Hálás feladatnak tartja az elmúlt esztendők hibás döntéseinek rendbetételére szerződni?
– Jobban örültem volna, ha úgy veszem át a minisztérium irányítását, hogy minden szép és jó. Ha terveim szerint két év múlva elmegyek innen, és azt mondják majd, hogy valami jó irányba mozdult az egészségügyben, akkor nagyon fogok örülni.
– Milyen útravalót kapott Gyurcsány Ferenctől?
– Arról beszélgettünk elsősorban, hogy a biztosítási rendszer problémáját meg kell oldani. Azt is mondta, hogy egyeztetett anyagokkal menjek a kormányülésre, s próbáljak konszenzust teremteni.
– Nem azt mondta önnek a miniszterelnök, hogy a lényeg: botrányok nélkül túlélni ezt a két évet?
– Erről szó sincs. Ha ezt mondta volna, nem vállalom a feladatot. Úgy nem lehet dolgozni, hogy jaj, istenem, csak botrány ne legyen. Én nem vagyok egy túlélő típus. Vannak elképzeléseim dolgokról, ezeket igyekszem végrehajtani, ha aktuális főnökeim úgy gondolják, hogy szükség van rájuk. Ha úgy érzem, hogy ezek szerintük feleslegesek, akkor el sem vállalom a feladatot.
– Nem bánja, hogy soha nem a legjobb pillanatban emelik vezetővé? Amikor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatója lett, a hivatal megszűnéséhez kellett volna asszisztálnia. Most miniszterré nevezték ki egy romhalmaz közepére.
– Gondolhatják rólam, annyira pancser ez az ember, hogy mindent tönkretesz. Voltam ugyanis a Balassa János Kórház főigazgatója, azt bezárták. Voltam miniszteri biztos az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, később azt is bezárták. Voltam OEP-főigazgató, akkor az egészségbiztosító átalakítását tervezték. De a valóság nem ez. Az OEP-et nem szüntették volna meg, az átalakítását tervezték, s egy nagyon erős utódszervezet, kormányhivatal lett volna belőle, tehát egy független nemzeti egészségügyi központ. Ennek az analógiáján most azt mondhatom, hogy egy erős minisztériumot szeretnék vezetni.
– Mit ért ezen?
– Az egészségpolitikát felelősen irányító és az egészségbiztosítási kassza tervezésében részt vevő tárcát képzelek el. Szeretném, ha a szakmai szabályrendszerek meghozatalában erősek lennénk, és a Nemzeti fejlesztési tervben is jó gazdáivá válnánk az egészségügyi beruházásoknak.
– A kinevezése előtti utolsó feladata válságmenedzselés volt, meg kellett egyeznie a szerződésbontást is kilátásába helyező alapellátókkal. Igaz, ehhez az kellett, hogy a kormány pluszpénzt adjon. Válságmenedzsernek tekinti magát az új szerepben is?
– Nemcsak arról szól a dolog, hogy válságot menedzselünk, hanem próbálunk előremutató dolgokat megfogalmazni. Visszatérve a válságmenedzselésre, abba a feladatba nem úgy szálltam be, hogy azt mondták: Tamás, itt van a pénz, és oldd meg a dolgot, hanem pont fordítva. Kerestünk egy szakmai megoldást, és próbáltunk pénzt hozzárendelni.
– Visszatérve a válságmenedzseléshez, gondolom, azt nem vitatja, hogy káosz van az ágazatban. A biztosítási törvény hatályon kívül helyezése után mi az, amivel a rendrakást megkezdi?
– Elkezdtük végignézni a hatályos egészségügyi jogszabályokat, hogy mi az, ami nem működik. Legutóbb a kórházszövetség kérte, hogy vonjuk vissza a széfrendeletet. Szóltam reggel a munkatársaimnak, hogy hozzák már ide ezt a minimumrendeletet. De ha már kézbe vesszük, akkor ne csak a széfekre vonatkozó előírást vizsgáljuk meg, hanem az egészet nézzük át. Aztán jöhet a területi ellátási kötelezettség rendszere, amit felül kell vizsgálni, és módosítani kell, ez azonban nem válságmenedzselés.
– Van valami, amit egyáltalán változatlanul hagyna elődei intézkedéseiből?
– Természetesen, ilyen például az Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozása vagy a jogviszony-ellenőrzés.
– Tervez-e további kórházi ágyszámcsökkentést, kapacitásszűkítést?
