Őfelsége rendőrsége

Tévesnek és hibásnak nevezte az államfő ünnepi helyzetértékelését Takács Albert. Az igazságügyi és rendészeti tárca vezetője a parlament csütörtöki ülésnapján azt fejtegette: tavaly október 23-án nem az volt a fő gond, hogy a rendőrség jogsértéseket követett el, hanem az, hogy civil résztvevők már ezt megelőzően megsértették a törvényt. A rendőrség működése felett felügyeletet gyakorló kormányzati főtisztviselő úgy vélte, a tavalyi ünnep a zavargásoktól volt hangos, az alkotmányos demokráciára a járókelők magatartása mérte a fő csapást. Takács Albert – hangjában némi rosszallással – arra is emlékeztetett, hogy a köztársasági elnök immár másodszor mondott elítélő véleményt a rendőrség fellépéséről.
Igen, Sólyom László az idén ősszel már másodszor figyelmeztetett arra, hogy a rendőri jogsértések elítélendők, a rendvédelmi testület magatartását vizsgálni kell. Korábban, szeptemberben megemlítette: a rendőri bűncselekmények 80 százaléka a vádemelésig sem jutott el. Az ügyészség ugyanis nem tudta tisztázni az eseteket, mert a csapaterőként bevetett egyenruhások nem viseltek azonosító jelvényt. A rendőrök pedig nem voltak hajlandók kellően együttműködni az ügyészséggel. A nyomozó ügyészek akkor, a miniszteri nyilatkozat közzétételének napján sajtótájékoztatón mondták el, hogy bizony nem kaptak megfelelő tájékoztatást a rendőrségtől. Előfordult, hogy a beosztott parancsnokok azt mondták: a rendőrök többsége a középső és a hátsó sorban szaladt, az első sorban nem volt senki. A sértett magánszemély így feltehetően maga bilincselte meg önmagát.
Most, második alkalommal a Műegyetemen, október 22-én elmondott ünnepi beszédében az elnök azt közölte: nem akarjuk, és nem is lehet elfeledni azt, ami tavaly október 23-a estéjén és éjszakáján történt. A tüntető nem szegheti meg a törvényt – mondta az államfő –, de a jogállamot a rendőrség törvénysértő, erőszakos fellépése különösen sérti. A köztársasági elnök megnyilatkozásai mértéktartónak és kiegyensúlyozottnak tekinthetők. Ez volt a legkevesebb, amit Sólyom László az ünnep előestéjén, részben figyelmeztetésként, elmondhatott. Tavaly ősszel ugyanis a rendőrség nem rendszeresített vadászpuskákból lőtte ki a gumilövedékeket, a rendőrök egészségére is ártalmas, lejárt szavatosságú könnygázgránátokat vetett be, símaszkban, azonosító jelvény nélkül látott hozzá a tömegoszlatáshoz. Ezzel az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megszegte. Bene László országos főkapitány a parlament szakbizottsága előtt elhallgatta, hogy Révész Máriusz képviselőt – miként azt egy rendőri jelentés igazolta – a rendőrök gumibottal véresre verték. A Központi Nyomozó Főügyészségnek máig sem sikerült tisztáznia, hogy a rendőri jelentés alapján Bene László jelentette-e a verés tényét felettesének, a rendészeti miniszternek, s intézkedett-e a rendőrségen vagy az ügyészségen a tettesek felelősségre vonásáról. Amennyiben Takács Albert valóban feladatának tekinti az alkotmányos demokrácia védelmét, mindenekelőtt tájékoztatnia kellene az ügyészséget arról: érkezett-e jelentés Bene Lászlótól a miniszter címére. Takács Albert ezt annál is inkább megtehetné, mivel akkor nem ő volt a tárca vezetője. Amennyiben érkezett ilyen jelentés, az persze kellemetlen lehetne, hiszen akkor fel kellene vetni Petrétei felelősségét. Kiderülhetne, hogy a szálak a kormányzat csúcsáig vezetnek.
