Feszültség a végeken

Az alacsonyabb árak miatt egyre több szlovák vásárol ingatlant a Kisalföld északi részén – erről Bezenye és Rajka polgármestere számolt be lapunknak. Az őslakosok jó része mindkét helyen idegenkedve fogadja a magyarul nem is beszélő szlovákokat, akik többnyire továbbra is Pozsonyban dolgoznak, és az adót sem Magyarországon fizetik. Ráadásul – mint mondják – fittyet hánynak a szokásokra.

Hatalmas árkülönbség. Nincs Pozsonyban olyan ingatlanközvetítő ügynökség, amely ne tartana kínálatában Magyarország északnyugati csücskéből négy-öt családi házat. Szlovákia és Magyarország európai uniós csatlakozását követően ugyanis az a tendencia figyelhető meg, hogy egyre több pozsonyi költözik ki a fővárosból és telepszik le – Rajkán, Dunakilitiben, Bezenyén, illetve más szigetközi településen. Több oka is van ennek, a legfontosabb természetesen a hatalmas árkülönbség, amely az ingatlanpiacon mutatkozik. Pozsonyban egy szerényebb, 100 négyzetméternyi családi ház ára 9-12 millió korona, azaz mintegy 70-90 millió forint, de a főváros 20-25 kilométeres körzetében is 6-8 millió koronát, tehát mintegy 45-65 millió forintot kérnek a hasonló ingatlanokért, a határ túloldalán ugyanilyen családi házakhoz akár 1,5-2 millió koronáért, vagyis 10-15 millió forintért is hozzá lehet jutni. Ennyi pénzért Pozsonyban egyszobás önkormányzati bérlakást is nehezen vehet az érdeklődő. E sorok írója ismer olyan családot, amely úgy adta el pozsonyi tizedik emeleti, háromszobás panellakását, hogy azon új autót is vett a rajkai családi ház mellé. A „kiköltözés” a csatlakozás óta ugyanis semmilyen hátránnyal nem járt, hiszen a régi rajkai határátkelőt csak a szlovák és a magyar állampolgárok használhatták, az ellenőrzés formálissá vált, személygépkocsival az említett magyarországi településekről 15-20 perc alatt akár Pozsony belvárosába is elér az ember. Köztudott az is, Pozsonyban minden szolgáltatás drágább, mint Magyarország északnyugati részén, ezért a lakásfenntartási költségek is alacsonyabbak. Pozsonyban most az a hír járja, hogy mihamarabb házat kell venni a magyar oldalon, mert a schengeni határnyitás miatt a térség egyre vonzóbb lesz. (N. S.)

Kammerhofer Róbertet tavaly őszszel választották meg az alig több mint ezres lélekszámú Bezenye polgármesterének. A település csupán néhány kilométerre van a magyar–szlovák–osztrák hármas határtól, a következő község, Rajka pedig határátkelőhely, illetve 2007. december 21-e óta már csak volt.
Bezenye etnikai összetétele a történelem összjátéka folytán amúgy sem mondható szokványosnak, hiszen a településen csaknem 80 százaléknyi horvát kisebbség él. – Speciális helyzetben vagyunk, mert Bezenye horvát kisebbsége zárt közösség. A török időkben az őseinket azért hozták ide, hogy a nyugati és északi végeket védjük. Trianon után ezek a feladatok megszűntek, de az ősök itt maradtak. Maradt a zárt közösség, ami nem jelenti azt, hogy a környező népekkel rosszban lettünk volna, és ez még akkor is igaz, ha nem voltak gyakoriak a magyar–horvát vegyes házasságok. A „határvédő” horvátok igyekeztek egymás kultúráját, gazdaságát erősíteni, így egymás között is házasodtak – fogalmazott a független polgármester, mint mondja, ezért is keltett feltűnést a betelepülő szlovák családok megjelenése.
