Hétfő délután, a Magyar Önvédelmi Mozgalom Szabadság téri tüntetésén a közönség nagy megelégedésére ment a Bombagyár.hu szerkesztőségének „talk-show-ja”, miközben az Opera környékén mindent lezártak. A kordonokon öt óráig a rendőrök tájékoztatása szerint át lehetett járni, erről személyesen is meggyőződtünk. Az Andrássy úton kószáló ausztrál és angliai turisták tágra nyílt szemekkel figyelték a buszokat, amelyekből kirajzottak a feketébe öltöztetett „birodalmi rohamosztagosok” – volt itt Győr-Moson-Sopron megyei osztag, de érkeztek Fejér megyéből is. – Mi folyik itt? Terrortámadás fenyeget? De akkor miért nem mondják, hogy keressünk biztonságos helyet? – kérdezte egy középkorú ausztrál hölgy. Férjével együtt elcsodálkoztak, mikor kiderült: a magyar miniszterelnök kíván beszédet mondani az Operaházban a nemzeti ünnep alkalmából, azért van az egész felhajtás. A kordonok, az útlezárások az ő biztonságát szavatolják. – Itt diktatúra van? Ennyire fél a néptől? Vagy itt is létezik az al-Kaida? – kérdezték.
Az utca végén idősebb urak nézelődtek, mint szavaikból kiderült, mindannyian – így vagy úgy – részesei voltak annak idején az októberi eseményeknek. A kulturális romlásról beszéltek, hogy az oroszok annak idején felgyújtották az Országos Levéltárat, a Nemzeti Múzeumot, a Rókus-kórházat, minden olyan objektumot igyekeztek megsemmisíteni, amely a nemzeti megmaradást szolgálta. Egyikük, Rakonczai János tovább ment: szerinte Kádár folytatta ezt a „nemes” örökséget, mert aztán lebontatta a Nemzeti Színházat, a Nemzeti Szalont, mindent, ami a polgári világra emlékeztetett. S hogy mi van most, az 51. évfordulón?
– Nézzen körül! Ez egy szabad ország? Rákosi idejében sem merték volna megcsinálni ezt! – válaszolták egymás szavába vágva, sorolva a bizonyítékokat.
Mikrobit lehet perelni
Közben a Szabadság téren, a Magyar Televízió székháza előtt gyülekeztek a tüntetők. A néhány száz főből hirtelen néhány ezer főnyire duzzadt a tömeg. A színpadon egy XXI. századi „Mikrobi” (Dobozokból összeállított, alufóliával borított lény, kinek csálén álló szemei kerékpárlámpák, s egy hangszóró szól a gyomrából) tolmácsolta a politikailag nem korrekt üzeneteket.
„Őt lehet perelni, ha valami nem tetszik. Ő mondta, nem mi” – tájékoztatták a szervezők az összegyűlteket. Mikrobi pedig tett is „vaskos” kijelentéseket, a közönség nagy örömére. A nézelődők között ott volt Sz. P. is, saját bevallása szerint hitét nem gyakorló izraelita.
– Az a baj, hogy Gyurcsányék az igazi fasiszták – mondta kérdésemre, hogy mit keres itt. A zsidózás, még ha nem is anynyira durva és egyértelmű, zavarja ugyan, fáj neki, de szerinte mindennél fontosabb, hogy az igazi fasisztáktól meg lehessen szabadulni végre. Ezért kellene összefogni…
A Romantikus Erőszak és a Titkolt Ellenállás koncertje után Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom tiszteletbeli elnöke – miképpen egy évvel ezelőtt is – kiadta a jelszót: aki akar, menjen vele az Operához, ugyanis ő nem vette kézhez a demonstrációt elutasító végzést. De mindenkit figyelmeztetett: rendőri akciók várhatók. Úgy is lett. Már az első pillanatokban, még a Szabadság téren elrepültek az első gránátok. A tüntetők átlagéletkora valószínűleg nem érte el a harminc évet. Magas sarkú cipőben tipegő, miniszoknyás leányok mellett a militaryboltokat kifosztó tizenévesek hada. Sokak már eleve gázálarccal készültek. – Négyezerért már egész jókat lehet kapni – magyarázta egyikük, aki vizet adott, amikor „átmenetileg megvakultam” a könnygáztól.
