A hídverő

Aki át szeretne menni Szlovákiába az Ipolyon keresztül, az mostanában ne nagyon próbálkozzon, mert elég kevés a híd arrafelé, bár voltak ambiciózus hídverők – így Csillag István exminiszter, hadmérnök (SZDSZ) –, de nekik sem sikerült. Olvasom az újságban, hogy István egyszerre három (NDK-gyártmányú) hidat is akart ácsolni a folyó fölé, ezek azonban Tüzép-telepeken kötöttek ki, most meg a kutyának sem kellenek. Négy évvel ezelőtt szállították a szerkezeteket a terepre, volt nagy csinnadratta, felhajtás, csak éppen az nem derült ki, hogy a hídelemek úgy rosszak, ahogyan vannak, a MÉH se venné át őket ócskavas árban sem.
A roncsok tárolásáért egyébként évi 720 ezer forintot kell fizetnie az államnak (nem Csillag Istvánnak). Az illetékesek a csőd után több önkormányzatnak is jelezték, ha nagyobb folyók áthidalására nem is, árkok, vízelvezetők vagy patakok átívelésére alkalmasak lehetnek ezek a készítmények. Nagy érdeklődés azonban nem volt, legfeljebb azt kérdezték: ki volt az a lator, aki rásózta az államra ezt a rozsdatömeget?
Itt jegyzem meg, hogy hídverő Csillag István minap a Népszabadságban veretes cikket publikált a magyar gazdaság anomáliáiról, mintegy bevezetve az országot a civilizált Európába. Merthogy ő már járt ott. Talán onnan hozta a hidakat…
Illetékes szervek egyébként hírül adták, hogy a hidaknak nincs olyan része, amit a már meglévő vasúti vagy közúti Ipoly-hidaknál karbantartási célokra lehetne felhasználni. Magyarul: nyugodtan el lehet vinni a hervadt vasdarabokat, ez nem minősül lopásnak, sőt, tisztább lesz tőle a környezet. A hídverő eközben újságcikkeket ír, újabb átkelőket tervez.