Semmiből új világ

Akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha Genersich Antalt, a dualizmus korának korszakos, nemzetközi hírű akadémikusát orvosi polihisztorként aposztrofáljuk. Abban is van valami szimbolikus, hogy munkássága szinte átívelte a Monarchia korát a kiegyezés idejétől 1918-ban bekövetkezett haláláig. A Felvidéken született 1842-ben, Nagyszombatban. Pályájának kiemelkedő állomása volt erdélyi, kolozsvári ténykedése, ahol a tudományegyetem alapító tanára volt 1872-ben, létrehozta a kórbonctani intézetet, később pedig rektorrá választották. Budapesten szintén nagy tudományos és oktatási sikereket ért el, 1895-től előbb a Kórbonctani Intézet igazgatója, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karának dékánja, utóbb az egyetem rektora is lett. Kiváló előadó volt, a visszaemlékezések szerint tanítványai közt nagy népszerűségnek örvendett sokoldalú tudása és finom, szemléletes humora miatt. A betegei azért becsülték, mert mindig a leglelkiismeretesebben hallgatta meg a pácienseit, hogy aztán az optimális gyógymódról gondoskodjon.
S hogy miért övezi a mai napig nagy tisztelet az orvostudományban? Lehetetlenség felsorolni összes fontos tudományos publikációját, ám sokat elárul, hogy szinte teljesen feldolgozta a kórbonctan egész területét. További jellemző adalék: az igazságügyi kórbonctant olyan szintig tökéletesítette, hogy a legkényesebb, legvitatottabb esetekben mindig őt kérték fel szakértőnek. Sokszor napokig tépelődött, míg megfejtette egy-egy bűncselekmény megoldását, problémáját. Arra is például szolgált azonban, hogy egyesek inkább csak saját hazájukban lehetnek igazán „próféták”. Bár nemzetközi tiszteletnek örvendett, mégsem kapta meg a megérdemelt elismerést, amiért elsőként mutatta ki a világon, hogy az embereknél és a szarvasmarháknál fellépő tuberkulózis két merőben eltérő betegség, mert két különböző baktériumtörzs okozza. A várt külhoni visszhang elmaradt, holott Genersich egy nemzetközi konferencián jelentette be a felfedezést 1890-ben. A magyar orvostudomány ezért máig kötelességének tartja, hogy hangsúlyozza, a nagy hatású tudományos eredmény a korszakos magyar tudóstól származik.
Az 1867 után kibontakozó korszak földműves gazdái, kézműves iparosai, értelmiségi alkotói, tudósai nehéz és következetes, küzdelmes munkával alapozták meg az Európába illeszkedő korszerű, polgári Magyarországot. Ezek közé a jövőt építő úttörő kutatók, tudós polgárok közé tartozott Genersich Antal – jellemzi az akadémikus patológiaprofesszort Filep Antal. Az etnográfus muzeológus így folytatja: „Nem aránytalan, ha Bolyai János szavával élve mondjuk, semmiből új világot teremtettek. Hazánk a szakértelmiség tevékenysége révén közelebb került Európához, mint a tizenhatodik század óta bármikor volt.”
Genersich Antal tiszteletére a napokban szobrot avattak a fővárosi Szent István Kórház főbejáratánál.