Sztrájk miatt késett

A címadó mondat tegnap óta több iskolás gyerek ellenőrzőjében megtalálható. Azokéban mindenképp, akik nem szálltak át buszra tegnap reggel. A vonatok ugyanis hat és nyolc óra között kevés helyen jártak az országban, megnehezítve ezzel a munkakezdést, bár a cél nem ez volt. A mozdonyvezetők a vasúti szárnyvonalak megszüntetése ellen tiltakoztak.

Tegnap este véletlenül pillantottam bele a hírekbe, onnan tudtam, hogy ma sztrájk lesz. Az interneten semmit nem találtam – mondja egy harminc év körüli férfi a bicskei állomáson negyed hatkor.
– Nem bánom, hogy sztrájkolnak, csak miért reggel? – fakad ki egy nő az esernyője alatt. – A múltkor Biatorbágyon megállt a vonat, mert hat óra volt. Én meg jól elkéstem. Azért jöttem most az eggyel korábbival. Remélem, beérünk.
– Csak ne reménykedjen – kapcsolódik be egy idősebb hölgy. – Maga szerint mikor volt pontos a magyar vasút?! Én ezt a sztrájkot nem is értem.
– Jaj, nem értesz te semmit! A szárnyvonalak miatt sztrájkolnak! Meg akarják szüntetni a vonatokat – torkolja le feleségét a kalapos úr.
– Az egész vasutat meg kellene! – kontráz az esernyős nő.
Közben megjön a vonat, a várakozók, csaknem százan, felszállnak rá. A vonatállomástól távolabb, a Báder Fogadó előtt a buszmegállóban még sötét van, amikor odaérünk. Néhány fiatalember álldogál a szemerkélő esőben. Kiderül, szolgálati buszra várnak. Vigasztalnak, amikor szállnak fel, hogy a mi buszunk is biztos itt lesz nemsokára. Még sötét van, mégis jól kivehető, hogy szaporodnak a Pestre igyekvők. Egy középkorú pár férfi tagja meg is jegyzi, máskor feleannyian szoktak lenni.
– Én vonattal szoktam járni, csak a sztrájk miatt vagyok itt – helyesel egy szőke hajú nő.
– Én is. Mi lesz, ha nem férünk fel? – aggodalmaskodik mellettem egy barna lány.
A busz megjön, valóban tömve utasokkal, de mindenki felfér.
Tatabányán még mindig zuhog, a nagy állomás melletti új buszállomás is tele van utasokkal, főképp diákokkal. A vonatok bent állnak, a mozdonyvezetők a fülkében beszélgetnek. Egyikük kihajol, beszélgetni kezdünk, míg el nem húz mellettünk egy szerelvény.
– Hát ez? – kérdezem meglepetten.
– Ez a mozdonyvezető nem tagja a szakszervezetnek.
– És mit gondol róla?
– Senkit nem ítélek el. Mindenki fél, hogy kirúgják, de hát négyezren vagyunk. Ennyi embert csak nem tesznek utcára.
(Később megtudom, a csütörtöki figyelmeztető sztrájknak kilencvenhat százalékos volt a támogatottsága.)
– Miért sztrájkolnak?
– Megmutassam? Itt a lista. Ha a szárnyvonalak megszűnnek, nem lesz állásunk. De a munkakörülmények sem a legjobbak.
– Nincs munkaruha?
– Munkaruha?! Az még a legkevesebb! Sokat követel a vezetés, de semmit nem ad – hajol ki a társa. – Tudja, úgy kellene azt az egészet, mint Franciaországban vagy Angliában. Hogy mindenki egyszerre sztrájkoljon. A légitársaság, a Volán meg a BKV. Akkor lenne értelme. Így csak szúnyogcsípés az egész.
(Az azért érdekes, hogy a héten a magyarokkal szinte egy időben a német mozdonyvezetők is sztrájkot terveztek, csak ők nem kétórásat, hanem háromnaposat. A fő ok: a béremelés nem megfelelő mértéke.) A diákok mindenesetre örülnek a „szúnyogcsípésnek” is. Az egyik veszteglő vonat tele van velük. Egyikük, akinek testtartása a fiatal Belmondót juttatja eszembe, mélyen leszívja cigarettáját, mielőtt arra a kérdésre válaszolna, miért nem szállnak át buszra. – Matek lenne, így megússzuk. Meg vonatbérletünk van.
– Kapunk igazolást a MÁV-tól – kontráz egy festett szőke.
– Igazolást? – morfondírozok, vajon mi áll majd benne.
– Sztrájk miatt késett, vagy valami ilyesmi – mondja az információs ablak mögött ülő vasutas.
– De ezt nem mi adjuk ki, hanem az állomásfőnökség. Bár én még soha nem láttam ilyesmit.
Közben az információs táblán zöld fény villog az induló vonatok mellett.
– Ez igaz? – mutat reménykedve egy férfi a táblára. Vállán laptop.
– Sajnos nem – mosolyog a vasutas lány. – Majd nyolckor indul az a piros új vonat az ötösről.
A laptopos láthatóan ideges.
– Legalább egy konnektor lenne, hogy addig is dolgozni tudnék – sóhajt, és visszamegy a peronra.
Dolgozni? Mikor e sorokat írom, már elindultak a vonatok, mindenki beért a munkahelyére, aki akart, a diákok is túl vannak a matekórán. A kérdés csak az, létrejött-e a megegyezés a Mozdonyvezetők Országos Szakszervezete (MOSZ) és a gazdasági tárca között. Borsik János, a MOSZ ügyvezető elnöke szerint a minisztérium megszegte a júliusi megállapodást. Úgy véli, helytelen, hogy a kormány „tárcakompetenciába utalja a mellékvonalak kérdését”, hiszen az országos ügy. A mellékvonalak megszüntetése miatt a mozdonyvezetők foglalkoztatási biztonsága is veszélybe kerül.
A tárca egyébként a magyar vasúti vonal tíz százalékán tervezi megszüntetni a személyszállítást, továbbá az új menetrendet úgy kívánja kialakítani, hogy tíz százalékkal kevesebb személyszállító vonat közlekedjen. Borsik szerint a mellékvonalak megszüntetése elleni figyelmeztető sztrájkkal kifejezik szolidaritásukat a mellékvonal bezárásában érintett kistérségek lakóival is, akiknek a mindennapi életét igencsak nehezíti a személyszállítás szüneteltetése. Bár sem Bicske, sem Tatabánya környéke nincs veszélyben, de hogy az élet itt is, ott is nehezebb vonat nélkül, az biztos.