Magyar Nemzet: Sötétebb-e az éjjel a nappalnál, és hidegebb-e a tél a nyárnál?
Schmitt Pál: Megtanultam 65 éves fejjel, hogy minden relatív.
Magyar Nemzet: Csak nem ez is?
Schmitt Pál: Tudom, hogy minden újságírói kérdés mögött relatív gondolkodás áll…
Magyar Nemzet: Üdvözlöm a kivételnél. Tehát?
Schmitt Pál: Most evidenciákról fogunk beszélgetni?
Magyar Nemzet: Majd kiderül.
Schmitt Pál: A válasz: kétségtelenül.
Hegyi Gyula: Relatív kérdés. Attól függ, honnan nézzük. Amikor az egyik helyen éjszaka van, a másikon nappal. A nyár meg sokszor hidegebb a meleg télnél.
Magyar Nemzet: Ön tényleg újságíró volt. Általánosságban a nyár melegebb a télnél?
Hegyi Gyula: Sajnos egyre kevésbé. A klímaváltozás következtében itt, Brüsszelben tavaly júniusban 13-14 fokokat mértek, márciusban pedig jó idők voltak. De azért általában igaz, hogy a nyár a melegebb…
Magyar Nemzet: Ez két tesztkérdés volt, hogy kiderítsük, vajon – Schmitt Pál szavaival – legalább az „evidenciákban” van-e egyetértés a két politikai oldal között. Félve teszem fel a harmadik „tesztkérdést”: Budapesten 2006. október 23-án azonosítót parancsra nem viselő rendőrök kilőttek-e szemeket?
Hegyi Gyula: Bizonyosan történt ilyesmi, ahogyan a világ minden részén, ahol engedély nélkül demonstrálókkal szemben lépnek fel a rendőrök. Észtországban, mint tudjuk, megöltek egy embert a szovjet emlékműnél. Észak-Olaszországban az antiglobalista tüntetésnek szintén volt halálos áldozata, bizonyosan egy rendőr volt a tettes, akit sohasem vontak felelősségre. Budapesten szerencsére nem történt haláleset. Ha visszaélés történt, azt persze ki kell vizsgálni.
Schmitt Pál: Természetesen kilőttek szemeket. Nagyon brutálisan járt el a rendőrség békés tüntetőkkel szemben. A Civil Jogászbizottság erről filmet is készített. Ezen nincs mit vitatkozni, ténykérdés. Ha kívánják, itt és most lejátszom a filmet.
Magyar Nemzet: Az Európai Unió miként reagálna, ha Lukasenko Fehéroroszországában vagy Putyin Oroszországában lőnék ki megemlékezők vagy járókelők szemét?
Hegyi Gyula: Csak az észt példát tudom említeni. Amikor ott megöltek egy orosz tüntetőt, akkor sem lépett fel az Európai Unió határozottan. Alapvető kérdés ugyanis, mi az unió? Huszonhét tagállam együttese. Akit el kellene ítélni, az maga is része annak, akinek ítélnie kellene.
Magyar Nemzet: Ez már csak majdnem „kvízkérdés”: egy országban a dolgok folyásáért kié a fő felelősség, a kormányé vagy az ellenzéké?
Schmitt Pál: Ez is egyértelmű. Azé a felelősség, akit a választók az adott ciklusra felhatalmaznak a kormányzással, és a kormány a kormányzati periódus minden történéséért felelős.
Hegyi Gyula: A felelősség nagyjából olyan arányban oszlik meg, mint a parlamenti mandátumok. A köztársasági elnököt a jelenlegi ellenzék többségével választották meg, az Alkotmánybíróság szerencsére felette áll a pártoknak, az önkormányzatok többsége az ellenzéké.
Magyar Nemzet: Én azt kérdeztem, hogy a fő felelősség…
Hegyi Gyula: A nagyobb felelősség a kormányé.
