Magyarság, művészet és a feltámadás

Zsúfolásig megtelt nemcsak a TF-aula, hanem még az előtér is azokkal, akik a Manréza-füzetek ötödik, Makovecz Imre, Melocco Miklós és Szörényi Levente kötetének bemutatójára érkeztek péntek este. Több szempontból is hasznosnak és fontosnak ígérkezett a találkozó: egyrészt talán éppen ez a három Kossuth-díjas művész, illetve a könyvet méltató Jankovics Marcell vonzza hosszú ideje a legnagyobb és legszélesebb tömeget műveivel, gondolataival, másrészt értékes, útmutató kiadványt készítettek. A Magyar lélek, magyar forma egy közös beszélgetés írásban rögzített változata, amely a dobogókői Hotel Manrézában zajlott, s amelyen a könyvet megjelentető Éghajlat kiadó igazgatója, Kovács Lajos Péter kérdezte a közéleti kérdésekben is gyakran megnyilatkozó művészeket magyarságról, művészetről, jövőképről, kiútkeresésről.
Jankovics Marcell három íjászhoz hasonlította őket, akik különböző helyekről, más típusú íjakkal ugyanarra a célra lőnek, és ezt a célt többé-kevésbé el is találják. Kiemelte Szörényi Levente egyik gondolatát: „a nemzetek Jézusa a magyarság”, s ezt folytatva Makovecz Imre hozzátette, akkor itt most már feltámadásnak kell következnie.
Szörényi Levente, akinek az eseményen Árpádról szóló, A sziklák meghasadnak című kantátája is elhangzott, azzal a mondással kezdte beszédét: aki túl sokat kacsingat a múlt felé, elveszíti az egyik szemét, aki nem, az pedig elveszíti a látását. A zeneszerző-énekes úgy fogalmazott, az élet és a sors folyton rákényszeríti arra, hogy a múlttal foglalkozzon, így azonban nem vesztette el a látását. Melocco Miklós, aki egy pályázatra éppen a homo politicus, a „városlakó ember” szobrán dolgozik, valamint Makovecz Imre a magyarság jövőjét illetően Orbán Viktor szerepét hangsúlyozta.