Tordy Géza pályája 1956 őszén indult Kaposvárott, Zách János igazgató alkalmazta segédszínészként. Első szerepét a Csongor és Tündében kapta, amelyet a Nemzeti egykori direktora, Németh Antal rendezett. A forradalom alatt 1956. október 26-án Kaposváron a Zrínyi Miklós Kör nagygyűlésén a Petőfi-szobornál elszavalta a Szózatot, s emiatt később pályája majdnem kettétört. Később Szegedre került, majd Budapestre a Madáchba és a Vígszínházba. Olyan színházi emberek segítették művészi fejlődését, mint Várkonyi Zoltán, Sulyok Mária, Páger Antal és Ruttkai Éva. A pálya tovább állomásai: 1992-től a Győri Nemzeti Színház prózai tagozatának művészeti vezetője volt, 1995-től a Budapesti Kamaraszínház főrendezője. 1982-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. Emlékezetes szerepekben tűnt fel estéről estére a pódiumon, játszotta többek között Orlandót (Shakespeare Ahogy tetszik), IV. Károlyt (Hernádi Királyi vadászat), Porfirijt (Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés), Pistit (Örkény Pisti a vérzivatarban), Salierit (Shaffer Amadeus), Willy Lomant (Miller Az ügynök halála), Eddie-t (Miller Pillantás a hídról), a Helytartót (Székely Caligula helytartója) és Theiresiast, a vak jóst (Szophoklész Oidipus).
A film számára Máriássy Félix fedezte fel, s első szerepét is tőle kapta a Külvárosi legendában, amelyet az akkori illetékesek egy hét után levetettek a mozik műsoráról. Ezután is számtalanszor állt még a felvevőgép elé, így a Nem ér a nevem, a Fűre lépni szabad, A kőszívű ember fiai, a Húsz óra, a Perlasca – Egy igaz ember története című alkotásokban. Rendezett Shakespeare-t, Csehovot, O’Neillt, Molnár Ferencet. „Tordynak hihetetlen ösztönei vannak. Pontosan érzi, hogy mi jó, és mi nem” – mondta rendezői attitűdjéről a színésztárs Kulka János.
Feltámadt a BL-győztes, óriási meccsen lett Európa új királya