Közel másfél év alatt több mint egy tucat szlovák család vásárolt magának Bezenyén ingatlant – tudtuk meg a település első emberétől. Ez körülbelül 50 főt jelent, amely tekintélyesnek mondható, ha azt vesszük, hogy a faluban összesen 1050 ember él. – Bezenyén régebben nem voltak szlovák családok. Akik most idejöttek, egy nagyvárosi (pozsonyi) kultúrából szakadtak ki. Más miliőből érkeztek, így természetszerűleg eltérő szokásaik vannak. Itt azonban másként működik az élet, vannak a faluban jól bejáratott szokásjogok, amelyek évszázadok alatt alakultak ki. Itt mindenki tudja, ki milyen családból származik, tudják egymásról, hogy melyik családnak hol volt földje, hol volt erdeje, hol volt a vagyona. Bezenyén a horvát származású lakosság mindig kapaszkodott a valamikori vagyonért, a földért, s ez a mai napig igaz – jegyezte meg Kammerhofer Róbert.
A logikából adódóan a helyi horvát nemzetiségű családok nem adják el a házukat, csak azok, akik a közelmúltban „települtek be”. Aki mégis megteszi, azt a falu nem öleli keblére. Sem azokat a szlovák családokat, akik az utóbbi másfél évben odaköltöztek. – A feszültség érezhető. A helyiek idejárnak be hozzám, és számon kérnek, miért nem teszek valamit azért, hogy a szlovákok ne települjenek ide. Azt mondják: a szlovákok nem itt adóznak, nem köszönnek, és nem veszik fel a falu szokásait. Megjelennek itt, és az a legelső, hogy minden írott és íratlan szabályt fel akarnak rúgni. A dolog érdekessége, hogy Bezenye egyébként egy törvénytisztelő falu. Vallásos közösségről van szó, akik rendesen és tisztességesen élnek. A most nyugdíjba vonuló rendőr is azt mondta, hogy neki itt dolgozni pihenés volt – fogalmazott a polgármester.
Az utóbbi időben viszont mintha minden megváltozott volna. Egy konkrét példa arra, hogy milyen a helyi szlovák–magyar „együttélés”. – Egy bácsi földmunkálat közben traktorjával meghúzta két ház kerítését. A bezenyei néni azt mondta, hogy ő nem jelent fel senkit, csak a vétkes javítsa ki a kerítését, a szlovák ezzel szemben bejött, és zsigerből feljelentette az illetőt – közölte Kammerhofer Róbert, aki hozzáfűzte, nem csoda, hogy egyre csak gyűlik a feszültség a faluban. A tolerancia fogyatkozásának jelei vannak, többen is mesélték neki, hogy láttak olyan feliratot: tótok haza! – Állítólag az is előfordult, hogy a parkoló szlovák autón áthúzták az országjelzést, és ráírtak egy H betűt, valamint ráírták a kocsikra: Tótok, a magyar föld nem eladó! Mesélték, akadt, aki belekarcolta a szlovák rendszámú kocsi fényezésébe, hogy Hungary, s volt, akinek téglával dobták be az ablakát – árulta el a polgármester. Helyi lakosoktól azt is megtudtuk, hogy annak az „őslakosnak” pedig, aki szlováknak adja el a házát, szintén üzennek: kiírták a kerítésére, hogy hazaáruló.
A polgármester – hiába kérik a helyiek –, nem tudja megakadályozni a szlovákok tömeges betelepülését. – Az uniós törvények értelmében én egy horvát nemzetiségű magyar falu polgármestereként hogyan mondjam azt a betelepülő szlovákoknak, hogy nem lehet kisebbségi önkormányzatuk, nem taníthatnak szlovák nyelvet a helyi iskolában, ha megteremtik annak a lehetőségét – teszi fel a kérdést a településvezető. A dolog már csak azért is érdekes, mert információink szerint a helyi horvát nemzetiség éppen a horvát–magyar kéttannyelvű oktatást kívánja bevezetni a bezenyei általános iskolában.