Magyar Nemzet: Ha most kilépek Schmitt úr irodájából a folyosóra, és megkérdezek egy erre elhaladó nem magyar asszisztenst, képviselőt vagy takarítónőt, hogy országában ki a felelős a dolgok menetéért, a kormány és annak feje vagy az ellenzék, mit gondol, hogy felel?
Hegyi Gyula: Mint mondtam, a nagyobb felelősség a kormányé, de ha megkérdez egy angolt, hallott-e arról, hogy kétharmados parlamenti többséggel lehet a parlamentben dönteni, akkor ugyanolyan furcsán néz, mert Angliában 51 százalékos parlamenti többséggel akár a köztársaságot is ki lehetne kiáltani.
Schmitt Pál: Már bocsánat, de mi az, hogy „nagyobb felelősség”? Kizárólagos felelősség. Az ellenzéknek köze nincs a dolgokhoz. Elképzelhetetlen, hogy bármilyen módosító javaslata is „átjöjjön”. Egyetlenegy bizottságban sincs többségünk. Nincs olyan döntés, amelyet a kormány akarata ellenére az ellenzék keresztül tudna vinni. Ezért a kormány felelőssége százszázalékos.
Hegyi Gyula: Csakhogy Magyarországon háromezer, Európában példátlan nagy hatáskörrel rendelkező önkormányzat van, és ezen a helyzeten is csak kétharmados többséggel lehetne változtatni. Márpedig az ellenzék a törvényhozásban sok olyan kezdeményezést blokkol, amikor kétharmados többségre lenne szükség a törvény elfogadására.
Magyar Nemzet: A kezemben tartom egy közéleti hetilap, az Élet és Irodalom két számát. A január 4-it, amelyet elutazásomkor vettem Ferihegyen és a február 8-i számot, amelyet egy Brüsszelbe látogató ismerősöm hozott. Egyikben sem találtam azt a nevet, hogy Gyurcsány. Találnánk itt az újságosnál olyan külföldi közéleti hetilapot, amelyikben nem szerepel az ország vezető politikusának a neve?
Schmitt Pál: Én az Élet és Irodalmat húsz éve nem olvasom…
Magyar Nemzet: A kérdés nem ez volt.
Schmitt Pál: Bizonyos újságok az ellenzékkel többet foglalkoznak, mint a kormányfővel és a kormánnyal.
Magyar Nemzet: Hegyi képviselő úr, ön gyakran ír a Népszava című napilapba. Mondjon találomra egy dátumot. Ha azon a napon a lap publicisztikai oldalán nem Orbán, hanem Gyurcsány nevét találom, akkor ön győzött. Ilyen sajtó mellett könnyű kormányozni.
Hegyi Gyula: A Magyar Nemzetben a Gyurcsány név elég sokszor szerepel, nem is mindig pozitív konnotációval…
Magyar Nemzet: Hogyne, hiszen ő a kormányfő. És éppen ön kéri számon a sajtótól a bírálatot?
Hegyi Gyula: Az Élet és Irodalmat pedig a szerkesztőség tartja el…
Magyar Nemzet: Mivel tudtam, hogy a Magyar Nemzettel fog visszavágni, kiírtam ma a február 28-i számból egy idézetet. „Érdekes volna elgondolkodni azon: ha a Fidesz atlantista-realista szárnya olyan következetesen és konokul képviseli a magyar nemzeti érdekeket, mint ahogy a neokon amerikai politikát támogatja, akkor már rég meglenne a határon túli magyarok kettős állampolgársága, és december ötödikére sem került volna sor.” Ez lenne egy Fidesz-szócső hangja?
