Műfajok, technikák, anyagok, témák sokfélesége jellemzi Simon Zsolt kiállítását a Vármegye Galériában. Egyben a különböző kultúrák és történelmi korok töredékeinek, látványelemeinek az egymásmellettisége vagy éppen egymásra hatása is. Néha pedig egymást különösen felerősítő módon találkoznak a különböző világokból érkező elemek, mint például Az ismeretlen ’56-os című munkánál, ahol az üres keret egyszerre utalhat a forradalom kivágott lobogójára s arra, hogy milyen messze vagyunk még mindig az igazság megismeréséről. Talált keretre festett kép, a Mitológia indítja a tárlat egyik nagyobb sorozatát, a Képzelt képeket, amelyek egyikén az Oltalmazó oltár is megjelenik, talán éppen a csíksomlyói Madonnát idézve. A másik sorozat is a székelyföldi történelmi képi örökségre utal, hiszen Szent László legendája a Székelyföld középkori templomaiban gyakran felbukkan. Színességükkel mintha csak azt az időszakot szeretnék elénk varázsolni a művek, amelyben a mára megfakult színű freskók születtek, fekete-fehér lapjainak drámaisága pedig mintha csak azokra a történelmi kataklizmákra utalna, amelyeket a magyarság átélt Erdélyben, a Kárpát-medencében és egyebütt.
Márki-Zay ismét önazonos: újra lámpavasakról fantáziál
