Hamis mézet (v)etetnek velünk

Az állami hivatalok az élelmiszer-hamisítók érdekeit előbbre valónak tartják a magyar fogyasztókénál – vonták le következtetésüket szakértőink a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal gyakorlatából. Süth Miklós országos főállatorvostól hiába kértünk ugyanis tájékoztatást arról, hogy vizsgálódásuk során mely cégeknél találtak hamis mézet, s milyen intézkedéseket hoztak, nem kaptunk értékelhető válaszokat.

Egy éve várják a hazai vásárlók, hogy megtudhassák: melyek azok a méztermékek, amikért nem szabad pénzt adni. Tavaly tavasszal az Országos Méhészeti Egyesület ugyan mézmintákat vett az áruházakból, s az Európai Unió által e célra akkreditált brémai labor vizsgálatai alapján a forgalmazott termékek körülbelül hetven százalékát (!) minősítették hamisnak, a hazai élelmiszer-biztonsági hivatal a laboratórium eredményeit érthetetlen okokból nem fogadta el.
*
A kifogásolt – „hamisított” – mézek forgalmazói közül az akkori listán leggyakrabban a Klenáncz név szerepelt. Őt követte az Apiker, illetve a Chira néven, a Lidl áruházakban forgalmazott cseh termék. Az uniós pénzből végzett vizsgálat részletes eredménye az egyesület lapjában, a Méhészetben jelent meg, a cikk ellen senki sem emelt hivatalosan kifogást.
Idén tavasszal a magyar hatóságok is akcióba lendültek, de a korábbi nagy felhajtást övező, ad hoc jellegű élelmiszer-biztonsági ellenőrzésektől eltérően ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét titokban tartják. Az élelmiszer-biztonsági hatóság, az adóhivatal és a vámhivatal együttes ellenőrzésének eredményeiről csak homályos tájékoztatásokat kapunk, a megvizsgált cégeket nem hajlandók megnevezni a hatóságok. A vizsgálatok konkrét eredményeiről hiába kérdeztük Süth Miklós országos főállatorvost, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkárát, a mézhamisításban érintett cégek nevét nem árulta el.
A hatóságok által feltárt élelmiszer-hamisítás komoly mértékben károsítja a hazai fogyasztókat, ezért természetesnek találtuk, hogy az országos főállatorvos tájékoztassa olvasóinkat arról, hogy mely cégeknél milyen visszaéléseket tapasztaltak, mit kezdtek a termékekkel; levetették-e az áruházak polcairól, vagy továbbra is mézáron fizettetik meg a vásárlókkal az élelmiszer-hamisítók által ügyesen kotyvasztott szirupokat. Kérdéseinkkel Süth Miklós Búza Lászlóhoz, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóságának vezetőjéhez irányított bennünket. A hivatal igazgatója már a beszélgetés elején leszögezte, hogy konkrét neveket nem áll módjában elárulni, s a vizsgálatok eredményeként megtett lépésekről sem tud érdemi információt mondani, mivel ők megjelölés nélküli mintákat kapnak. Megtudtuk ugyanakkor, hogy a vizsgálat során összesen 163 mézmintát vettek hat feldolgozóüzemből, több kereskedelmi forgalomban lévő hazai és uniós termékből, illetve különböző kaptárakból. A magyar hatóságok a mézminták körülbelül tizenöt százalékánál találtak olyan eltérést, amely okot ad a hamisítás gyanújára. Búza Sándor elmondása szerint a hamisítványnak nevezhető termékeket kifinomult módszerekkel, a területen komoly szakmai tudással és tapasztalattal bíró emberek készíthették. Vagyis azokat egyszerű termelő nem készíthette el, így a gyanú főként a nagyobb üzemekre vetülhet. Több olyan minta volt, amelyben a C-vitamin (aszkorbinsav) előfordulása a megengedett mérték százszorosát érte el. Emellett a szakértő felhívta a figyelmet arra is, hogy négy esetben – ebből két mintánál nagyon nagy mennyiségű – izocukrot találtak a mézben, amely a hamisítás legprimitívebb formájának tekinthető. E két paraméter mutatói alapján az élelmiszer-biztonsági hivatalnak kötelessége lenne tájékoztatni a vásárlókat arról, hogy mely termékek hamisak, és eltávolítani ezeket az üzletláncok polcairól.
Összességében tehát, ha csak a „legprimitívebb” mézhamisítást nézzük, legalább négy terméket kellett volna eltüntetni a kereskedelemből, ám ez idáig ilyen esetekről nem tudunk. Süth Miklós országos főállatorvos pedig, mint jeleztük, nemhogy nem intézkedett a termékek eltávolításáról, de még csak konkrét tájékoztatást sem hajlandó adni arról, hogy mely cégek mézeiről van szó, s milyen mennyiségben találhatók meg ezek a piacon. Búza László elmondása szerint a vizsgálatok és a folyamatban lévő adatbázis kiépítése eddig legalább harmincmillió forintot emésztett fel. Mindez a megfelelő tájékoztatás hiányában lényegében ablakon kidobott pénznek nevezhető, nem beszélve arról, hogy a fogyasztókat a hamis méz árusításával egyes becslések szerint évente több milliárd forinttal károsítják meg. Információink szerint egyébként a legdurvább hamisítványok cseh és szlovák importtermékek.
Szakértőnk – szemléltetve az élelmiszer-hamisítók hasznát, s egyben a fogyasztók kárát – rávilágított: a hamisítással óriási jövedelemre tesznek szert a fehérgalléros bűnözők, hiszen 150-200 forintból állítanak elő 1200-1300 forintos áron eladható, méznek nevezett terméket. Magyarországon évente átlagosan tízezer tonna akácméz, s tizenötezer tonna vegyes méz készül, a méhészeti termékek éves forgalma pedig 10-13 milliárd forintra tehető. A hazai évi 20-25 ezer tonnás méztermés több mint nyolcvan százaléka külföldre kerül, ötezer tonnát pedig belföldön értékesítenek.