Európa indiánjai

k ö n y v e s h á z

Forró téma. Már az is bátorság, hogy a kötetnek nem romák lett a címe, hiszen a politikai korrektség szabályai szerint a cigány szót ki kellene törölni szótárunkból. Ekkor jön Száraz Miklós György, és nagy ívű esszét tesz elénk a cigányokról. Így, hogy: cigányok. Benne minden, amit e népről tudni kell és tudni illik. Minden, amit évezredes együttélés után sem tudunk, mert a kíváncsiságot elhomályosítják az előítéletek. Az Olaszliszkák üzenete nagyon erős.
Fogjuk meg hát ezt az albumot, és álljunk neki, kövessük a cigány tábor útját az indiai kivándorlástól. E nélkül esélyünk sincs arra, hogy megértsünk valamit a világukból. Utazzunk szekéren, lakjunk faluszéli táborban, putriban, lilára festett stukkós palotában, és gondolkodjunk el azon, minderről mi is volt a véleményünk. Száraz Miklós György úgysem hagyja, hogy ne változzon. Amikor letesszük a könyvet, garantáltan marad bennünk legalább egy kis irigység. Nem a szegénységet irigyeljük majd, nem a nyomort, hanem a szabadságot, amelyet ezer év európai lét sem tudott elvenni a cigányoktól. Szelídíthetetlenek, állandók egy olyan világban, amelyhez mi, „civilizáltak” folyton alkalmazkodni kényszerülünk. Ha nem tesszük, életképtelenné válunk. Vagy mégsem? Megpróbálták a cigánysággal is. Próbálták szelídíteni szép szóval, erőszakkal, letelepíteni, megértetni velük végre, hogy a nyugati kultúra jó, hogy rend a lelke mindennek, hogy be kell sorolni a többség mögé (mellé?), iskolába kell járni, naponta mosakodni, nyolc órát dolgozni. Ők meg fittyet hánytak minderre, mégis megmaradtak. Ha nagyon unták a leckét, legfeljebb odébbálltak.
Nem romantikus gipsy-mesét írt Száraz Miklós György, mi sem állt tőle távolabb, hanem elmélyült a szakirodalomban, mellérakta a tudását, tapasztalatait, életbölcsességét és persze nem utolsósorban szépírói talentumát, és megírta a cigányok történetét: mindazt, amit a nyelvükről, a történetükről, a sorsukról, a hozzájuk kapcsolódó előítéletekről, üldöztetéseikről, életmódjukról és kultúrájukról tudni lehet. Sok szeretettel és empátiával tette ezt. A kísérlet nem volt kockázat nélküli, de állíthatjuk, sikerült. Alighanem többet tesz ez a könyv e népért sok elvont és bölcs tanulmánynál, és sokkal, sokkal többet a fél szemmel a szavazóurnák felé tekingető politikusoknál.
Valahol ugyanis ott kell elkezdeni, ahonnan a szerző elindult. Amíg nem értjük meg a cigányokat, esélyünk sincs arra, hogy segíteni tudjunk nekik, amire nagy szükségük is van, hiszen aligha élvezik a nyomort, a kilátástalanságot, amely ebben a haszonelvű, pragmatikus világban kijut nekik. Manapság már egyetemi tantárgy a romológia, e nélkül értelmetlen pedagógusokat, szociális munkásokat, népművelőket, ügyintézőket képezni. Tegyük eléjük ezt a könyvet. Nem lesz haszon nélkül.
A Cigányok című könyv szándéka szerint album is. A kötetet tervező Kiss Lászlónak és Korniss Péter fotóinak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy azzá vált.
(Száraz Miklós György: Cigányok. Helikon Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 8990 forint)