Kutya világ Kínában

Eb az étlapon. A hobbikutyatartás divatossá válása folytán gyorsan emelkedik a kutyák megbecsülése a kínai városokban. A képen látható kutya is a szerencsések közé tartozik, ketrece csak szállítóeszköz – de nem minden kutya van ilyen kiváltságos helyzetben Kínában. Az évszázadok során a kínaiak a háziállatokat, közöttük az ebet sem tartották túl sokra, a kutya a társadalmi ranglétra alján elhelyezkedő embereket becsmérlő sértés volt. A kutyahús fogyasztása sem volt példa nélküli. Bár, ha tehették, a kínaiak is inkább disznóból vagy kecskéből készült ételeket fogyasztottak, éhínség idején gyakran fanyalodtak a kutyákra, mint az egyetlen elérhető állati táplálékra, a fogyasztásra szánt kutyákat pedig állattartó telepeken tenyésztették. Manapság azonban már ott is különlegességnek számítanak a kutyahúsból készített fogások, sokan gyógyító hatást, varázserőt tulajdonítanak nekik. Szerintük a test pozitív energiáját, a jangot, illetve az egészséges vérkeringést segítik ezek az ételek.
A kutyahús fogyasztása Kínában ma is elfogadott szokásnak számít, magas ára és a kínai társadalom középső-felső rétegeiben terjedő nyugati életvitel hatására mégis visszaszorulóban van. Ma már csak elvétve találni Dél-Kínában és Sanghaj utcáin néhány kifejezetten kutyahúst kínáló éttermet.

Ugatni tilos. Egy boldog kínai kutyatulajdonos Hejfejből, Anhuj tartomány székhelyéről, ahol éppen kutyakiállításon vesz részt házi kedvencével (január 5.). A kép idilli állapotokat sugall, ám a gazdiknak lenne panaszkodnivalójuk – csak éppen a kínai hatóságok nem díjazzák, ha kinyitják a szájukat. Így a városi kutyatartók sirámai és a szólásszabadság ügye mostanában összefonódott a népi Kínában. Merthogy sokakat felháborítottak a kutyatartást korlátozó új rendelkezések. Közéjük tartozik Csen Ju-hua volt pekingi állami tisztviselő, aki internetes blogjában adott hangot nemtetszésének, hogy az új szabályozás szerint tilos a kínai fővárosban 35 centiméternél magasabb kutyákat tartani. Bár a blogger nem szegett meg ezzel semmilyen törvényt, az állami cenzúra utasítására a szolgáltató törölte a bejegyzést. Csen ebbe nem nyugodott bele, levelet írt a legkülönfélébb állami hivatalokba, választ azonban sehonnan sem kapott. Ezután beperelte az államot, a bíróság viszont elutasította a keresetét, jelenleg a legfelsőbb bíróság döntésére vár.
Kínában, bár az utóbbi években jelentős gazdasági fejlődés megy végbe az országban, a cenzúra továbbra is betilt minden olyan írást, filmet, zenét, amelyek úgymond veszélyeztetik a politikai stabilitást. A Kínai Kommunista Párt a rohamosan terjedő interneten is a bevált gyakorlatot követi. Harmincezer állami cenzor nap mint nap az interneten megjelenő híreket, képeket és videókat figyeli, és bármikor utasíthatják a szolgáltatókat a veszélyesnek ítélt anyagok eltávolítására. A világméretű internetes cégek, közöttük a Google is, gyakran fejet hajtanak a kínai kormány rendelkezései előtt. Hatalmas vihart kavart például az, hogy a Google internetes kereső Kínában elérhető változatában a „Tienanmen tér” kifejezés beírása után a találatok között nincsenek az 1989-es vérengzést leíró cikkek, a híres kép sem látható a tankokat megállító férfiról, csupán „ártalmatlan” történelmi írások között böngészhetünk. Csen küzdelme a szólásszabadságért talán arra utal, hogy – részben az internetnek köszönhetően – a kínaiak egyre bátrabban állnak ki jogaikért, ha kell, a mindenható, korábban megkérdőjelezhetetlen államhatalommal szemben is.