Van-e Magyarországon antiszemitizmus, és ha igen, akkor az ellen úgy kell-e fellépni, mint azt az ön szervezésében hétfőn tették a XIII. kerületben több százan, a felkorbácsolt indulatokat tovább gerjesztve?
– Antiszemitizmus egyértelműen van, hogy milyen mértékben, arról lehetne vitatkozni, de ellene mindenképpen a nulla tolerancia elve alapján kell küzdeni. Az elmúlt évek, hónapok eseményei alapján a helyzet tarthatatlanná vált, a hétfői újlipótvárosi ellendemonstrációt én egy önszerveződő felkiáltásnak tartom. Ha az antiszemitizmus, a fasizmus és a rasszizmus megmarad verbális szinten, akkor az emberek berzenkednek, tűrnek és tűrnek, de amikor már Molotov-koktélokat dobálnak, kézigránátokat helyeznek el pártirodáknál, politikusokat támadnak meg, nem lehet tovább hallgatni. A hétfői akció példa nélküli volt a rendszerváltozás utáni korszak történetében, 500-600 részben zsidó, de sokan nem zsidó vallású emberek fogták magukat, és ki mertek menni az utcára, hogy világgá kürtöljék: Elég volt!
– Tomcat, a blogger azzal indokolta tömeges jegyvásárló, úgynevezett flashmob akciójukat, mert arról értesültek, hogy egy nemzeti rockegyüttes koncertjére jegyet vásárló lányt a később megtámadott jegyiroda alkalmazottai nem szolgálták ki, és fasisztának nevezve kidobták. Ha esetleg valóban így történt, nem gondolja, hogy szándékukkal szögesen ellentétes hatást értek el, és az antiszemitizmus ellentettjét, a magyarellenesség vádját húzzák magukra?
– Az úgynevezett antimagyarizmus fából vaskarika. A magyarországi zsidóság évszázadokon keresztül integrált része volt a magyar társadalomnak, a történelem folyamán itt volt a legnagyobb asszimiláció. Együtt sírtunk, és együtt nevettünk, közös élményünk az 1848-as forradalom és szabadságharc, a kiegyezés, a polgárosodás korszaka, és még sorolhatnám. A gyűlölt kommunista diktátoroknak, Kun Bélának, Rákosinak, Farkasnak vagy Gerőnek azon kívül, hogy zsidónak születtek, a zsidósághoz semmi közük nem volt. Közöttünk éppúgy voltak árulók, mint a szigorúan vett magyarság között, emiatt is indokolatlan az alaptalan ellentétek szítása. A tiltakozáshullámot kiváltó jegyirodában történtekről konkrétumot nem tudok, de talán maguk a résztvevők sem emlékeznek már pontosan. Tegyük föl, hogy úgy történt, ahogy az ellentábor állítja. Ma Magyarországon a sokat szidott demokráciából szerencsére még maradtak kis „darabkák”, ilyen és ehhez hasonló ügyekben bárki eljárhat törvényesen, azonban itt nem ez történt. Az érintett hölgy, akit szerinte magyarságában sértettek meg, nem a hatóságokhoz, hanem a Kurucinfóhoz fordult. Nekem több mint kétes ez az ügy.
– A rendszerváltozás óta mindig a balliberális kormányok ideje alatt növekszik a „fasisztaveszély”, Szabó Alberthez és Bácsfi Dianához hasonló, jelmezbe öltöztetett figurák bújnak elő és tűnnek el, ha úgy tetszik a hatalom rendre előhúzza a zsidó-kártyát. Fideszes politikusként nem tart attól, hogy most is erről van szó?
– Meggyőződésem, hogy valóban a nagypolitika gerjeszti ezeket az eseményeket, amelyeket egyértelműen a túlzott liberalizmus számlájára írok. Értékrendek dőltek össze, értékhatárok bomlottak fel az elmúlt időszakban, ami tarthatatlan. Az antiszemita jelenségek megfékezésében nagy szerepe lehet a civil kezdeményezéseknek, de az elsősorban a rendvédelmi szervek, a rendőrség feladata. Mi, szervezők úgy gondoltuk, hogy a hétfői önszerveződő tiltakozás után átadjuk a helyet a rendőröknek, a hatóságra bízzuk az ügy kezelését.