Hegyi Gyula: A Népszabadságban meg Tamás Gáspár Miklós azt írta, ha jól idézem, hogy ha a szocialistáknak lenne eszük, nem ismernék el Koszovó függetlenségét, de hát el fogják ismerni. Ez bizony kritika a javából. Ön előszeretettel hoz fel ilyen témákat…
Magyar Nemzet: Szánom esendőségemet: a sajtószabadságot vagy annak sérült állapotát az egészséges demokrácia központi kérdésének tartom. És most újabb téma. Karácsony előtt Brüsszelben tartott előadást Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke és a szlovén jegybank elnöke, aki elmondta, hogy nekik a csatlakozás előtt az a Magyarország volt a követendő példa, amelyik azt tervezte, hogy 2007. január 1-jével csatlakozik az euróövezethez. Ma a csatlakozási dátumról még beszélni sem illik. Szinte minden mutató terén zuhanás tapasztalható 2002 óta. Miért lett ez így?
Schmitt Pál: Ennek a kormánynak nincs kire visszafelé mutogatnia. A mélyrepülés 2002 után kezdődött. Az idén már nyolcszázalékos inflációnál tartunk. Ez Litvánia kivételével európai rekord. A munkanélküliség nyolc százalék fölötti. De a fiatalok között ennek a kétszerese. Az államadósság hat év alatt megháromszorozódott. Annak ellenére, hogy annyi hitelt vettünk fel, mint a Kádár-rendszer évei alatt, ennek otthon nyoma sincs. Az 1,3 százalékos tavalyi gazdasági növekedés szintén példa nélküli. Hogyan érjük utol az ennél gyorsabban fejlődő Nyugat-Európát? Európa értetlenül áll a magyar beteg ágyánál. Kivéve persze, ha elolvassa Gyurcsány hazugságbeszédét.
Hegyi Gyula: 1988–89-ben mindannyian azt hittük, hogy Magyarországon nyugat-európai társadalom él, csak a szovjet megszállás miatt nem vagyunk Nyugat-Európa szerves része. Ez illúziónak bizonyult. És ez nem csak a gazdaságra vonatkozik. Kiderült: a magyar társadalom mégsem annyira polgárosodott, mégsem annyira nyugat-európai módon civilizálódott, mint azt az értelmisége sokáig gondolta. Másrészt azt minden józan kormánypárti is elismeri, hogy a 2002-es nagy osztogatás, az ötvenszázalékos béremelés lényegében az egész közszférában hiba volt. Ebből a történetből minden politikai erőnek annyit le kellene szűrnie, hogy a választásokra ne anyagi licitálással készüljön. A fejlettségre térve: minden országnak van intenzív és extenzív fejlődési szakasza. Magyarország ma is fejlettebb Szlovákiánál és Romániánál az abszolút adatok értelmében.
Magyar Nemzet: Talán idézhetem a Gyurcsány-kormánnyal baráti viszonyban lévő amerikai kormány hírszerző hivatalának, a CIA-nek a 2007-re becsült adatait, amelyek szerint Szlovákia az egy főre jutó nemzeti termék terén már megelőzte Magyarországot.
Hegyi Gyula: A Bush-adminisztráció az ellenzéknek is nagy barátja. Lásd a gázvezetéket. Saját közgazdász ismerőseim szerint még nem előztek meg bennünket. A GDP esetében kétségtelenül fájdalmas a növekedés visszaesése, de ehhez hozzájárult az is, hogy az államapparátusból elbocsátottak embereket. Márpedig minél kevesebb a bürokrata, és minél kevesebben mennek orvoshoz, annál kisebb a GDP. Persze butaság lenne tagadni, hogy Magyarország gazdaságilag nem felívelő pályán mozog, és az elmúlt években rosszabbul teljesített, mint előtte.
Magyar Nemzet: Viszont van egy terület, amelyen minden más országot megelőzünk. Mégpedig az egységnyi rossz teljesítményre jutó nemzetközi bankári és médiakonglomerációs dicséretek. Nem visszás, hogy miközben emberek pusztulnak bele a rosszabbodó orvosi ellátásba, szinte csak az hallható külföldről, hogy a Gyurcsány-kormány milyen példásan és következetesen csökkenti a költségvetési deficitet, amelynek felfutásáért egyébként ő a felelős?
