Veszélyben a Dankó-jubileum

Egyre komolyabb gondokkal küzdenek a cigányzenészek, akiknek foglalkoztatási problémáit a rendszerváltás óta nem sikerült megoldani. Bár a kormány e célra háromszázmillió forintot különített el, a muzsikusok többségéhez ebből egy fillér sem jutott el, ráadásul az idei Dankó Pista-évforduló megünnepléséhez sem kaptak támogatást.

Támogatás híján veszélybe került a Dankó Pista születésének 150. évfordulójára tervezett megemlékezés-sorozat, amelyet a szegedi székhelyű, de országosan működő Gondi Márton Oktatási, Kulturális és Érdekvédelmi Egyesület szervez. Az egyesület Dankó Pista halálának 105. évfordulóján, március 29-én a szegedi születésű prímás sírjánál kezdi meg ez évi rendezvénysorozatát. Szegeden hat éve rendeznek a híres cigánymuzsikus emlékére fesztivált, s részben azért vágtak bele a hagyományteremtő sorozatba, hogy a jubileumra már bejáratott legyen a program. A 150. évforduló ellenére az idén visszautasították minden pályázatukat, noha az egyesület foglalkoztatja a legtöbb cigányzenészt: 2004 óta több mint százötvenen kaptak rendszeres havi fizetést a munkaügyi központok és az önkormányzatok bevonásával.
Évek óta a cigányzenészek többsége nem tud megélni a hangszeréből. A nehézségek oka a politikai akarat hiányában keresendő, és egyenes következménye annak, hogy a cigányzene eltűnt a médiából, így a fiatalok ma már meg sem ismerik nagyszüleik nótáit. Az is gond, hogy a kormány cigányzenészek foglalkoztatására elkülönített 300 millió forintos kerete sem jut el a megfelelő helyekre, legalábbis így látja a helyzetet az egyesület alapítója, Czutor Zsolt, aki a cigányzenészek összefogásával a hatékonyabb érdekvédelem megteremtéséért a közelmúltban létrehozta a Magyar Cigányzenészek Szakszervezetét.
– Hat éve hiába próbálunk, nem tudunk eljutni a miniszterekig – mondja Czutor Zsolt, akitől megtudjuk: az említett 300 millió forint az Országos Szórakoztatózenei Központhoz került. – A központ 1998-ban már egy hasonló nagyságrendű összeggel rendelkezett, és már akkor is kudarcba fulladt a program, cigányzenész nem jutott általa munkához – folytatja. – Más megyékből meg visszaérkezett a pénz, mondván, hogy nem volt rá szükség, pedig az eredeti pályázatban kiírt szervezeti egységeket állítólag annak alapján jelölték ki, hogy hol hány állástalan zenész él. Ezt egy nyolcmillió forintos tanulmányra alapozták, amelyről kiderült, hogy a pályázati kiírás közzétételének időpontjában még el sem készült – mondja Czutor Zsolt.
Az egyesület 2006 nyarán a parlament előtt tartott tüntetésén zenéléssel hívta fel erre a kormány figyelmét, ám érdemi lépés azóta sem történt az ügyükben.