– Mégsem így történt, hanem csak újabb demonstrációk, és ellenakciók készülnek, holnapra például az SZDSZ szervez ilyet. Nem tart attól, hogy a folyamat eldurvulhat, és oda vezethet, mint például Németországban, ahol a szélsőjobb és a szélsőbal rendszeresen összecsap?
– Bizony tartok ettől a folyamattól, azonban már rég nem az eredeti ügyről, a jegyvásárlásról van szó, hanem arról, hogy az említett üzletre Molotov-koktélt dobtak, és porig égették. Ez az a mozzanat, ami kicsapott minden biztosítékot.
– A mai törvénytelen, a rendőrség által mégis tudomásul vett ellentüntetéssel, amelyen a részvételre egyenesen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök buzdít, egyetért?
– Nem, erre a demonstrációra el sem megyek, mert azt ki akarják sajátítani a balliberálisok. A hétfői még egy pártok fölötti, valóban tiltakozó kiállás volt, mára azonban az SZDSZ „lenyúlta” a történetet. Ennél azonban még súlyosabb, hogy az SZDSZ az egész zsidóságot felhasználja politikai céljaira. Semmi nem igaz abból a vádból, hogy a zsidóság teljes egészében a baloldalhoz vagy a liberálisokhoz húzna. A polgári, konzervatív oldalon sem áll kevesebb magyar zsidó, a túlzott liberalizmus pedig oda vezetett, hogy eluralkodott az utcai, az iskolai erőszak, a tanárverések, amelyekkel a hatóságok éppúgy képtelenek megbirkózni, mint az antiszemitizmussal vagy a fasisztaveszéllyel.
– A hatalom viszont egyre gyakrabban provokálja az embereket, nemzeti ünnepünkön a Demszky Gábor által vezetett fővárosban rendőrök gyalázták ősi magyar jelképünket, az Árpád-sávos zászlót, amelyet a főpolgármester, akárcsak a turulmadarat, nyilas szimbólummá nyilvánított. Önt pedig nem is olyan régen egyik XIII. kerületi MSZP-s képviselőtársa akarta „hazaküldeni” Izraelbe, az önkormányzati választási kampány idején pedig az SZDSZ akarta kitiltani Tarlós Istvánnal együtt Újlipótvárosból. Ez nem provokáció, nem kettős mérce?
– De! A fasisztaveszélyt én abban látom, ha embereket kizárólag származásuk miatt fizikai bántalmazás érhet, ami lehet akár egy temető megrongálása, vagy valakinek a felpofozása. Budapest szélső-balliberális vezetése valóban a magyar történelem szent jelképeit veszi semmibe, és ez is elfogadhatatlan. A Fidesz tagja vagyok, és a jobboldal történelmi szerepét abban látom, hogy megtisztítsa magát a hosszú évek, évtizedek óta ellene zajló médiakampány által ráragasztott bélyegektől. Véget kell vetni az elhatárolósdinak: a Szövetség nem antiszemita párt, soha nem is volt az, az általam szervezett demonstráció pedig éppen azt mutatja, hogy mocskolódó szójátékok helyett a valódi kiállás a fontos. A felsorolt konkrét eseteket nem szeretném egybemosni a most történtekkel azon túl, hogy minden antiszemita megnyilvánulást elutasítok, akárcsak a zsidóság kisajátítását.
– Ön kettős, izraeli és magyar állampolgárként egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, hogy családjával hosszú távra, de nem véglegesen költözött Magyarországra, és zakóján Izrael hadseregének jelvényét viselte. Mi a tényleges szándéka?
– Nincs válságban az identitásom. Magyarországon születtem, tíz éven át Izraelben éltem, ahol hivatásos katona voltam. A kilencvenes évek végén családommal itt telepedünk le, mindkét ország egyformán drága nekem, bármelyikért az életemet áldoznám, ha kell. Az említett jelvényt már levettem, éppen a Magyar Nemzet erről szóló cikke alapján értettem meg, hogy ez sok embert sérthet.
origo.hu
Prisztás-gyilkosság: ki lehetett a gyilkos?
