Napi sajtószemle

Information Clearing House
Putyin Sztálin? – Garri Kaszparov és a szélsőjobboldali hülyék fészke címmel a népszerű amerikai honlapon megjelent cikk első mondatában azt ajánlja a később kívülről-belülről neokonzervatívnak jellemzett Kaszparovnak, hogy hagyjon fel a politikával, és csinálja azt, amihez a legjobban ért, vagyis menjen el komédiásnak. „Amikor az ember Kaszparovot nézi, ahogyan Moszkvában csámpázik nagy kosár savanyú szőlőjével, az előadásához statisztáló nyugati újságíróktól kísérve, azt hiszi Mr. Bean Kreml-beli fantasztikus kalandját nézi… Kínos látvány.” „Amikor vasárnap Putyin Egyesült Oroszországa éppen földcsuszamlásszerű győzelme felé korcsolyázott, a Reuters azzal töltötte az idejét, hogy Kaszparov merev arcát fényképezte”, miközben az exsakkozó azt állította, hogy a választás csalás volt. Kaszparov már-már úgy beszél Putyinról, mintha Sztálin lenne. „Először is a Reuterst mióta érdeklik a választási szabálytalanságok? Valószínűleg nem olyan régtől, mert ezt az érdeklődést nem mutatta a 2000. évi amerikai választásokon. És mióta figyelnek az »ellenzéki hangokra«?” A terjedelmes cikk ezután feltárja Kaszparov igazi énjét, és felteszi a kérdést, hogy mit keres ez a politikai alapok nélküli ember a színpadon azonkívül, hogy a nyugati média főszereplője. Csak az a feladata, hogy diszkreditálja a választásokat, és még egy réteg sárt dobjon Putyinra? A cikk szerzője, Mike Whitney a Reuters egy óvatlan mondatát idézi, amely szerint Kaszparovnak „kicsi a támogatottsága az oroszok körében, de sokan támogatják nyugaton”. Kaszparov rendszeresen ír a Wall Street Journal szerkesztőségi oldalán, ahol csak az jelenhet meg, aki „Augusto Pinochettől jobbra áll”. 1991-ben Kaszparov – akinek családja nem Oroszországban él – megkapta azt a kitüntetést, amit azok kapnak, „akik az Egyesült Államokat és az amerikai értékeket világszerte védelmezik”. „Nem így határozzák meg az amerikai ügynökök szerepét?” E kitüntetést eddig olyan emberek kapták, mint például Joe Lieberman szenátor és az iraki háború atyja, Paul Wolfowitz, a Világbank eltávolított elnöke. Kaszparov állandó szerepeltetése a médiában „többet mond arról, hogy a neokonok még mindig dupla Nelsonban tartják a médiát, mintsem azt, hogy milyen Oroszországban a valós helyzet”.


Herald Tribune
A globális amerikai lap Kaszparovtól Eduard Limonovig sorra veszi Putyin liberális ellenzékét, és visszataszító figuráknak találja őket. Limonovot egyébként 2001-ben illegális fegyverkereskedelemért ítélték el, és ezért két évet töltött börtönben. Egyáltalán nem igaz, hogy az orosz média hallgat ezekről az emberekről: pontosan azért támogatják őket oly kevesen, mert az oroszok tudják, hogy kikről van szó.