Etika vagy tudomány, emberségesség vagy haladás – tulajdonképpen nem egymásnak feszülő fogalmak, a tudomány fejlődésének története során azonban rendszeresen kerültek szembe egymással. Miközben tudjuk, hogy állatkísérletekben szerencsétlen lények tucatjai szenvednek és pusztulnak el naponta, azt sem felejthetjük el, hogy ha mindez értünk, emberekért történik, például egy életmentő gyógyszer kifejlesztése érdekében, akkor nem törhetünk pálcát senki fölött. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy az állatkísérletek szenvedő alanyainak többségét mégsem a gyógyítás oltárán áldozzák fel, hanem a szépségiparén, akkor már egészen más a helyzet.
Örök kérdés, vajon meddig mehet el az ember, meddig élhet vissza hatalmával, s vajon van-e bármiféle joga a többi teremtmény felett? A Bodies kiállítás is hasonló kérdést feszeget, mert miközben rendkívül látványos, tudományos és emiatt vitathatatlanul hasznos, New Yorkban nemrég született meg az ítélet: vissza kell fizetni a belépőjegy árát azoknak, akik úgy nyilatkoznak, ha tudták volna, hogy a kiállított testek eredete kétes, nem nézték volna meg őket.
A Bodies halottait sajátos eljárással tartósítják: a bőrt lenyúzzák, a testnedveket leszívják és különleges polimerrel helyettesítik. A végeredmény így sokkal látványosabb, mint a „hagyományos eljárás” végterméke, s nem mellesleg ez szagtalan is marad.
A látogatók sora meglehetősen vegyes. A szakma képviselői, vagyis az orvosok, biológusok és az ilyen jellegű pályára készülő aspiránsok nagy számban vannak, ők az apróbb részletekre kíváncsiak, amelyek ezzel az eljárással sokkal jobban kivehetők, mint mondjuk a SOTE Anatómiai Múzeumának preparátumain. Nagyjából mindegyikük elégedett: a kiállítás széles körű, szinte minden testrészre kitér, pontos, közérthető, mégis tudományos a kísérőszöveg, jól sikerült, élvezetes és képszerű a gyerekeknek szánt hangosvezetés. A kiállítás szerkesztői nem felejtették ki a betegségek okozta elváltozásokat sem, mindig felhívva a figyelmet a megelőzésre: vagyis ez egy nagyon hasznos, komplex tudományos munka. Akad olyan orvos is, aki tízéves kortól kezdve gyakorlatilag kötelezővé tenné a megtekintését, és ez ellen nehéz is érvelni, hiszen valóban sokat lehet ott akár egy óra alatt is tanulni. A laikus érdeklődők általában csak ámulnak azon, amit látnak, azon, hogy milyen tökéletes is az emberi test, mennyire minden összefügg az egyes élettani folyamatokban. A fiatalabbak persze viccelődnek, és ehhez bőven találnak témát, hiszen a kiállítás egyetlen teljes női testét leszámítva mindegyik preparátum lógó hímtaggal kosarazik, fut, ül vagy áll.
Nagy kérdés persze, hogy etikus-e kibelezve, lenyúzva közszemlére tenni valakit, aki ehhez nem adta hozzájárulását, hiszen ha konkrétumokat nem is, azt mindenképpen megtudjuk a kiállításon fehér köpenybe bújt tárlatvezető orvostanhallgatóktól: azért származnak Kínából a testek, mert az ottani törvények könynyebben teszik lehetővé a halál utáni felhasználást. Azt kérdés nélkül is hangsúlyozzák: egyik preparátum eredeti gazdája sem halt meg erőszakos haláltól, mindössze ezekért a testekért nem jelentkeztek a hozzátartozók. Vagyis, ha nem is a diktatúra áldozatai, nem valószínű, hogy mindannyian önként jelentkeztek volna kiállítási tárgynak. Márpedig nem felejthetjük, hogy ezek az emberek éltek, szerettek, éppen úgy, mint bármelyikünk, aki most (még) a vitrin másik oldalán áll. Ha okulásul állították oda őket, talán ők maguk sem bánják. Ha azonban a borsos jegyárakból származó bevételért, akkor érdemes elgondolkozni azon, miért nem ajánlotta fel egyetlen fehér orvos vagy kutató sem a testét közszemlére – természetesen kizárólag a tudomány fejlődése céljából.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
