Kifakulhat a Gyöngy-folyó gyöngye

Hongkong jelenleg hétmilliós nagyváros Kína déli részén, ám történelmi okokból attól gyakorlatilag független. Tíz éve már, hogy a Union Jack helyett aranycsillagos vörös zászló alatt éli életét. A terület visszakapásakor Peking azt ígérte, ötven évig nem is változtat a törékeny függetlenségen, de a legújabb tervek szerint lassan nem lesz más megoldás.

Hongkongban nincs olyan nap, hogy valamilyen kiállításra épp ne igyekeznének üzletemberek. A világ talán legnagyobb kereskedővárosa a brit üzleti kultúrájú kínai metropolis. Saját magukat is úgy hirdetik, mint átjárót az egyelőre még európai normák szerint kissé érthetetlen Kína felé, ahol kizárólag a legnagyobbak lehetnek elég erősek a sikerhez. Hongkong most zárta le elektronikai termékeket bemutató kiállítását, amely a világ második legnagyobb ilyen rendezvénye, Ázsiában pedig nincs párja. A volt brit gyarmat tudja, milyen értékeket teremtett az évszázadok során, és ezt maximálisan ki is használja. Legalábbis egyelőre.
A Gyöngy-folyó deltavidéke azonban egyre növekvő konkurenciát jelent Hongkong számára. Kantonban és az „ellen-Hongkong” Senzsen városában is megindult a kiállításturizmus, az új, modern Kína úgy érzi, nincs szüksége közvetítőre üzleti ügyekben. Ha a számokat nézzük, ez igaz is lehet, hiszen a befektetők özönlenek Kínába. Senki sem gondolta volna 1979-ben, hogy Senzsen halászfaluból Kína gazdasági kísérletként tizenhárommilliós metropolist épít, ahová a külföldiek rohannak majd a kedvező üzleti klíma miatt. Külföldiek, azaz többek között hongkongiak. Minthogy a szigetek szinte minden négyzetcentimétere be van építve, Hongkong nem „otthon” gyártja saját termékeit, hanem az anyaországban, mindössze néhány kilométerre határaitól. A gyárak az őt körülvevő Guangdong (Kanton) prefektúra területén fekszenek, ám nem sokáig. A korábban lesajnált terület mára túl elegáns és gazdag lett ahhoz, hogy gyárak szennyezzék, ezért a hongkongi gyárakat az ország kevésbé előkelő területeire száműzték. Ezáltal kissé közelebb hozták a „közel-külföldi” testvéreket az anyaországhoz, amely persze kimondott terv is.
Hongkong jövője ugyan biztosnak tűnik, ám mégis érdekes, hogy Senzsen számára ugyanazt az utat képzelik el Pekingben, mint öregebb testvérének. A tervek több mint gyanúsak, főként a kínai kormányhoz kötődő Bauhinia Alapítvány kimutatását elolvasva. A szakemberek szerint a két város számára egyetlen megoldás van, ha valódi „nemzetközi metropolist” akarnak kialakítani, ez pedig az egyesülés. A húszmilliós Hongkong–Senzsen a kimutatás szerint New York, Tokió és London nyomdokaiba lépne, s le is hagyná a jelenkor legnagyobb ipari-kereskedelmi gigászait. Persze sokat kellene még tenni ahhoz, hogy akár cseppnyi esély is legyen a történelmi léptékű döntésre, például elsőként legalábbis egyszerűsíteni kellene a vízumkiadást hongkongi részről, ha már az alaptörvény úgy rendelkezik, hogy a kínai állampolgárok nem léphetnek be engedély nélkül a különleges közigazgatású régióba.