– Nem. Arról lehet szó, hogy egyes intézmények vagy egyes régiók között átrendezzük a kapacitásokat a betegforgalomtól függően. Nem szeretném változatlanul hagyni, hogy egyes intézményekben – amelyekben kisebb a betegforgalom, mint amivel kalkulálni lehetett – nem tudják kihasználni a teljesítményvolumen-korlát adta lehetőséget, míg máshol hosszú várólisták vannak, és szükség lenne arra, hogy több beteget lássanak el, de a keret ezt nem teszi lehetővé.
– Június 30-ig adott a kormány határidőt arra, hogy papírra vesse az egészségbiztosítási rendszer átalakítására vonatkozó javaslatát. Ebben szó lesz a betegellátást korlátozó teljesítményvolumen-korlát megszüntetéséről?
– Tudomásul kell venni, hogy a költségvetési törvény előirányzatait be kell tartani. Bármilyen rendszerbeli módosítást teszünk, a pénzügyi kereteket tartani kell. Korábban más korlátozó rendszer működött – az úgynevezett lebegtetett pontszám –, de az sem tetszett az intézményeknek.
– Egymásnak adják most önnél a szakmai szervezetek képviselői a kilincset, s mindannyian pénzt kérnek. Meghatározta önnek a kormány, hogy a béke érdekében mennyit oszthat még szét?
– Nincs pénzosztás. Nem volt a háziorvosoknál sem. A velük való megállapodásnál nem véletlenül nem vizitdíj-kompenzációról beszéltem, hanem egy új finanszírozási rendszer első lépéséről.
– Mindegy, ki hogy nevezi a vizitdíj-kompenzációt, attól az még az, ami… Mások is számíthatnak a háziorvosokéhoz hasonló „új finanszírozási elemekre”?
– Meg kell nézni mindenkinél, hogy a probléma valós, vagy sem.
– Számít arra, hogy a vizitdíj eltörlése keresletnövekedést generál?
– Még nem állnak rendelkezésre azok az adatok, amelyek a vizitdíj megszüntetése utáni teljesítményt mutatják. Az mindenesetre már látszik, hogy a gyógyszerkiadások nem nőttek. A járó- és fekvőbeteg-ellátásban pedig a teljesítményvolumen-korlát fékezi majd az esetleges többletteljesítményt.
– Nem tart attól, hogy a biztosítási törvény hatályon kívül helyezése az SZDSZ-ben bosszúvágyat ébreszt?
– Nem. A biztosítási törvényben számos dologban egyezett az MSZP és az SZDSZ véleménye.
– De az alapvető kérdésben, a magánbefektetők bevonásában nem…
– Egy rész volt, amelyben nem egyezett a véleményük, ez valóban a magántőke kérdése. Ha ezt a kérdést nem bolygatjuk, remélem, hogy csak sértődöttségből senki nem fog ellenállni. Az SZDSZ most ellenzéki pozícióban van, és én az ellenzéktől azt kérem, hogy az ésszerű, szakszerű javaslatokat támogassák.
– Igencsak bízik az SZDSZ együttműködésében. Mit ígértek nekik cserébe a támogatásukért?
– Semmit. Bár én eddig szakember voltam, és csak két hete vagyok politikus, azt hiszem, ha ez a kérdéskör nem lenne lezárva, akkor nem bomlott volna fel a koalíció.
– Az ön fejében alapjaiban már nyilván létezik az egészségbiztosítás átalakításának koncepciója. Reformértékűnek tartja a készülő javaslatcsomagot, vagy elismeri, hogy csak kisebb változásokat eredményez majd?
– Reformértékűnek tartom. Az OEP-nek eddig az volt a fő baja, hogy nem voltak erős jogosítványai. De a rendszer csak akkor működhet normálisan, ha az egészségbiztosítást képviselő szervezet erős jogosítványokkal rendelkezik. Mondhasson és tudjon nemet vagy igent mondani, és végre valódi biztosítóként működhessen.
– A címszavakon, amelyekre most is utalt – például erős jogosítványok a szolgáltatásvásárlásban és az ellenőrzésben vagy a szektorsemleges finanszírozás – mindenki azt ért, amit akar. Mondjon konkrétumot is a tervezett intézkedésekről!
– A javaslatot június 30-ig, szakmai és társadalmi egyeztetést követően kell a kormány asztalára tennem.
– A kormányátalakításkor többen úgy kerültek miniszteri bársonyszékbe, hogy korábban dolgoztak a miniszterelnök valamelyik érdekeltségébe tartozó cégnél is. Önnek volt köze ilyen céghez?
– Nem.
origo.hu
Zseniálisak, így istenítette nyilvánosan Magyar Péter az EP-képviselőit, a hangfelvételen viszont példátlanul mocskolta őket
