Az ötvenes éveket idézi a gazdaság állapota

Emlékszem az 1950-es évek elejére. Még csak két-három év telt el a „fordulat évétől”, máris bajok voltak a gazdasággal. Hiába államosítottak minden gyárat, üzemet, vették el a házakat, vagyonokat, hiába tették állami monopóliummá a devizagazdálkodást, bizony nem úgy sikerült a hároméves terv, mint gondolták.
Hamar rájött a szorgalmas magyar munkás, tisztviselő, mérnök és minden állami alkalmazott, hogy más helyett nem érdemes dolgozni. Mást is oda kell engedni a munkához, és sokkal jobb, ha fent vállalják a felelősséget. Meg az is irritálta az embereket, hogy egyesek párttagsági könyvvel a zsebükben kevesebb munkával jóval többet kerestek. Kialakult a kapun belüli munkanélküliség, az igazságtalan rendszer és a vezetők alkalmatlansága miatt hihetetlen mértékben csökkent a termelékenység. Akiben nevelése folytán véletlenül megmaradt a szorgalom és a becsület, annak is hamar rá kellett jönnie, hogy számára nem sok babér terem.
Amint visszaemlékeztem az ötvenes évekre, önkéntelenül a mai helyzetre gondoltam. Az járt az eszemben, hogy miért csak 1,2 százalék a GDP növekedése nálunk (második negyedéves adat), mivel érdemeltük ki az utolsó helyet az összes uniós tagország közül. Nem kellett sokat gondolkodni, hamar rájöttem az okára. Annak idején a magántulajdont tették állami tulajdonná, elvették az emberek szabadságát, megszüntették az igazságos elbírálást a munkában, bérekben, egyéb juttatásokban egyaránt. Kötelezővé tették a hazudozást, mert aki őszinte volt, annak beverték a fejét. Csak az érvényesülhetett, aki eltitkolta, hogy másként gondolkozik.
És mi van ma? Mi volt a rendszerváltáskor? Azok, akiknek apjuk, nagyapjuk államosította a magántulajdont, most magánosították az állami tulajdont. Nem az volt a fontos, hogy ebből a privatizációból a magyar állampolgároknak legyen haszna, hanem az, hogy milyen haszon származik a saját zsebbe. Pár év alatt milliomosok, milliárdosok születtek, jóformán mindegyik az állami vagyon lenyúlásával. Napjainkig már az állami tulajdon 90 százalékát magánosították.
De nehogy azt gondolják, hogy visszaadták az emberek szabadságát! A munka törvénykönyve és főleg annak alkalmazása igazságtalanabb, mint régen volt. A munkások bérei a hetvenes évek szintjén vannak. Versenytárgyalást csak MSZP-hez közeli cégek nyernek. A hazudozás éppen olyan elterjedt, mint régen volt. A lopás vagy finomabban szólva a lenyúlás, a korrupció hihetetlen méreteket öltött. Próbáljon ma valaki szóvá tenni valamilyen igazságtalanságot! Ma is beverik a fejét, vagy elbocsátják.
Ne csodálkozzon senki sem, hogy nálunk ilyen alacsony a GDP növekedése. Ugyanaz van, mint volt az ötvenes években.
Dr. Miklós Károly
Budapest