Véget ért a Kodály-év programja

December 16-án, a zeneszerző születésnapjával hivatalosan véget ért a Kodály-év programja, s ebből az alkalomból a kodályi életmű egyik meghatározó intézményében, a Zeneakadémián hajtottak fejet a zeneszerző tiszteletére Kodályné Péczely Sarolta, valamint Hiller István oktatási és kulturális miniszter jelenlétében.

Bár mindössze 150 millió forintot költött a kormány az egész programsorozatra, ez az emlékév jobban megmozgatta az országot, mint a tavalyi, szintén az utolsó pillanatban kihirdetett Bartók-jubileum, noha arra ennek az összegnek mintegy a dupláját fordította a tárca.
A Kodály-év sikerét általában abban látják, hogy Kodályról sokakban élnek még személyes emlékek, amelyek akár a zeneszerző, zenetudós és pedagógus alakjához, akár híres módszeréhez, az élményszerű énekórákhoz, kóruséneklésekhez kötődnek. Könnyen énekelhető művei alapját képezik az amatőr kórusok repertoárjának, az általa feldolgozott népdalok pedig a legáltalánosabban ismert népdalkincsből merítenek. Ennek volt köszönhető, hogy még a kísérleti plázakoncertek is többé-kevésbé kedvező fogadtatásra találtak.
Kocsis Zoltán még a Kodály-év kezdetén úgy fogalmazott, hogy a zeneszerző kettős kerek évfordulóját azzal lehetne méltóképp megünnepelni, ha visszaállítanák az ének-zene oktatás súlyát. Ebben sajnos egyre kevésbé reménykedhetünk: sem a döntéshozók, sem a szülők többsége nem érti, mennyire széles spektrumú a művészeti képzés hosszú távú jótékony hatása, kezdve az általános műveltségtől egészen a kreativitás látványos növekedéséig. Az általános iskolai képzés mellett a zeneiskolák anyagi helyzete is egyre nehezebb, és a Kodály-jubileum ellenére éppen ebben az évben pecsételődött meg több vezető zenekar sorsa.
Batta András, a Zeneakadémia rektora ünnepi beszédében kiállt az ének-zeneoktatás ügye mellett. – Az általános iskolai ének-zene oktatás nem mindig kapta meg a kellő támogatást, pedig azokon a helyeken, ahol kultúrát akarnak teremteni, a fiatalok felé fordulnak, és azt próbálják létrehozni, amit Kodály Zoltán már nekünk adott – fogalmazott. Példaként Venezuelát említette, ahol egy Kodály kezdeményezéséhez hasonló mozgalomban 270 ezer fiatal muzsikál. Ők a Carnegie Hallban lépnek fel Simon Rattle vezényletével, hiszen az Egyesült Államok fontosnak találja, hogy az általános értékválságban fel tudnak mutatni egy ilyen mozgalmat. A Zeneakadémia rektora kiemelte, hogy Kodály mindig a jövő felé fordult. Ha most köztünk lenne, biztosan azt kérdezné: „mit csináltok a következő években?” – Meg akarjuk teremteni azt a világraszóló kultúrát, amely talán hanyatlott egy ideig, de amelyre szükség van nemcsak külföldön, hanem itthon is – adta meg a választ.
A Kodály-év lezárása után egy nappal az ország legkorábban alapított zenei együttese, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara is lerótta tiszteletét Kodály Zoltán emléke előtt, operaházbeli koncertjükön a mester művei mellett egykori zeneszerzéstanára, Hans Koessler és a Kodályt is népszerűsítő, 130 éve született Dohnányi Ernő darabjai szerepeltek.