyerését célzó pályázatokat itt az országos és regionális gazdasági élet és infrastruktúra fejlesztésének előmozdítására, serkentésére szolgáló lehetőségként kezelik, ahogy ezt célozza a félsziget déli oldalán található Joszu (Yeosu) 2012-es expós pályázata is.

(Joszu)
Alapvetően két gondolat szállja meg a messzi vidékről érkezett utazó fejét a gyönyörű, erdővel borított hegyek, a zegzugos partvidék és a Namhé (Déli-tenger) 317 apró szigete által ölelt város pályázata kapcsán. Egyrészt az, hogy Dél-Korea gazdaságilag nincs egy súlycsoportban a 2012-es rendezvény befogadására szintén készülő Lengyelországgal (Wroclaw) és Marokkóval (Tanger), másrészt viszont az, hogy a 49 milliós ázsiai országban azokat a feladatokat, amelyekhez a joszui siker segítséget nyújtana, idővel így is, úgy is minden bizonnyal megvalósítják, a pályázat sikerétől függetlenül.
Ahhoz persze kétség sem férhet, hogy a koreai illetékesek elszántan készülnek és várják a párizsi Világkiállítások Nemzetközi Irodája (BIE) december 12-i döntését. A polgármester irodája akár főhadiszállásnak is elmenne: a falakon térképek, diagramok és kijelzők, amelyeken az ütemtervek mellett nyomon követhető, hogy pontosan hol is tart a projekt megvalósítása. Hjun-Szup Oh szerint legfőbb motivációjuk, hogy előmozdítsák a város és Dzsollanamdo megye fejlődését, hiszen dél-koreai normák szerint „elmaradott” területről van szó, ráférne egy kiadós infrastrukturális fejlesztés. S bár kelet-európai szemmel nézve már most sincs mit szégyellniük (jó minőségű utak, vasút, repülőtér), sokkal inkább felfogható az a megközelítés, amely szerint Joszu fejlődését a „kiegyensúlyozott nemzeti fejlesztés” igénye teszi szükségessé. Ez anynyit tesz, hogy a „futottak még” régiókat közelíteni kell a roppant gazdasági növekedés éllovasának számító szöuli és keleti parti régió színvonalához, ezáltal is csökkentve a különbségek szociális hatásait. A város elhelyezkedése a déli partvidék közepén érdemessé teszi arra, hogy nagyobb szerepet játsszon a tengerrel kapcsolatos iparágak, a tengeri logisztika terén – érvelnek a vendéglátók. Ezt a logikát a fővárosban is osztják, és a szöuli kormány garanciát vállalt az expó megrendezéséhez szükséges 1,72 milliárd dolláros beruházásra.
A polgármester arra külön felhívja a figyelmet, hogy napjaink égető problémái, így a globális felmelegedés és a klímaváltozás lesznek a 2012-es joszui expó legfőbb témái, amint arra a koreai pályázat Élő óceán és part munkacíme, illetve Forrásdiverzitás és fenntartható tevékenységek alcíme is rávilágít. A manapság divatos témákhoz márpedig meglehetősen hatásos díszletekkel szolgál a város és környéke. A rendkívül tagolt partvonalú félszigeten láthatóan zavartalanul él együtt a természet, a 320 ezres nagyváros és a közeli ipari komplexum, amelynek legfontosabb része a kelet-ázsiai térség egyik legnagyobb, naponta 722 ezer hordót kezelni képes olajfinomítója. A GS Caltex cég területén, a finomítók és olajtárolók között mindenütt fák és bokrok sorakoznak, s bár szépnek ettől még aligha lehet nevezni, a látogató enyhén szólva más benyomással távozik, mint amilyet hasonló létesítmények esetében általában szerezhet világszerte Ózdtól Detroitig. Külön szerencse, hogy az egész Koreára jellemző meredek hegyek és dombok jól elkülönítik egymástól az egyébként közeli részeket: az expó tervezett helyszínéről, a város keleti oldalán fekvő, hullámtörőkkel és egy szigettel védett öbölből nem érzékelni az ipari komplexum közelségét. Ilyen adottságok mellett nem csoda, hogy a vendéglátók szándéka szerint Joszu egyfajta modellként szolgálhatna a gazdasági fejlődés és a környezet összeférhetőségére nézve.
A koreaiaknak láthatóan nem szegte kedvüket, hogy Joszu elvesztette a 2010-es világkiállítás rendezésének jogáért folytatott versenyt Sanghajjal szemben. A növekvő nemzetközi szerepvállalás jegyében azt ígérik, hogy Joszu-projekt néven fejlődő országok részére, nemzetközi szervezetekkel együttműködésben, összesen tízmilliárd dollár értékben alapítványt hoznak létre, hogy azok rendezni tudják sürgető környezetvédelmi és tengeri problémáikat.
Az expópályázat és a Korea közi tárgyalások kapcsán persze elkerülhetetlenül felmerül az országegyesítés kérdése is, amelynek motorja a Dél gazdasági sikere lesz. Li Jun-bok, a pályázati bizottság főtitkára nem titkolja, hogy súlyos nehézségekkel kell szembenézniük a koreaiaknak, különösen a nemzetközi ellenérdekeltség tükrében. De az ország fejlődése és az emberek határozottsága reménnyel tölti el. Bár itt is zajlott vita arról, hogy kell-e világkiállításra pénzt költeni, amint a döntés megszületett a pályázatról, az ország egységesen felsorakozott a törekvés mögé. A BIE döntését röviddel követő december 17-i elnökválasztás jelöltjei például mind ellátogattak Joszuba, és siettek támogatásukról biztosítani a pályázó várost.