Talán kevesen tudják, hogy Haydn Teremtés című oratóriumáról nálunk még utcát is elneveztek, igaz, egy hibás fordítás miatt ma Alkotásnak hívják a zenemű eredeti német, Die Schöpfung címéről elkeresztelt utcát, hiszen amikor a reformkorban lefordították magyarra mind az oratóriumot, mind az utcanevet, már nem emlékeztek a névadás eredetére. Aki ott volt újév napján a Művészetek Palotája gyermekhangversenyén, ezt már biztosan nem felejti el, ahogy tudja azt is, hogyan énekel Haydnnál a pacsirta, hogy zümmögnek a rovarok, s hogyan énekel a szeretetről és a világ szépségéről az első emberpár.
Régi hagyománya van a nyugati országokban az újévi koncerteknek, aki ad magára, az lehetőleg elmegy rá, aki nem teheti, az legalább televízión követi. Nálunk ez még nem szokás, ezért is becsülendő a Művészetek Palotája és Fischer Ádám kezdeményezése, aki az általa alapított Osztrák–Magyar Haydn Zenekart dirigálva nemcsak egy igényes újév-indító hangversennyel színesítette 2008 első napjának egyébként meglehetősen szegényes kulturális kínálatát, hanem mindjárt a legkisebbekre is gondolt. A gyerekeknek egy ilyen testre szabott műsor meghatározó élményt ad. De nemcsak családok érkeztek, hanem egyetemisták és idősebbek is bőven voltak, ez is azt mutatja, mekkora az igény a zenetörténeti érdekességekkel is szolgáló, magyarázó, értelmező és nem utolsósorban olcsóbb matinékoncertekre. A cél persze egyértelmű: az a gyerek, aki úgy nő fel, hogy minden újévkor (és természetesen aztán többször az év során) hangversenyre megy, felnőttként is igényli majd ezen alkalmakat, és így ötven esztendő múlva sem ürülnek ki a koncerttermek. Azt magyarázni nyilván nem kell, hogy a teljesen tönkretett és kiüresített ének-zene oktatás mellett mekkora szükség van az ilyen kezdeményezésekre.
(Haydn: Teremtés – hangverseny gyermekeknek. Művészetek Palotája, január 1. 16 óra.)
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