Schmitt Pál: A számok makacs tények. Ha akarja, ezt a képviselőtársam magyarázhatja.
Magyar Nemzet: Képviselő úr, egy lényegesen kínosabb kérdést tettem fel, tegye meg, hogy arra válaszol. Mint olimpikontól kérdezem: létezik-e a sportban az, mint a politikában? Ha ön azt mondta volna aktív versenyző korában: kérem, én reformokat vezettem be az edzésmódszeremben, és ezért vagyok az utolsó, lett volna épeszű szakember vagy néző, aki ezért dicsérte volna?
Schmitt Pál: Meggyőződésem, hogy ezeket a cikkeket megrendelésre írják. Mert erről a kormányról minden elmondható, csak az nem, hogy jó.
Hegyi Gyula: De ilyen példás kiigazítást tényleg kevesen csináltak! Hat-hét százalékkal levinni az államháztartás hiányát, mégis nagy dolog! Ha az ember rosszul vezeti az autót, viszont saját magát és családját mégis megmenti a katasztrófától, akkor először megdicsérik, hogy kijött a karambolból, majd a feleség jól leszidja. Ezt a kettős reakciót érdemelné a kormány is.
Magyar Nemzet: Azért legalább egyszer a nyugati lapokban jó lenne olvasni egy olyan cikket, amely úgy tükrözi a tényeket, mint ahogy például Spanyolországról vagy Szlovákiáról írnak.
Hegyi Gyula: Ha nyugati újságíró lennék, megkérdezhetne erről. De azért a vezető nyugati lapokról ne mondjuk, hogy megrendelésre írnak.
Schmitt Pál: Akkor azt mondom, hogy rosszul látják a magyar helyzetet. Például az államadósság esetében, amelyet ez a kormány halmozott fel kézzelfogható eredmény nélkül. Miért vesz fel az ember hitelt? Hogy jobban éljen, illetve hogy jövedelmező beruházásokba fektessen. Nem csak azért, hogy lyukakat tömködjön. Épült néhány kilométer autópálya…
Hegyi Gyula: Néhány száz…
Schmitt Pál: Drágán. A hét végén láttam Miskolcot és Makó környékét. Tényleg elképesztően szomorú. A kormányzati munka nemcsak abból áll, hogy a Financial Times megdicsér a deficit csökkentése miatt, hanem hogy mennyi munkahelyet teremtek, hogyan nyúlok az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a mezőgazdasághoz, a nyugdíjrendszerhez, miként támogatom a kis- és középvállalkozásokat. Amelyek kezdenek áttelepülni Szlovákiába, ahol kedvezőbb adózási rendszert találnak és kisebb járulékos költségeket. A kereskedelmi forgalom ismét átcsúszik a határon túlra.
Hegyi Gyula: Soha ennyi pénz nem áramlott a magyar mezőgazdaságba.
Schmitt Pál: Azért ne menjünk vissza Davosba, ahol Gyurcsány azt mondta, meg kell nyirbálni a mezőgazdasági támogatásokat, ha ilyen magasak amúgy is az élelmiszerárak.
Hegyi Gyula: Arról kevesen beszélnek, hogy a magyar költségvetés kiadásának 67 százaléka szociális jellegű. Államháztartási reformot létrehozni nehéz a szociális szféra érintése nélkül, másból pedig lehetetlen már lefaragni, mint mondjuk a minimálisra zsugorított hadseregből. Szlovákiában a nyugdíjak reálértéke mintegy fele a magyarországiakénak. Nagyon kevés helyen mennek az emberek olyan korán nyugdíjba, mint nálunk. Ugyanakkor, bár az igaz, hogy az egészségügyi ellátásban nagyok a zavarok, a születéskor várható élettartam az utóbbi években elkezdett nőni. Miközben több mint hárommillió ember nyugdíjas vagy járulékot kap, az embereknek csak a 28 százaléka dolgozik. Egymillió állami alkalmazott volt már, amikor a kormány elkezdte mérsékelni a számukat.
