Debreczeni és a virtuális realitás

Kruchina Vince

Nagy figyelemmel olvastam Debreczeni József „független” közíró gondolatait a Népszabadság hasábjain, egy kellemes szombat délután. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen derék értelmiségi olyanokat is tud írni, amelyek elősegítik az ország sorsának jobbra fordulását, segítenek betemetni az „árkokat”. De sajnos csalódnom kellett: Debreczeni hozta a formáját. A Népszabadság hasábjain kifejti, hogy Orbán Viktor már Horthy kormányzónál is veszélyesebb és antidemokratikusabb.
A vizionált orbáni és stumpfi államforma veszélyezteti hazánk demokratikus fejlődését, sőt rosszabb, antidemokratikusabb, mint a Horthy-korszak politikai rendszere. Persze, persze, mi is kívülről fújjuk már a régi nótát: ha Orbán jön, itt mindennek vége, leáll a 4-es metró, felfüggesztik az autópálya-építéseket, de a legfájóbb mégiscsak az, hogy nem lesz több kormányzati ingyenvacsora Debreczeninek.
Mint olyan fiatalember, aki 2006 őszén alapos ízelítőt kapott a szocialisták által működtetett jogállam áldá-saiból, mindig felvetődik bennem az a kérdés, hogy a Debreczeni-félék hol voltak akkor. Vajon hallott-e arról közírónk, hogy az ENSZ kínzásellenes bizottsága 2006 novemberében olyan rendkívüli demokratikus hagyományokkal rendelkező országokkal egyetemben ítélte el Magyarországot, mint Mianmar, Észak-Korea és Zimbabwe? Vajon hallott-e arról e tájékozott publicista, hogy az alapvető politikai szabadságjogok megsértése miatt soha ennyi eljárás és elmarasztaló jogerős ítélet nem született még a magyar állammal szemben? Hogy addig példátlan módon megvertek egy ellenzéki országgyűlési képviselőt, amely atrocitásnak semmilyen személyi vagy jogi következménye nem lett? Mi a véleménye a demokráciát Orbán Viktortól féltő Debreczeninek arról, hogy a magyar állam a mai napig fenntartja azon álláspontját, hogy a rendőrség jogszerűen és szakszerűen intézkedett 2006 őszén, annak ellenére, hogy több bírósági ítélet, rendőrségi belső jelentés ennek az ellenkezőjét állapította meg?
A szocialista hatalom a mai napig nem hajlandó tárgyalni az áldozatokkal a kártérítési, kártalanítási eljárásokban, miközben a Papp-jelentésben nevesített, súlyos hibákat elkövető rendőröket vagy kitüntették, vagy előléptették. Mivel igazolható, hogy a Debreczeni szerint is tapintható súlyos fasiszta veszély közepette az egyik legfőbb közjogi méltóságunk egy, a nyilasok által zsidóktól elkobzott villában él, amelyet a kommunista diktatúrában államosítottak, majd később a spontán privatizáció következtében az Apró család tulajdonába került? Ez volna a példamutató demokrata magatartás, Debreczeni úr?
Nem attól lesz valaki demokrata, hogy a másikat fasisztának, nácinak, antiszemitának, rasszistának, kuláknak, reakciósnak kiáltja ki, hanem attól, hogy példát mutat olyan időkben, amikor nagy szükség van a bátor kiállásra. Nem az a legnagyobb baj, hogy azoknak, akiknek Debreczeni József a szekerét tolja, bonyolult manőverekkel sikerült az ország gazdaságát zuhanó pályára állítani; hanem az, hogy szorgos aknamunkával olyan nemes eszméket tettek évtizedekre szólóan hiteltelenné, mint a liberalizmus vagy a szociáldemokrácia.
Bízzunk abban, hogy jön egy új generáció, amely világnézettől függetlenül egyetért a demokratikus fundamentumokban, erkölcsi értékekben, s kiáll azok mellett. Az idő nekünk, fiataloknak dolgozik.

A szerző szociológus