Az igazságügyi miniszter az újabb nyilvános kirohanással csak azt igazolta: van takargatnivalója a kormánynak. A rendőri brutalitás elfogadhatatlan, de ennél is súlyosabban nyom a latban az a tény, hogy nem vonták felelősségre a tetteseket. A banditák módjára viselkedő közrendőrök és parancsnokok büntetlenül maradhatnak, és továbbra is hordhatják a rendőri egyenruhát. A kormányzat és benne a miniszter ezzel magának a rendőrségnek árt a legtöbbet. A testület tisztességes és áldozatos munkát végző tagjaira a jogsértések árnya vetül. A polgárok nem tudhatják: martalóccal vagy rendőrrel állnak szemben. Hatalmas tévedés lenne ugyanakkor azt gondolnunk, hogy a rendőrség és a rendvédelmi kormányzat hibái, jogsértései a múlt év őszén kezdődtek. A ballépések sorozatát a D–209-es ügynök hatalomra jutása indította el. Immár a Legfelsőbb Bíróság ítéleteinek egész sora igazolja: az MSZP–SZDSZ-kormány politikai eszközként használta fel a rendőrséget, hogy elhallgattassa az ellenvéleményeket, s útját állja a tömegdemonstrációknak, a gyülekezésnek. A Medgyessy–Nastase-találkozó évfordulóján például jogellenesen oszlatták fel a gesztenyéskerti tüntetést. Jogsértően tiltották meg azt is, hogy a tüntetők Medgyessy Péter háza elé vonuljanak. Az Erzsébet térről az emberi méltóságot semmibe véve hurcoltak, vonszoltak el embereket – azóta az érintetteknek több százezer forint kártérítést ítélt meg a bíróság. A Bibó-szobor avatásakor egyedül tiltakozó férfi magatartását gyülekezési joggal való visszaélésnek minősítette a rendőrség. Azóta ebben és egy másik ügyben is a bíróságnak kellett kimondania, hogy egy személyben nem lehet gyülekezni, ez a jog csak csoportosan gyakorolható. A Magyar Nemzet fotóriporterének rendőri bántalmazása után az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet tiltakozott a kormánynál a szólás- és a sajtószabadság megsértése miatt. Az első Gyurcsány-kormány ekkor menesztette az önmagát hasonló ügyekkel a végletekig lejárató Lamperth Mónika belügyminisztert.
A második Gyurcsány-kabinet már úgy alakult meg, hogy a Belügyminisztériumot megszüntette, a rendőrséget pedig az igazságügyi tárcának rendelte alá. A helyzet ettől mit sem javult. Sőt! Az őszödi beszéd után megélénkülő tiltakozások elfojtása a szólás-, a sajtó- és a gyülekezés szabadság, valamint az emberi méltóság eddig nem tapasztalt sérelméhez vezetett. A kormányfő Petrétei József, Bene László és Gergényi Péter menesztésével próbálta szépíteni a helyzetet. Nem sikerült. Kóka János szabad demokrata pártelnök a napokban maga közölte: helytelen volt, hogy tavaly ősszel nem tiltakoztak a túlkapások miatt. A hét elején ugyanakkor Eörsi Mátyás frakcióvezető felemás nyilatkozatot tett. Takács Albert felszólalásához csatlakozva a parlamentben azt mondta: egyetért ugyan a köztársasági elnöknek a rendőri jogsértéseket elmarasztaló beszédével, azt mégsem fogadhatja el. Szerinte a rendőrségi túlkapásokról nem lehet úgy beszélni, hogy közben ne említenénk meg, milyen törvényellenes cselekedetek történtek Budapest utcáin. A liberális képviselő a miniszterhez hasonlóan hamisít. A rendbontók utcai cselekményeit senki sem tagadta egy percig sem. Sőt, például a Civil Jogász Bizottság és az ünnepi nagygyűlést szervező Fidesz is azt hangoztatta: a rendőrségnek az lett volna a feladata, hogy a randalírozókat távol tartsa, elkülönítse a jogaival élő békés tömegtől. Később pedig, hogy legalább kiemelje, ártalmatlanná tegye őket. A rendőrség nem teljesítette feladatát.
Irányítóival, politikai felelőseivel együtt ezzel súlyos sérelmet okozott a jogállamnak. Hiába teszi fel tehát Eörsi a tetszetős szónoki kérdést: király-e a köztársasági elnök, s ha Sólyom László megszólal, akkor az alattvalóknak nem illik vele szemben megfogalmazniuk az ellenvéleményt? Mindinkább úgy látszik, a fegyveres testület őfelsége, a kormányfő rendőrsége. Pedig ez valójában nem így van. A rendőri erőknek mindannyiunk biztonságát kell szolgálniuk. A szabadságjogok elkötelezett híveiként azt mondhatjuk: csak a jog uralmát ismerjük el, s véletlenül sem szeretnénk rendőrállam alattvalói lenni.