Ciánper Strasbourgban is

Miközben a magyar állam hat éve pereskedik a 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánszennyezést okozó romániai Transgold (volt Aurul) bányavállalattal, a társaság ellen egy nagybányai férfi is keresetet nyújtott be. A strasbourgi emberi jogi bíróságon zajló perben Vasile Gheorghe Tatar azt állítja: fia a környezeti katasztrófa idején betegedett meg.

2007. 11. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságon tett panaszt a 2000. január 30-án bekövetkezett tiszai ciánkatasztrófáért felelős Transgold Rt. (volt Aurul) ellen két nagybányai férfi. Vasile Gheorghe Tatar és fia, a 28 éves Paul azt állítja: a fiatalember korábbról származó légúti megbetegedése a hét évvel ezelőtti környezetszennyezés miatt jelentősen súlyosbodott. Emlékezetes, az akkoriban ausztrál–román tulajdonban lévő Aurul nagybozintai meddőhányójánál történt gátszakadáskor százezer tonna, ciánt és nehézfémeket tartalmazó zagy jutott a szabadba, amely környezeti katasztrófát okozott a Szamos és a Tisza élővilágában. A magyar állam az üzemi baleset után egy évvel kártérítési pert indított az észak-erdélyi vállalat ellen, amelyet ezzel párhuzamosan két nagybányai polgár a romániai bíróságon jelentett fel. Apa és fia azt állítja, a 28 éves Paul Tatar asztmája a bányakitermelésben használt, és az üzemi balesetkor a környezetbe jutott nagy mennyiségű nátrium-cianid hatására krónikussá vált. Tatarék az Aurul működési engedélyének bevonását, az üzemi baleset felelőseinek megbüntetését kérték a román hatóságoktól, de a bukaresti környezetvédelmi minisztériumtól azt a választ kapták, hogy a társaság működése nem jelentett veszélyt a környékbeliek egészségére. Emiatt a két nagybányai – az európai emberi jogi egyezménynek az élethez való jogra vonatkozó előírása alapján – a strasbourgi bíróságnál beperelte a társaságot.
Diana-Olivia Hatneanu, a nagybányai felperesek ügyvédje a napokban tartott strasbourgi meghallgatáson elmondta, hogy a Tatar család mindössze száz méterre lakik a meddőhányótól, és az onnan kiömlött mérgező anyag nemcsak a talajba jutott el, hanem a levegőben is szétterjedt. Az ügyvéd ismertette azt is, hogy a máramarosi megyeszékhelyen 1999, vagyis az Aurul termelésének beindítása óta évről évre nő a rákbetegek száma. A román állam jogi képviselője a meghallgatáson úgy vélekedett: semmiféle összefüggés nincs a cián és az asztma kialakulása között.
Az emberi jogi bíróság várhatóan néhány hónap múlva hirdet ítéletet a nagybányaiak panasza ügyében, eközben a tiszai ciánszennyezés miatt a magyar állam által a romániai üzem ellen indított kártérítési per legutóbbi tárgyalási fordulója ismét az alperes képviselője nélkül zajlott le a Fővárosi Bíróságon. A néhány évvel ezelőtt Transgoldra keresztelkedett társaság idén visszavonta ügyvédje megbízását, miután a cég többségi részvényeit tavaly felvásárolta egy brit– kazah konszern. Magyarország 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli a szennyező nagybányai cégtől, kérdéses azonban, hogyan kényszeríti majd fizetésre az új tulajdonosokat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.