Ámos Imrének az Antal-Lusztig-gyűjteményből válogatott műveiből nyílt kiállítás október 19-én a Szentendrei Képtárban. Gyöngyössy Márton megyei múzeumigazgató a megnyitón elmondta, hogy régi adósságát törleszti a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága az Ámos-alkotások kiállításával, hiszen ez évben ünnepelhetjük a festő születésének századik évfordulóját. Az 1907-ben Nagykállón született képzőművész kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője volt, ekkor nagymértékben befolyásolta őt Rippl-Rónai József és Berény Róbert munkássága, majd a 30-as évek közepétől, egy párizsi út alkalmából kapcsolatba került Chagall-lal, akinek hatására az álomszerű jelenítés jellemezte kései munkáit.
Az 1940-től kisebb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesítő, majd 1944-ben egy németországi lágerben fiatalon elhunyt zsidó származású festőt a Munkácsy Céh és a Képzőművészek Új Társasága is tagjává választotta. Antal Péter műgyűjtő, a kiállítás számos képének tulajdonosa elismerően és nagy szeretettel szólt a tárlat egyes darabjairól, illetve az őket alkotó művészről. Elmondta, annak a szellemnek akart emléket állítani, amelyet Ámos képviselt. Szorosan fűzi őt a festőhöz az identitásazonosság, a képekben jelen levő líraiság és érzékenység. Némi mosollyal az arcán azt is hozzátette, ha élne most Ámos, akkor biztosan jó barátságban lennének, de mivel nem így történt, a képeken keresztül jöhet létre a lelki kapcsolat. Ezt is bizonyítja az elhangzott születésnapi köszöntő, a művész megszólítása az égi távolban és egy csodálatos népdal felcsendülése – igaz, csak hanghordozón – Sebestyén Márta jóvoltából. Az alkotásokat szemlélve és segítségül hívva a tárlaton itt-ott elhelyezett információkat, könnyebben megérthetők a képek által közvetíteni kívánt életérzések. Főleg, ha hozzáolvashatjuk a naplójegyzetek egy csekély hányadát, illetve a művész közszemlére tett verseit.
Fontos tudni, hogy Ámos Imre képein összefüggő szimbólumrendszer jelenik meg, amely nála a létra–kulcs–gyertya–kés négyesére apellál és ad félreérthetetlen jelentést a ceruzával rajzolt, vízfestékkel átitatott és pasztellel megfestett munkák kavalkádjának. Sokszínű, mégis inkább sötét tónusú, biblikus, filozofikus az Ámos Imre-kiállítás, amely november 18-ig várja a látogatókat.
Ez nagyot szólna: ilyen csapattársa még nem volt Sallai Rolandnak!