Schmitt Pál: A kormányprogramban sokszor hangoztatták a munkahelyteremtést, amiben – finoman szólva – nem sikerült előrelépni. Ehhez feltétlenül csökkenteni kellene a kis- és középvállalkozók terheit, mert ők tudnának igazán sok embernek munkát adni.
Magyar Nemzet: Egyetértenek Magyarország egyik legsikeresebb üzletemberének, Demján Sándornak azzal a jóslatával, hogy Magyarország az elkövetkező 10–15 évben Európa egyik legszegényebb országává válik?
Schmitt Pál: Bizonyos szempontból már most is azok vagyunk. Talán túlzottan borúlátó megállapítás, de figyelemre méltó gondolat egy sokat látott üzletembertől. Rajta kívül sokakat elszomorít, hogy miközben szomszédaink hat–nyolc százalékos gazdasági növekedést érnek el, mi egyre távolodunk a nyugati életszínvonaltól.
Hegyi Gyula: Demján azt is mondta, hogy a magyarok kevésbé becsületesen dolgoznak egyes szomszéd népeknél. Ezt egy fórumon szóvá is tették, és akkor azt mondtam, hogy Demján ezt nyilvánvalóan munkaadóként mondja azért, hogy még több munkát csikarjon ki dolgozóiból. Egyébként nem értek egyet a jóslatával.
Schmitt Pál: Demján Sándor igen sok országban ruház be, és így nyilván jól látja a tendenciákat. Magyarország tőkevonzó képessége most nagyjából ott van, ahol a kilencvenes években volt.
Magyar Nemzet: Demján előrejelzése nem volt „kormányspecifikus”: nyilván beleszámította, hogy a következő kormány jobboldali is lehet.
Schmitt Pál: Az energiaárak növekedésével tovább szegényedünk. Ha pedig a szürkeállományba kezdenénk többet fektetni, annak az eredménye is csak egy-másfél évtized múlva mutatkozna. Azonkívül fizetni kell a felhalmozott államadósságot.
Magyar Nemzet: Nem tudom, hogy az üzletember mennyire vette figyelembe a világot most alapjaiban átalakító folyamatokat. Idézek a globalizációellenesnek igazán nem nevezhető International Herald Tribune január 23-i számában megjelent írásból: „A világtörténelem fordulópontja lehet 2008, amikor a korábban természetesnek vett globalizáció megtorpan. Valami új születik. Az állam szerepe nő. Kormányzati tulajdonban lévő szuverén alapok dobnak mentőkötelet a világ vezető, de csődbe jutott pénzintézeteinek. A felkavart portól még nem látni, de ha leülepedik, már sokan látni fogják: vége a könnyű globalizáció korszakának, és visszatér a nagy kormány kora. A globalizációról kiderült: egyáltalán nem nyert rajta mindenki, hanem tömegek nyomorognak miatta.” Melyikük ért egyet ezzel?
Schmitt Pál: Valóban látok jelentős állami szerepvállalást. Mostanában sűrűn járok Kínába. Pekingben például 194 kilométer metróvonal épült hét év alatt. Ez markáns állami szerepvállalás. De vegyünk egy nyugati példát: ott van az állami kézben lévő francia gyorsvasutak lendületes fejlődése. Magyarországon az emberek kissé meg vannak zavarodva, és nem tudják eldönteni, vajon az állam jó vagy nem jó tulajdonos-e. Egyszer azt mondják nekik, hogy jó, ha nem az államé a kórház, a másik pillanatban azt hallják, hogy tíz évre titkosított szerződéssel állami óriásvállalatot hoznak létre az orosz állammal karöltve a Déli Áramlat földgázvezeték építésére. Szó, ami szó: az állam szerepe felértékelődik. A demográfia, a migráció, az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelmi rendszerek, mint például a globális felmelegedés ügye – ezeken a területeken az államnak be kell avatkoznia a társadalom többségének védelmében.
