Lukács-passió és Ludas Matyi

Gyöngyösi Levente számos egyéb műve mellett néhány éve A gólyakalifa című operájával hívta fel magára a figyelmet, az idén pedig a nagyhéten mutatták be a Lukács-passióját. A fiatal zeneszerző néhány hónapja vette át a Talentum-díjat, amelyet az idén először adtak át művészeti kategóriában. Akkor azt mondta, az elismeréssel járó összeget egy Ludas Matyiról szóló opera elkészítésére szánja, lapunknak erről a készülő művéről is mesélt.

A passió meglehetősen ritka témának számít napjainkban. Hogy esett erre a választása?
– Ennek két eredője van: egyik a continuo-pályafutásom, aminek során többször is eljátszottam mind a két Bach-passiót. Megragadott az ezekben rejlő elképesztő drámai feszültség. Szokták mondani, hogy ezek Bach operái. A másik, hogy tanárom volt Orbán György, akinek a passióját szintén nagyon szeretem. Én, ha hallok valamit, ami nagy hatással van rám, rögtön az az első gondolatom, hogy nekem is kellene írnom egy ilyet.
– Miért éppen a Lukács-szöveghez nyúlt?
– Lukács evangéliuma több szempontból is bővebb, mint a másik három. Ugyan a szinoptikus evangéliumokhoz tartozik, de többet mond arról, ami nekem a legfontosabb: az érzelmekről, az emberi jellemekről és a pszichológiai következményekről. Lukácsnál még olyan kifejezést is találunk, hogy halálfélelem. Ez zseniális, nagyon kifejező szó, nekem csak meg kellett teremtenem hozzá a légkört. Az esetek többségében még így is meg kellett fejteni, mi van a szűk tőmondatok lelki hátterében. A mű szerkezete is úgy keletkezett, hogy azokon a pontokon, ahol érzelmi kifejezésre volt szükség, megpróbáltam értelmezni az evangéliumot, és oda az ószövetségből, illetve az újszövetség bizonyos helyeiről tettem szövegeket, amelyek pont ezt a szűkszavúságot pótolják.
– Mennyi idő alatt állt össze így a szöveg?
– Nagyjából két hónap alatt. Azt azért nem mondanám, hogy töviről hegyire ismerem a Szentírást, de sok olyan pont volt, ahol nagyjából egyértelmű volt számomra, mit használjak fel. Úgy kezdtem a munkát, hogy végignéztem a zsoltárokat és azokat a részeket, amelyekről sejtettem, hogy szóba jöhetnek, ezzel a teljes szöveg hatvan százaléka el is készült. A fennmaradó negyven százalékban hárman segítettek. Az első a húgom, Gyöngyösi Csilla református lelkész volt, aki a zárókórus szövegét javasolta: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte”. Ezzel egy nagyon szép keretbe került a passió, hiszen Izajás könyvével kezdődik, „a fájdalmak férfia” próféciával, és a szeretettel ér véget. A húgom mellett két katolikus atya, Pál Ferenc és Székely János biblikus segítettek.
– Zenei szempontból több rétege is van a darabnak. Tudatos volt ez a sokféleség, vagy a karakterek hozták magukkal?
– Egy ilyen hosszú darabnál könnyű beleesni az eklektika hibájába, és bár arra törekszem, hogy egyben tartsam a művet, igyekeztem változatos karaktereket és változatos zenéket írni. A könnyűzenére utaló réteg mellett a recitativókban jelen van a katolikus recitációs stílus, leginkább „sztravinszkijesnek” nevezném a gyors tételekben megjelenő hatást, és természetesen az alapkarakter barokkos, ettől mostanában – minthogy egy barokk zenekarban játszom – nemigen tudok, de nem is szeretnék szabadulni.
– Amikor nemrégiben átvette a Talentum-díjat, azt mondta, a vele járó összeget egy Ludas Matyi történetét bemutató opera elkészítésére fordítja. Mit tudhatunk erről a műről?
– Szőcs Géza lesz a darab szövegírója. Baross Gábor, az ELTE koncertzenekar és kórus vezetője rendelte ezt a művet, és eleinte nem is voltam teljesen biztos abban, hogy ez illik majd hozzám. Nagyon furcsa volt nekem, hogy Fazekas meglehetősen naturalista módon ábrázolja a veréseket. Több olyan vonatkozása is volt a műnek, ami engem nem érdekelt igazán: egyrészt az előbb említett társadalmi szembenállás, másrészt a már említett kegyetlenség, amit ráadásul elég nehéz beleilleszteni a népmesei világba. Éppen ezért teljesen másfajta irányból próbálunk elindulni, ami mellett természetesen megtartjuk az eredeti történetet is. Én egy lelki-érzelmi alapbeállítottságú töltetet szeretnék, egy tündéroperát, és ezért valószínűleg azzal kezdődik majd a történet, hogy Döbrögi nemcsak földesúr, de mágus is, és a libák elvarázsolt lányok, hiszen ez a kép sok más mesében is előjön. Ez persze rengeteg dramaturgiai problémát okoz, amelyeket először meg kell oldani.
– Mikorra készül el vele?
– Ez elsősorban attól függ, hogy haladunk majd a szöveggel, mert csak akkor szeretnék nekilátni a komponálásnak, amikor a szöveg már teljesen kész, és minden dramaturgiai problémát kigyomláltunk. A passió előadása után többen felhívták a figyelmemet egy-két apróbb teológiai problémára, ez egy passióban, egy oratóriumban, ahol nincs játék, még nem olyan egetverő gond, viszont egy operában mindennek stimmelnie kell. Remélem, hogy a jövő évben sikerül befejeznem.
– A Ludas Matyi mellett milyen művek komponálásával foglalkozik?
– Szerencsére elég sok feladatom van, éppen egy kórusdarabon dolgozom, a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak is írok egy művet, egy tízfős rézfúvósegyüttesnek, a Solti György Kamaraegyüttesnek is ígértem egy darabot.
– Mennyire nehéz egy fiatal zeneszerzőnek a mai kulturális közegben?
– Nem lenne illendő, ha panaszkodnék. Minden fiatal zeneszerzőnek nagyon nehéz ma Magyarországon, de én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg a felkérésem, és azt hiszem, egy alkotónak ez a legfontosabb.