Barangolás Erdély ösvényein

Beutazta a fél világot Pataki János, amikor ráébredt, hogy a Kárpát-medencével még nem is találkozott. Az első és meghatározó ismerkedés azután megtörtént három esztendeje Csíksomlyón, s a szerelem azóta is tart. Sőt tudatosabb és szenvedélyesebb lett a kapcsolat. Az a csíksomlyói búcsú ugyanis arra szólította fel Pataki Jánost, hogy tegye közzé a felismerést: bejárhatod a világ híres tájait, de olyat, mint Erdély, nem találsz!
Az ismerkedés közben Pataki hamar megértette, hogy csak kevesen térnek le a hivatalos Erdély-ösvényről. Az embereknek az utazásra is alig van idejük, egyik helyről a másikra rohannak, és nem készülnek fel előre a látnivalókra. Ilyen helyzetben a túl sok információ nem segíti az eligazodást. Kalotaszegen például negyvennégy templom van, képtelenség egyetlen nekifutásból mindet megnézni. De hogy leginkább melyeket érdemes, arról senki nem tájékoztatja az utazót.
Pataki János elhatározta tehát, hogy elkészíti azt a fajta útikönyvet, amelyik szép, mint egy album, és okos, mint egy mértéktartó idegenvezető. Utóbb alkalmas az élmények felidézésére is. Így született meg a tizenkét darabos Kárpáti képek sorozat terve, amelyben nyolcvan-húsz százalék a kép-szöveg aránya. A Székelyföld- és a Szászföld-kötet után itt a harmadik is, az Erdélyi-medence, benne Kalotaszeg, a Mezőség, Torockó. Következik majd a Partium, Máramaros, Dél-Erdély és a Bánság, Kárpátalja, a Felvidék, az Őrvidék, a Vajdaság és végül a mi Magyarországunk. Mindezt nyolc-kilenc évre szóló terv.
A szerző, miután végigjár a vonatkozó útikönyvekben említett minden látnivalót, összeállítja a kihagyhatatlanok és a maga által ajánlottak listáját. A Székelyföldön például két világörökség részévé nyilvánított templom van: Gelencén és Székelyderzsen. Mindkettő kiesik a turistaútvonalból. Pataki leírja még azt is, hogy melyik kocsmában jó a sör, hol jó a szállás, és nem hallgatja el azt sem, hogy mi fáj neki: hogy rossz a színmagyar Torockó főterének talán legszebb házán román zászlót látni, mert azt vette meg a pópa.
A turizmus fellendülése nem csak gazdasági hatását tekintve fontos a határon túli magyaroknak. Mivel az utazók a helyiek múltjára, régi szokásaira kíváncsiak, egyre többen élnek a hagyományok ápolásából, ami regenerálja az eltelt évtizedek veszteségeit. A Székelyföldön egy-egy ügyes szervezőnek köszönhetően egyre több az ilyen kis sziget. Pataki János abban segít a könyveivel, hogy egymásra találjanak utazók és valódi értékek. Emellett az anyaggyűjtés során keletkezett melléktermékek is kötetbe kerülnek. Ilyen könyv a Székelyföld ízei, ez a fotókkal és receptekkel illusztrált gasztrokalauz, valamint a szintén most megjelent album, az Örök Erdély. Benne azok a képek, amelyek az útikönyvből kimaradtak.
(Pataki János: Erdélyi-medence; Örök Erdély. Székelykő Kiadó, Budapest, 2007. Ára 6900, illetve 9000 forint.)