Hegyi Gyula: Alapvetően egyetértek: a globalizációnak egy szakasza véget ért, és az emberek egy része kezd visszatérni egyfajta tradicionálisabb gondolkodásra a gazdaságban és a politikában. Az állam szerepét mindig is fontosnak tartottam. Az állam funkcióit azonban nem csak a nemzetállam gyakorolja. Európában egyes funkciók áttevődnek a régiós, mások pedig felcsúsznak az uniós szintre. Mint például amikor az unió szabályozza a külföldi mobiltelefonálás díját, vagy megmondja, hogy az európai talajnak mennyi savat szabad tartalmaznia. Vagyis az állami feladatok háromszintűek lesznek: regionális, nemzetállami és uniós szintűek.
Magyar Nemzet: Nem volt eddig is csupán az SZDSZ, majd később az MSZP blöffje az állam szerepének tagadása a fejlett országokban? Kezdve az Egyesült Államoktól, amelyik támogatja a gazdáit, hogy azok a fejlődő világban is eladhassák termékeiket, egészen – friss példát említve – a brit államig, amely államosította a Northern Rock bankot, hogy megmentse?
Hegyi Gyula: A baloldali sajtóban megírtam többször, hogy amennyire beteges volt korábban az a hit, hogy az államosítás mindent megold, ugyanolyan beteges az a hit, hogy a privatizáció mindent megold.
Magyar Nemzet: Érdekes, hogy ebben a tényleg összetett kérdésben nagyobb összhang alakult ki, mint a nyár-tél és a nappal-éjszaka viszonyításának kérdésében. Akkor lépjünk még tovább. Egyetértenek Clintonné azon kijelentésével, hogy „az amerikai történelem legsikeresebb korszakai azok voltak, amikor egy hatékony kormány és egy dinamikus, kellően szabályozott piac között egyensúlyt hoztak létre”?
Hegyi Gyula, Schmitt Pál: Igen.
Magyar Nemzet: Lépjünk még ennél is tovább. Egyetértenek-e azzal a közgazdasági Nobel-díjas Joseph Stiglitzcel, aki az amerikai gazdaság élénkítésére pontosan olyan receptet kínál, amely a Gyurcsány-féle „gyógymód” szinte teljes ellentéte: szerinte a szövetségi kormánynak segítenie kell a szövetségi államokat és településeket, mert ha azok visszafogják kiadásaikat, az automatikus destabilizátorként hat? Hozzáteszi, több szövetségi támogatás kell az oktatásnak, mert az rövid és hosszú távon is ösztönzi a növekedést.
Schmitt Pál: Az önkormányzatok támogatása Magyarországon nemigen látható. Ami az oktatásra fordított központi támogatást illeti, teljes mértékben egyetértek vele, hiszen az az igazi befektetés a jövőbe.
Hegyi Gyula: Nyilvánvaló, ha a hiányt mérsékelni kell…
Magyar Nemzet: Akár Amerikában…
Hegyi Gyula: …akkor mindenkinek hozzá kell járulnia a mérsékléshez. Másrészt a magyar önkormányzati szférában – nem leszek népszerű azzal, amit mondok – a szegénység és a pazarlás együtt van jelen. Hol jut máshol tízmillió emberre háromezer önkormányzat és sok tízezer önkormányzati képviselő?
Magyar Nemzet: Képviselő úrral együtt nyilván a Nemzetközi Valutaalap is hevesen helyesel a folyamatos nadrágszíj-megszorításnak, de a jelek szerint a malajziai Mahathirtől az argentin Kirchnerig azokban az országokban értek el nagy sikereket, amelyekben a valutaalap utasításaival pont ellentétesen cselekedtek.
