Hetvenkilenc évesen, nemrég elhunyt Karlheinz Stockhausen, a XX. század második felének egyik legjelentősebb zeneszerzője, az elektronikus zene úttörője. Utolsó nagy műve az öt éve befejezett, huszonkilenc órás Licht című operaciklusa, amelyen huszonöt évig dolgozott; ezt először jövőre, Drezdában mutatják be.
Az avantgárd legismertebb képviselőjeként egyesek a jövő zenéjének prófétáját, mások a vakvágányon kísérletezőt látták benne. Ő maga azt mondta, gyakran azt álmodta, hogy a Szíriuszról jött, és ott tanult zenét, illetve hogy kompozícióival az univerzum lényegi egységét szeretné megmutatni. Az elektronikusan generált hangokat használó művei mellett például olyan meglepő hangszerelési modellel is előállt, mint a vonósnégyesre és négy helikopterre írt darabja. Hatása rendkívül jelentős volt, és nemcsak a szűken vett avantgárd zenei irányzat képviselőinél: népszerűsége miatt még azok is ismerték és használták nevét, sokszor egyszerűen felvágásból, akik soha egyetlen darabját sem hallották. Még a könynyűzenére is hatott: Paul McCartney, John Lennon, Miles Davis, Anthony Braxton, Charles Mingus, a Pink Floyd és még számos ismert zenész vallotta egy-egy számáról, hogy azt Stockhausen valamelyik műve ihlette.
Amikor búcsúzunk, leginkább saját szavaival mondhatjuk el lényegét. „Életem rendkívüli módon egyoldalú: csak a művek számítanak, a kották, felvételek, filmek, könyvek. Ezekben benne van a szellemem, amit zenévé formáltam, lelkem hangokba beleírt világa.”
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját