Kína szerződést kötött 24 darab olyan J–10-es vadászgép szállításáról Iránnal, amelynek terveit a nyolcvanas években Izraelben készítették el – adta hírül kedden az orosz Kommerszant napilap. A Kremlt gyakran kritizáló lap emlékeztet arra, hogy a gépekhez Oroszország szállít hajtóműveket.
Amennyiben a hír igaznak bizonyul (nemrégiben egy izraeli hírportál terjesztette el azt a hamisnak bizonyult információt, miszerint Teherán kétszázötven darab orosz Szu–30-as vadászgépet és húsz légi utántöltő gépet venne), úgy az újabb bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy az izraeli hadiipar Amerika (és Izrael) ellenségeinek a kezébe is ad, illetve adott modern technológiát. A Chengdu cég J–10-eséről ugyanis nemzetközi szakértői körök egybehangzóan állítják, hogy az izraeli repülőgépipar vadászgép-fejlesztési kísérletének eredményén, a nyolcvanas években elkészített Lavin (héberül nőstény oroszlán) alapul. A gépet az amerikai F–16-os alapján építették meg, de végül műszaki problémák és az izraeli piacot uraló amerikai repülőgépgyártók nyomására felfüggesztették a programot.
A tervek azonban nem vesztek kárba. Sok egyéb fegyverszállítási és technológiatranszfer üzlet mellett Kínába kerültek, amely főként az 1989-es Tiennanmen téri mészárlásokat követő embargó idején minden katonai technológiát megkaparintott, amihez csak hozzáférhetett. A J–10-es ugyan nagyobb és nehezebb, mint elődje, de ezt ellensúlyozza a 12 tonna tolóerejű sugárhajtómű, a moszkvai Szaljut gyártmánya.
Az iráni–amerikai–izraeli szembenállás már eddig sem volt mentes a bizarr elemektől. Teherán légierejének legnagyobb harcértékű típusa ugyanis máig az az F–14-es Tomcat (kandúr), amelyből még a sah Iránjának adott el 79 darabot Washington a hetvenes években.
Szoros szálak fűzik Magyar Péterékhez a gazdákat becsmérlő szakértőt
