Szurkolni Erdélyben az igazi

H O N F O G L A L Ó Újabb hosszú hétvége jön: ha tehetjük, pakoljuk be az autóba a túrabakancsot és a hegyi kerékpárt, és irány Transsylvania. Ezer színben pompázó erdőket, hulló lombok között bandukoló szarvasokat, ködös bérceket láthatunk. Ha pedig csak nézni szeretjük a mozgást, és közben nemzeti érzéssel töltődni, akkor is induljunk keletnek, hiszen több sportágban bajnokaspiráns csapatokat láthatunk a magyar városokban.

Új irányzatok erősödtek meg az utóbbi években: az aktív kikapcsolódásra vágyók egyre többen indulnak el távoli tájakra gyalog- vagy kerékpártúrázni, a sportszeretők egy másik csoportja pedig egy-egy jó mérkőzés reményében fizet sok tízezer forintot. Egyelőre még kevesen tudják, hogy Erdély mindkét célra kiválóan alkalmas, és az ősz a legszebb évszak a dombok-hegyek között.
Felejtsük el a kamionoktól zsúfolt ötöst és válasszuk az M3-ast. Debrecenig autópálya visz, és onnan se menjünk vissza a négyesre – bár az út jó és a Királyhágó gyönyörű ilyenkor, ne féljünk Debrecenből nyílegyenesen nekiindulni a román határnak. Sokadrangú, de jól járható utakon érkezünk meg Érmihályfalvára. Az első romániai városka után az úton akad ugyan néhány gödör, de a szilágysági táj szépsége kárpótolja a lassabb tempót. Itt akár biciklire is válthatunk, mert nem fognak leszorítani a kamionok Margitta vagy Tasnád környékén. Ha becsatlakozunk az E81-es útba, onnan már európai minőségű aszfalton lehet autózni Kolozsvár felé. Mielőtt Erdély fővárosába érkeznénk, álljunk meg Kalotaszegen, mert megéri – az ország legszebb barlangjait, fantasztikus vízeséseket, a falvakban pedig négyfiatornyos templomokat találunk.
A kolozsvári vasutascsapat
Kolozsváron aztán sétáljunk egyet a Házsongárdi temető sárguló fái között, s közben érdeklődjük meg valakitől, a hét végén otthon játszik-e az idén százéves vasutascsapat. Az erdélyi labdarúgás Hamupipőkéje jelenleg vezeti a román bajnokságot, miközben négy éve még a harmadosztályban szerepelt. A változást egy befektető hozta: a város egyik leggazdagabb embere, Pászkány Árpád pénzt és professzionalista szemléletet hozott.
Az egykori KVSC (Kolozsvári Vasutas Sport Club, ma CFR Cluj) a magyar vasutasok csapata volt és a legrégebbi ma is működő labdarúgóklub Romániában. Az utóbbi évtizedekben városi mostohagyerek, hiszen a hatvanas évektől a frissiben megalapított egyetemistacsapat, az Universitate kapott meg minden politikai támogatást a román nemzettudat helyrebillentésére. Az U ugyan idén visszajutott az első osztályba, de annak utolsó helyén áll. Aki a vasutascsapat magyar törzsszurkolóival együtt akar megnézni egy mérkőzést, az vegye fel a kapcsolatot velük. És ne tévedjen – az egyetemisták szurkolói egyáltalán nem kedvelik a vasutasok drukkereit.
A kincses város után induljunk neki a Székelyföldnek. Szovátán megpihenhetünk a gyönyörű helyen fekvő négycsillagos Danubius Health Spa Resort Sovata welnessrészlegén és a Medve-tó termálfürdőjében. Aztán siessünk át az alig hét kilométerre fekvő Parajdra, ahol a sóbányába szállító turistabuszra várva előszedhetjük a csomagtartóból a falu híres költője, Áprily Lajos köteteit. Akárhol ütjük fel őket, gyorsan találunk benne gyönyörű őszi verset, például ilyen sorokkal, mint amit az Ajánlásban olvasunk: Ne haragudj. A rét deres volt, / a havasok nagyon lilák / s az erdő óriás vörös folt, / ne haragudj: nem volt virág.