Harc a harcért
Merthogy most sem viccelt a rendőrség: ismét mellmagasságban szálltak a lövedékek, de tartalmuk hatóereje többszöröse volt a tavalyinak. Viszont a résztvevők is rutinosak voltak. Hogy hová megyünk? Egy idő után ezt már senki sem tudta. Harc volt, a harcért magáért.
– Legalább tudja ez a görény, hogy még létezünk, és nem adjuk fel soha, akármit is csinál – magyarázta egy fiatalember az indítékait. „Végigbujkálja az országot, mint egy szovjet partizán! Már ki sem teheti a lábát az utcára! Milyen miniszterelnök az ilyen?” – kapcsolódott a beszélgetésbe egy idős úr, aki stratégiai tanácsokkal is segítette a fiatalokat.
– Mindig legyen menekülőút, az a lényeg, arra figyeljetek! – mondta. Annyi bizonyos: a Nagymező utcában a feloszlásra felhívó rendőri figyelmeztetés csak kétszer hangzott el, és már kilőtték az első könnygáz-gránátot. Az Operát képtelenség volt megközelíteni, a tüntetők gyakorlatilag macska-egér játékot játszottak a rendőrökkel. És az utóbbiak voltak a nyerők. Az égen helikopter körözött, a folyamatos, fenyegető robaj azt jelezte: fel fogják aprózni a tömeget. A tüntetők két-három autót felborítottak barikádépítés céljából. És idén elrepült néhány Molotov-koktél is. Az egyik telibe találta a tömegoszlató vízágyút. Szépen égett egy darabig, de más baja nem történt.
Igazoltatás videóra rögzítve
Végül visszaérkeztünk a kiindulási pontra: a Szabadság tér környékére. A rendőrség itt már szorosra húzta a sorait. A kapualjakba bemenekülő tüntetőket is előpiszkálták, és Bencze József rendőrfőkapitány utasításának megfelelően, mintegy demonstrálva a rendőrség szakszerű hozzáállását, kamerával rögzítve elvégezték az igazoltatást. Sokan egy pizzériába menekültek be, amikor bezárult az egérfogó. A tulajdonos, ahogy meglátta a menekültáradatot, egy darabig fontolgatta, hogy bezárja az ajtót, aztán mégsem tette.
Eközben a tüntetők egy részét a Nyugati pályaudvar környékére szorították ki. Ennek aztán egyáltalán nem örültek az ott tanyázó hajléktalanok, akiket sűrű igazoltatásoknak vetettek alá a rohamosztagosok. A nap méltó befejezése a „bombariadó”-projekt volt: a pályaudvar főbejáratát erre hivatkozva lezárták, miközben a rohamosztagosok beszorították a nem létező tömeget az aluljáróba. Végül 10-15 tüntető nézett farkasszemet a kék metró bejáratánál sorfalat álló rendőrökkel.
– Nem mersz bejönni, mert neked is lyukasztani kéne. Ellenőrök! Most hol vagytok, ellenőrök? – heccelte egyikük a rendőröket. Egy idősebb úr a rendőrök pajzsfala előtt elszavalta a Talpra, magyart, majd az összegyűltek elénekelték a Himnuszt.
– Indulás hazafelé, holnap is szükség van ránk – adta ki az ukázt ezt követően az idős úr, és a csapat szélsebesen eltűnt a beléptetőrendszer előtt sorfalat álló rendőrök szeme elől.
A Nnyugatiban kiderült: a bombariadó, ami miatt a rohamosztagosok nem engedtek be senkit a főbejáraton, a Váci úti aluljáróban különös módon nem érvényes. Az alkalmazottak csak annyit mondtak: valamiről szó volt, de nem tudják… A vonatok egyébként menetrendszerűen közlekedtek.
origo.hu
Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból
