Az adócsökkentés kormánya leszünk – ez a kijelentés a miniszterelnöktől éppen egy évvel ezelőtt hangzott el egy lapinterjúban. Az adócsökkentés azóta is rendszeresen a politika napirendjén szereplő kérdés. Ezzel együtt az utóbbi évben úgy tűnik, mintha az adómódosítások kérdése nem közeledne a megoldáshoz, hanem inkább távolodna attól. Gyakorlatilag nincs olyan adónem, melynek módosítása az utóbbi időben ne vetődött volna fel valamilyen kormányzati javaslatban. A 2007-ben még jelentős átalakításnak ígért egyszerűsítés időközben kismértékű adócsökkentéssé szelídült, ugyanakkor annak kívánatos mértékével kapcsolatban az utóbbi évben a legkülönbözőbb összegek hangzottak el a hatvantól a nyolcszázmilliárdig.
Néhány hónappal a Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal javaslatainak közzététele (és elvetése) után, számos kormányzati műhelyben készülő javaslat és a három „hivatalos” adócsökkentési forgatókönyv nyilvánosságra hozatalát követően, továbbra is csak annyit lehet tudni, hogy a kormányzat újabb és újabb ötleteken dolgozik. A politikai stratégiáról szóló többnapos dobogókői egyeztetést követően a sajtóban három (!) különböző, MSZP-s forrásokból származó verzió látott napvilágot a párt és a kormány adócsökkentési terveiről. Kézenfekvő magyarázat lenne, hogy a bizonytalanság csak a politikai környezetből, a kisebbségi kormány szorongatott helyzetéből következik. A probléma azonban sokkal inkább az, hogy az MSZP-nek nincs olyan szilárd elképzelése, melyet megpróbálna a potenciálisan megnyerhető ellenzéki pártok véleményéhez közelíteni. A látványos döntésképtelenség tehát a szocialista pártot önmagában jellemzi.
Henry F. Ashurst amerikai szenátor elhíresült mondásában a politikát a görkorcsolyázáshoz hasonlította: „Részben arra mész, amerre szeretnél, részben viszont arra, amerre az az átkozott izé visz téged.” A baloldali kormányok adópolitikáját inkább a hasonlat második része ragadja meg. A szocialista kormányzás utóbbi éveiben ugyanis egyre inkább úgy tűnik, mintha az adórendszer átalakításának nem a kormány akarata, hanem a külső-belső politikai és gazdasági kényszerek szabnának irányt. Az ötéves adócsökkentési programot a kormány a költségvetés rossz állapotára hivatkozva vonta vissza. A korábban jelentősnek ígért adócsökkentés keretét márciusban a kormány a népszavazás eredményére, illetve a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági környezet által diktált kényszerekre utalva mérsékelte. Jelenleg az MSZP számára a bizonytalan parlamenti támogatás szolgáltathat indokot az adócsökkentés esetleges meghiúsulására vagy elhalasztására.
A látványos döntésképtelenség, a bizonytalan és hezitáló döntéshozatal (amelyet a kormány a „társadalmi egyeztetés” jelszava alatt folytat) önmagában is probléma a kormány hitelessége, illetve a gazdasági környezet kiszámíthatatlansága szempontjából. Mindez ugyanakkor a problémának nem annyira gyökere, mint inkább csak tünete. Az adópolitika nemcsak egy a kormányzat feladatai közül, hanem az igazságos társadalmi közteherviselésről alkotott politikai elképzelések megjelenítésének fő terepe. Az adócsökkentésről, adóemelésről, adók eltörléséről vagy azok bevezetéséről szóló döntések nem csak az egyensúlyról és a gazdasági mutatókról szólnak, így azokat egyáltalán nem is lehet pusztán „szakértői” alapon, technokrata megközelítéssel megoldani. Egy kormányzat számára az adórendszer átalakítása elvben annak lehetőségét adja, hogy politikai-ideológiai elképzeléseit, az igazságos elosztásról és közteherviselésről alkotott véleményét, tehát társadalompolitikáját kifejezésre juttassa és megvalósítsa. Feltéve persze, hogy a kormányzó politikai erő rendelkezik egyáltalán jól körvonalazható elképzeléssel az ideális (vagy legalább az optimális) társadalmi közteherviselésről.
Az állandó hezitálás és a számtalan adócsökkentési javaslat ugyanakkor éppen azt mutatja, hogy az MSZP-nek nincsenek olyan, előzetesen rögzített elvei, amelyeket érvényre kíván juttatni. Ebből következően nemcsak hogy az adócsökkentés iránya, de oka sem teljesen egyértelmű. Az MSZP-nek nincs jól artikulált elképzelése arról, hogy az adómódosítások egyáltalán milyen társadalmi modell irányába mutassanak, milyen társadalmi csoportoknak – és kikkel szemben – kedvezzenek. Az tehát, hogy a kormányzat az adómódosításokon keresztül nem képes megfogalmazni saját szociálpolitikáját, és az adócsökkentést nem képes politikai-eszmei jelentőséggel felruházni, nemcsak a kormányzóképesség hiányosságait, de a szocialista párt ideológiai-eszmei orientációs bizonytalanságát és kiüresedését is tükrözi, amint azt számos példa mutatja.
A kormányzat 2006-ban arra hivatkozva vezette be a szolidaritási adót, hogy a magas jövedelmek extra megadóztatásával a nagyobb társadalmi igazságosságot szolgálja. Jelenleg viszont a kisebbségi kormány számos terve között szerepel ennek az adónak az eltörlése is. Az MSZP deklarálta, hogy fontolóra veszi az MDF örökösödési adó eltörléséről szóló elképzelését, miközben a párt politikusainak nincs mondanivalójuk arról, hogy ennek a jellegzetesen „egyenlősítő” adónak a kiiktatása (amely a család által felhalmozott magántulajdon egy – a vagyon mértékével arányos – részét a köz tulajdonába utalja) mennyiben egyeztethető össze az MSZP elvben meghirdetett „baloldali”, szolidaritáselvű fordulatával. Gyurcsány Ferenc egyik blogbejegyzésében megfontolandónak tartja a jelenlegi közteherviselést radikálisan átalakító Oriens-javaslatot, majd a kormány Dobogókőn – érdemi indokolás nélkül – elveti az abban foglaltakat. A kormány elutasítja azt, hogy az adócsökkentés a szociális kiadások rovására menjen – fel sem vetve azt a lehetőséget, hogy az adórendszer átalakítása is szolgálhat szociális célokat.
Az írás elején idézett kijelentés arra is utal, hogy Gyurcsány Ferenc az adócsökkentést a jelen ciklus egyik olyan kitörési pontjának tekinti, amely jelentősen növelheti majd az MSZP társadalmi megítélését. Amennyiben azonban az adómódosítások a továbbiakban is csak úgy jelennek meg, mint az aktuális költségvetési hiányszámokra, a kedvezőtlen gazdasági-munkanélküliségi mutatókra vagy éppen az aktuális ellenzéki és szakértői felvetésekre adott hektikus reakciók, akkor komoly hiba a néhány százalékpontos adócsökkentéstől várni a politikai áttörést.
A szerző a Political Capital vezető elemzője
Putyin
Alaska: A world asks, why Alaska?