A Kalonda tetőn töltekezzünk fel a sárguló tölgyesekkel, szívjuk magunkba a vöröslő bükköt, pihentessük meg a szemünket a távoli fenyvesek méregzöldjén, és biciklire ülve ereszkedjünk be Székelyudvarhelyig. És lefele menet örüljünk annak, hogy megszívleltük a költő intelmeit: Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj, / mikor fel nem verik turista-szók, / arany ruhába öltözik a táj / s a magasból megjő a halk pirók.
A Küküllő-parti városban csatlakozzunk a Székely Medvék elnevezésű szurkológárdához, és a sportcsarnokban nézzük meg a kétszeres országos bajnok teremlabdarúgó csapatot – amelynek kapitánya egyben a magyar válogatott dirigense is, és hat játékos is tagja a nemzeti keretnek –, vagy üljünk be az idén az első ligába bejutott férfi kézilabdacsapat egyik mérkőzésére. Az újoncok annyira jók, hogy csak a gyengébb gólarányuk miatt vannak a román bajnokság második helyén.
Udvarhelyről aztán irány Énlaka. Ha tehetjük, menjünk gyalog vagy kerékpárral, az autót sajnálni fogjuk. A pár száz lelkes faluban világörökségi védelem alatt áll az ősi településszerkezet (körkörös utcák) és a hatvannyolc régi, tornácos székely porta, melyeket a budapesti ötödik kerületi önkormányzat támogatásával őriznek meg a jövőnek. „Énlaka felett, a Firtos-lova hátán lehajtott fővel elaludt a Gondviselés” – írta Tamási Áron, de a legendák földje még talán megmenthető – a templom virágdíszes, festett kazettás mennyezete a sokat emlegetett énlakai rovásírást is tartalmazza. Ha a székely falvakban kerekezünk vagy autózunk, álljunk meg, ha labdarúgó-mérkőzést látunk az út melletti pályán. Igaz, hogy negyedosztályú csapatok játszanak itt, de első osztályú lelkesedéssel. Talán nem a legpontosabbak a passzok, de őszinték a gesztusok, és megérthetjük a csapatjáték lényegét, és ha szerencsénk van, akkor azt is, mitől működnek jobban az ottani közösségek a mieinknél.
Csúcstámadás a Hargitán
A Madarasi Hargitát ne hagyjuk ki a túrából – akár gyalog, akár hegyikerékpárral, de mindenképpen próbáljunk feljutni az 1801 méter magas csúcs közelébe. A csúcstámadás után újra áldozzunk a versenysportnak: Csíkszeredán a bajnokcsapat sportklub vagy a feltörekvő fiatalokból álló HSC közül valamelyiket biztosan megtaláljuk a Vákár Lajos Műjégpályán. Ha mégsem, akkor álljunk be korcsolyázni a több száz helyi polgár közé, naponta több órán át övék a jég. Ha megfáznánk a jégen, ne hagyjuk ki a pálya melletti Ötkutyát – a törzsszurkolók kedvenc korcsmájában az életre-halálra vívott korábbi derbik, a Sportklub – Bukaresti Steaua mérkőzések hangulatát is feleleveníthetjük.
A székelyek sportja
Ha meg akarjuk érteni, miért és hogyan lett a székelyek nemzeti sportja a jégkorong, menjünk el Felcsíkba. A karcfalvi műjégpályát egy környékbeli nagyvállalkozó, Kurkó János György építette (övé a megyeszékhely központjában levő Fenyő Szálló is), és megvásárolt háromszáz rend felszerelést mellé. A nagyszabású program elsősorban az óvodás és az első–negyedik osztályos gyerekeknek szól, a környező falvakból saját busz hozza az edzésre a fiatalokat. Ha belenézünk egy foglalkozásba, megértjük a csodát: a tipegő óvodások korcsolyával a lábukon szárnyalni kezdenek a tíz edző keze alatt. A programot más megyékben is elirigyelték.
Ha eltöltünk néhány napot arrafelé, minden bizonnyal azzal a tanulsággal érkezünk haza: Erdély ősszel (is) gyönyörű, és sokkal olcsóbb, mint egy hazai wellnesshétvége.