Bővült a Magyar Tornasport Halhatatlanjainak Klubja. A két olimpiai bajnok klasszis, Keleti Ágnes és Magyar Zoltán mellett a százesztendős Kende Rezsőt (aki az 1928-as amszterdami olimpián szerepelt), a 95 éves Sárkány Istvánt (ő 1936-ban, Berlinben versenyzett), továbbá Urvári Sándort és Vígh Lászlót díjazták. Az 1936-os olimpián a női csapattal bronzérmes Csillik Margit posztumusz elismerésben részesült.
Az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnest már tavaly beválasztották a Halhatatlanok Klubjába, de az Izraelben élő 87 éves legenda csak most tudta átvenni a díszoklevelet. Az 50-es években a világ női tornasportjának zászlóvivője manapság is rendszeresen tornászik és szobabiciklizik. Az ünnepségen megtudhattuk tőle, hogy olimpiai érmei közül számára az utolsó, az 1956-os arany a kéziszercsapattal a legemlékezetesebb, ezt külön helyen tartja. Keleti Ágnes nosztalgiával nézte végig a róla szóló filmbejátszást, és állította, hogy élete egyik legjobb gyakorlatát nem olimpián, hanem a tatai edzőtáborban mutatta be. Minden idők legeredményesebb magyar tornásza bevallotta, sportága nemzetközi történéseit ma már nem nagyon követi figyelemmel.
Az 1976-os montreali, majd az 1980-as moszkvai olimpián lólengésben egyaránt legyőzhetetlen, s emellett a szeren háromszoros világ- és Európa-bajnok Magyar Zoltán is meghatottan vette át a kitüntetést. A sportág vérkeringésébe a szakszövetség általános alelnökként újra bekapcsolódott egykori klasszis elmondta, előfordult, hogy annak idején éjfélig edzett a tornacsarnokban, hiszen edzője, a most szintén kitüntetett Vígh László minden hiba után pluszgyakorlatokat végeztetett vele. Ám belátja, csak ennek a „terrornak” köszönhetően érhette el a kiváló eredményeit. „Nagyon örülök a díjnak, és annak is, hogy újra visszatértem a tornába, s mindenki örömmel fogadott. Igyekszem színesebbé tenni a versenyeket, célunk az, hogy minél több néző legyen kint a viadalokon” – fogalmazott Magyar Zoltán.

Veszélyes pók jelent meg Magyarországon