Kammerhofer Róbert szerint a betelepülők helyi bátorításra is lelnek. – Sajnos a régi polgármester az előző hegyeshalomi polgármesterrel együtt az egyik helyi ingatlanon egy szlovák lakópark kialakításán fáradozott, s ezt a tervüket a mai napig nem adták fel. Ezt azonban sem én, sem a testület, sem a helyi lakosság nem támogatja. A volt polgármester ötletét azzal torpedózzuk meg, hogy a szóban forgó területen Bezenyéről elszármazott, itt született szülők gyermekeinek alakítunk ki telkeket. Megfelelő biztosítékkal, hogy azt tovább értékesíteni ne lehessen – árulta el.
Ami pedig a szlovákok vásárlási kedvét illeti, többen állítják, hogy a „betelepülők” meglehetősen jól vannak eleresztve anyagilag, s esetenként irreálisan magas összeget is hajlandók adni egy-egy ingatlanért. Az ingatlanok árának emelkedését Bazsó Lajos, Rajka polgármestere is megerősítette. A határ menti településre egyébként az elmúlt négy év alatt mintegy 400 szlovák állampolgár költözött be, s körülbelül 130-140 ingatlant vásároltak fel a 2600 fős lélekszámú községben. A betelepülők többsége a polgármester elmondása szerint nem tud magyarul. – Az ingatlancserét erősíti, hogy a helyiek közül korábban sokan hitelre vettek lakást, akik – főleg jó pénzért – örömmel ugranak ki az adósságból. A folyamat ráadásul öngerjesztő, mert minél inkább megy fel az ingatlanok ára, annál jobban megéri a helyieknek értékesíteni a házukat, mert a több pénzből kifizetik a hitelt, és még városban lakást is tudnak venni érte. S az önkormányzat ebbe nemigen tud beleavatkozni – mutatott rá Bazsó Lajos, aki hozzátette, a dolog pikantériája, hogy akik beköltöznek a városba, azok sokak szerint céltalanul lézengenek az utcákon, mert nem találják a helyüket. Mint mondja, közülük van, aki vissza szeretne jönni Rajkára, de már nem tud.
Rajka első embere azt is elmondta, megjelentek az ingatlanközvetítők is, akik az emberek nyomorúságára alapozva beszálltak az üzletbe. – A lakosság is asszisztál ehhez. Sokan azt mondják, hogy azért adják el a házukat, és mennek el máshová lakni, mert nem élhető a település. De ha elmennek, kevesebb lesz a gyerek, akkor be kell zárni az iskolát, és gyakorlatilag vége a falunak. Jellemzően egyébként pont azok mondják, hogy élhetetlen a település, akik semmit nem tettek ellene – jegyezte meg Bazsó Lajos, aki most megpróbálja a helyzetből kihozni a legjobbat. – Aki ide akar jönni, fizesse meg az árát. Megpróbáljuk rávenni őket, hogy támogassák az iskolát, óvodát – szögezte le. A polgármester úgy érzi, Rajkán is érezhető a feszültség a helyiek és a betelepülő szlovákok között. Mint elmondta, sokan féltik a község jövőjét. Úgy látják, egy második „Trianonnal” fenyeget. Arra kérdésre, hogy a szlovákoknak miért áll érdekében Magyarországra költözni, nem tudtak egyértelmű választ adni. Mint mondták, közrejátszhat ebben Pozsony közelsége, hiszen a szlovák főváros 15-20 kilométerre fekszik Rajkától és Bezenyétől. – Ez egy pihenőövezet számukra, ide szeretnének jönni lakni, és továbbra is ott dolgozni – jegyezték meg, de nem tartják kizártnak, hogy a „területfoglalás” szervezett keretek között zajlik.
A két polgármester egyébként egybehangzóan állította, azt hallották más határ menti települések polgármestereitől, hogy a Szigetközben – többek között Dunakilitin, Feketeerdőn, Halászin, Máriakálnokon is megjelentek a szlovákok. Sőt, állítólag Esztergom, Visegrád, Salgótarján környékén is egyre több szlovák vesz lakóházat, míg lapunk korábbi riportjában azt olvashatták, hogy a keleti határ mentén a románok vásárolnak fel ingatlanokat.