Az első szabad önkormányzati választás idején, 1990-ben a települések jó része elkezdte keresni az önkormányzatiság valós tartalmát, mindemellett megpróbált feltámasztani olyan helyi, jobbára a XX. század derekáig élő hagyományokat, amelyek a helyi, közösségi identitást erősíthetik.
– Pilisszentivánon, ahonnan elindítottuk ezt a kezdeményezést, korábban a Szent Iván éjszakája és hava komoly jelentőséggel bírt. 1990-ben pedig nagyon fontosnak látszott, ahogy mostanság is, hogy nem egy vezényelt ünnepről van szó, így először e pilisi községben élesztettük fel ezt a hagyományt – magyarázza Kerezsi Loránd, a Szentiváni Charta Országos Egyesület alapítója, elnöke, hangsúlyozva: jelenlegi ismereteink szerint a Kárpát-medencébe a kelták hozták be a nyári napfordulóhoz kötődő kultuszt, amely vélhetőleg több áttétellel a keresztény világba is „beépült”.
Charta a megújulásért
– Szent Iván-éj többek között a termékenység, a szerelem, az örök megújulás, a leghosszabb nap, a fény, a tűz ünnepe, amelyet újra megülünk minden év júniusának derekán – meséli Kerezsi, majd hozzáfűzi: két évig készültek arra, hogy felvegyék a kapcsolatot azokkal a magyar településekkel, amelyek nevükben őrzik Szent Iván (János) emlékét. 1993-ban aztán közelebbi viszonyba kerültek egymással, így tizenöt évvel ezelőtt megalapították a Szentiváni Chartát, amelynek hamarosan hivatalos egyesületi keretet szabtak. A charta alapítója felhívja figyelmünket, hogy a „Szentivánok” nagy részének igen hasonló a történelme, ugyanis a hazai településeken hagyományosan erős a nemzetiségek, a svábok, a szerbek vagy a bunyevácok jelenléte, a határon túli falvakban pedig a magyarok élnek kisebbségi sorban immár több mint nyolc évtizede. A mai Magyarországon nyolc „Szentiván” található, ezekkel Pilisszentiván egytől-egyig felvette a kapcsolatot, ami pár esztendő alatt komoly viszonyrendszert eredményezett.
– Többféle célkitűzésünket sikerült megvalósítani az elmúlt másfél évtizedben; elsőként megismertettük egymással az eltérő kultúrájú hazai településeinket. A legfontosabb ebben az együttműködésben ugyanakkor az emberközpontúság, a polgárok egymásra találása, a cserkészcsapatok, a nyugdíjas- és tűzoltó-egyesületek, a tánccsoportok vagy a színjátszó körök együtt munkálkodása – hallhatjuk. A Baja közelében lévő Felsőszentiván nyugdíjasai például már végigjárták a többi „Szentiván” kulturális nevezetességeit; kölcsönös gyereknyaraltatások indultak be, a pilisszentiváni cserkészek már három-négy testvértelepülésen táborozhattak, a testvérközségekben élő, tanuló gyerekek pedig
esszéket írhattak egymás kulturális, történelmi értékeiről. Ugyanakkor a testvértelepüléseken immár sorra megünneplik Szent Iván-éjt. A szolidaritás elve alapján a charta, illetve jórészt a nagyobb települések a különböző forrásaikból lehetőség szerint támogatást nyújtanak az ilyen programokra. Megtudjuk persze, hogy volt olyan önkormányzati ember, akit győzködni kellett – ehhez két év szükségeltetett.
A mai napig a „Szentivánok” együttműködésének mozgatórugói, mentorai közé tartozik többek között Földing Ernő bakonyszentiváni kántor, alpolgármester, Bődör József zalaszentiváni, Noskó Sándor cserhátszentiváni, Talpai János újszentiváni, Pataricza Máté felsőszentiváni, Pénzes Gábor pilisszentiváni polgármester, valamint Stecina István, Pesti István, Egerszegi Szilvia Győrszentivánból, Bodnár Ferenc Pilisszentivánról, Dani József polgármester Vajdaszentiványból vagy a pilisszentiváni Sztilkovics Szávó, aki a Fidesz nevének kitalálójaként ismert.
Közös erővel
Pilisszentiváni mintára a legtöbb helyen létrejött a polgárőrség, és szakmai együttműködés alakult ki az önkéntes tűzoltók között. A „Szentivánok” karitatív jellegű segítséget is szoktak nyújtani egymásnak, most például a Fejér megyei Alsószentiván iskoláját rendezik be közös erővel. Cserhátszentivánt a 90-es évek végén kimosta egy árvíz, így a többi „Szentiván” segített a különböző károk helyreállításában. A nagy tiszai árvíz idején pedig a testvértelepülések szerveztek egy missziót, hogy segítsenek a beregi újjáépítésben. Így kerültek Gulácsra, ahol talán a legnagyobb volt a baj. A segítségnyújtás nyomán a kapcsolat megmaradt, ebből fakadóan Gulács tiszteletbeli „Szentiván” lett.
– Egyébként a kisebb testvéreink ma forráshiányos települések, így némi anyagi segítséget és szívós lobbitevékenységet egyaránt biztosítunk annak, akinek éppen szüksége van erre – folytatja a charta alapítója. Mint mondja, már az induláskor szerepeltek sikeres közös pályázatok a terveik között, ilyeneket el is könyvelhettek az elmúlt másfél évtizedből. Sikerült pénzt nyerni európai uniós forrásokból is a hátrányos helyzetű falvak fejlesztésére és a testvér-települési kapcsolatok erősítéséhez.
Kárpát-medencei perspektíva
– Mi már akkor foglalkoztunk az összmagyarság ügyeivel, amikor az még sem elvárás, sem divat nem volt – mondja Kerezsi Loránd. Az erdélyi, közelebbről kovásznai Szentivánlaborfalva és a Maros-völgyi Vajdaszentivány falvakkal azóta is eleven a kapcsolatuk, az utóbbi település tánckarát például a lehetőségeikhez képest mindig is támogatták.
A hazai „Szentivánoknak” a Délvidéken is van már kapcsolatuk, mégpedig a Szabadka melletti Úrszentivánnal, a Felvidéken pedig most kívánják megvetni a lábukat. Amúgy Erdélyben román nemzetiségű emberekkel is sikerült megtalálniuk a hangot, utóbbiakat többször bevonták a közös munkába, például a vajdaszentiványi falunap nívós megrendezésébe. A közelgő Szent Iván-éj alkalmából felpezsdülnek a testvértelepülések. Pilisszentivánon ezen a hétvégén rövidfilmek fesztiválja, néptáncbemutató, színházi előadás, könnyűzenei koncertek lesznek. Az éjszakát tűzkerékgörgetéssel kezdik, máglyagyújtással folytatják, és éjfélre már több százan táncolhatnak a tűz körül. A következő hét végén Zalaszentivánon lesz egy kistérségi szerveződésű hasonló rendezvény, majd egy hétre rá a Csongrád megyei Újszentivánban rendeznek egy lovasbemutatóval egybekötött ünnepséget, július elején pedig az erdélyi Vajdaszentiványban néptáncfesztivált tartanak.
Egyesült Államok
Amerikai jelentés az emberi jogokról Magyarországon: nem voltak visszaélések