Hegyi Gyula: Igen, de az unió tagjaként a konvergenciaprogramot végre kell hajtanunk.
Schmitt Pál: Az MSZP jelmondata volt a 2006-os választásokon, hogy: „Több pénzt az önkormányzatoknak!”
Hegyi Gyula: Talán Stiglitztől vették az ötletet…
Magyar Nemzet: Horváth Ágnes egészségügyi miniszter azt mondta, a világ a profitról szól.
Hegyi Gyula: Neki…
Magyar Nemzet: A kezemben van egy nagyalakú, vékony, kemény kötésű mesekönyvhöz hasonló, de nagyon komoly kötet. A Szingapúr 21 bizottság adta ki 1999-ben, azt vázolták fel, hogy milyen lesz a világ talán legsikeresebb országának jövője ebben az évszázadban. Azóta majd tíz év telt el. És a kötetben foglaltak kísértetiesen megvalósultak és megvalósulni látszanak, ellentétben az Európai Unió 2010-ben lejáró tízéves lisszaboni programjával. A szingapúri jövőkép szövege így kezdődik: „Minden szingapúri számít. Szenvedélyesen kell éreznünk Szingapúr iránt. A szingapúri létnek szívünkben és gondolkodásunkban kell rezonálnia… Ha kell, harcolunk és meghalunk azért, hogy megvédjük életünket és otthonunkat.” Mikor hallunk ilyeneket Gyurcsánytól vagy Kókától?
Schmitt Pál: Ez a téma közel áll hozzám. Szingapúr – tíz másik város előtt – éppen most kapta az első, 2010-es ifjúsági olimpia megrendezésének jogát. Ebben a városállamban rend van. Rend. Nulla a korrupció. A sikerrel szemben nehéz érvelni.
Hegyi Gyula: Szingapúr hozzám is közel áll. Bármily bizarr, egyik korábbi külügyminiszterének felesége anyai nagynéném volt, Piroska néni. Nekik a semmiből kellett felépíteni egy nemzettudatot.
Magyar Nemzet: Nem lehetne egyszer már Magyarországon is a legjobb elméknek hatalmas társadalmi vita eredményeként felrajzolni az ország jövőjét, de nem azzal a Soros-támogatású tévés vihorászással, mint amit a Hankiss-féle Találjuk ki Magyarországot! című bohózatban láttunk néhány éve?
Schmitt Pál: Jövőnk címmel elkezdtünk egy előadás-sorozatot és kiadtunk egy tanulmánysorozatot. Ennek az ember állt a középpontjában. A család, a biztonság, az egészség, a környezetvédelem. Más szóval az életünk minősége. Csak egyszer neki kéne kezdeni a megvalósításnak.
Magyar Nemzet: Hegyi úr, végül egy talán váratlan kérdést teszek fel. A mai koalíciót nemigen szeretők táborában számos nézetét rokonszenvvel fogadták. De a 2006. október 25-én a brit Guardianben megjelent cikke máig ható, hatalmas megütközést és ellenszenvet keltett: ebben 1956-tal kapcsolatban antiszemitizmust emlegetett, és mellesleg Orbán Viktort ismét sikerült összehozni a „nácizmussal”. Nincs kedve most bocsánatot kérni akkori írásáért?
Hegyi Gyula: Mindenki tévedhet. Én is tévedtem. Nemrégiben került a kezembe Paul Lendvai könyve, aki Fejtő Ferencre is hivatkozva azt írta, nem volt antiszemita kilengés az 1956-os forradalom idején. Úgy tűnik, hogy az ellenkezőjét állító forrásaimat nagyobb kritikával kellett volna kezelnem. Így tehát készséggel bocsánatot kérek azoktól, akiket e mondatommal mélyen megbántottam.
origo.hu
Hogyan manipulálnak a közvélemény-kutatásokkal?
