Talpon maradt a világbajnok

Felfokozott várakozás, sima olasz győzelem. Röviden így jellemezhetjük a C csoport tegnapi rangadóját a labdarúgó Európa-bajnokságon. A világbajnoki címvédő továbbjutásához a hollandok becsületes hozzáállása is kellett, Sneijderék ugyanis megverték Romániát. Később akár még meg is bánhatják, hogy magukkal hozták az olaszokat a legjobb nyolcba.

Népvándorlás vette kezdetét tegnap keletről nyugatra. No, nem a távoli szteppéről, csupán Bécs felől Svájcba. Az osztrák fővárosban hétfő késő este a „keleti” házigazda búcsújával lezárult az Európa-bajnokság egyik fontos fejezete, s tegnap az alpesi szomszédban új kezdődött. A C csoport csapatai Zürichben, illetve Bernben léptek pályára, így aki tehette, Svájc felé tartott. A határt átlépve már nagyon nehezen lehetett követni, ki kivel van. Láttam svájci rendszámú, egyszerre svájci és olasz zászlóval díszített kocsit, de a svájci rendszámú, olasz és török zászlós kivitelre még a felettébb színes Svájcban sincs megfejtés. Arról már nem is szólva, hogy már benn Zürichben, a villamoson olyan olasz szurkolói csapatba csöppentem, amelynek tagjai angolul beszélgettek. Érdeklődésemre büszkén mondták, hogy kanadai olaszok, de őseik nyelvével kicsi már hadilábon állnak. Hiába, a labdarúgás nem ismer határokat.
Csak az osztrákok maradtak Bécsben a bánatukkal. Nagyon feltüzelték magukat, de a szívük mélyén igazán ők sem hittek a továbbjutásban, s miután bekövetkezett, amire számítani lehetett, szinte elszégyellték magukat, hogy ennyire belelkesedtek. Erről árulkodott Joseph Hickersberger különszáma is. Az első félidőben végig mutogatott, intézkedett és reklamált, Joachim Löw, a németek szakvezetője egy idő után meg is unta az előadást, s kérdőre vonta: ugyan mit csinál. Ebből kisebb vita keveredett, amit a játékvezető ez esetben nem feltétlenül igazságos salamoni döntéssel rendezett el: mindkét kapitányt a nézőtérre küldte.
Az osztrákok nagyon szerettek volna nyerni, de mintha az egész Európa-bajnokságon – sőt már évek óta – be lennének oltva a góllövés ellen. A németek sem sziporkáztak, de a döntetlen egyetlen percig sem forgott veszélyben, s nekik van egy Ballackjuk, akire bármikor lehet számítani. Hétfő este ezt iszonyatos erejű szabadrúgás góllal igazolta, amivel már a 49. percben eldőlt a meccs. Löw ettől még füstölgött, s egyértelműen a spanyol játékvezetőt tette felelőssé a kiállításuk miatt: „Mindketten csak a munkánkat végeztük, a bíró ebben akadályozott meg bennünket. Nem tudom, a történteket hogyan értékeli az UEFA, az én lelkiismeretem tiszta – mondta, majd rátért a találkozó értékelésére: – Hatalmas nyomás alatt játszottunk, ezért figyelnünk kellett arra, hogy ne veszítsük el a fejünket. Nem támadhattunk ki felelőtlenül, nem az volt a célunk, hogy bebizonyítsuk, Németország a jobb csapat, hanem hogy továbbjussunk. Csapatom száz százalékig betartotta a taktikát, ennek köszönhetjük a sikerünket.” Ami Löwnek különösen fontos volt, ugyanis nyílt titokként kezelték, ha a németek kiesnek, akkor érvényes szerződése dacára menesztik.
Hickersbergertől nem várhatták el a továbbjutást, arról legföljebb álmodhattak az osztrákok. A házigazda alighanem a maximumot hozta ki magából azzal, hogy az utolsó fordulóban még volt esélye a negyeddöntő elérésére. „Ballack gólja csodálatos volt. Ez jelentette a különbséget a két csapat között. Nekünk sajnos nem akadt olyan futballistánk, aki ilyen megoldásra lett volna képes. Több helyzetet alakítottunk ki, mint a németek, de mindegyiket elpuskáztuk” – öszszegzett az osztrák kapitány. Aki a folytatást illetően először három-négy nap gondolkodási idő után ígért állásfoglalást, ám tegnap máris bejelentette, hogy szívesen maradna. „Szeretném folytatni a munkát, és tudom, hogy a csapat is így vélekedik.” – idézte őt Friedrich Stickler, a szövetség elnöke.
Bécsben tehát nem szakadt le az ég attól, hogy az osztrákok kiestek, Zürichben viszont tegnap minimum egy nagyágyúnak búcsúznia kellett; de az is elképzelhető volt, hogy mindkettőnek.
A bántás szándéka nélkül, a Letzigrund méltatlan helyszíne volt a gigászok csatájának, az olasz– francia meccsnek. Kicsi, kissé ódon, ráadásul rossz felépítésű stadion, ahonnan ezrek szorultak ki. Akik bejutottak, annak reményében foglaltak helyet, hogy a csapatuk kiköszörüli az eddigi csorbát, s Hollandia segítségével csak bejut a legjobb nyolc közé.
Mindkét kapitány igyekezett meglepetéssel előállni. Az olaszoknál Gattuso visszakerült a tizenegybe, Cassano pedig először kapott lehetőséget kezdőként, a franciáknál ismét Benzema próbált hatékony támadókettőst alkotni Henryval. Roberto Donadoni tervei jobban valóra váltak, az olaszok az első félidőben végig fölényben játszottak. Luca Toni már a 4. percben vezetést szerezhetett volna, de 16 méterről hibázott. A franciák a 7. percben szenvedték el az első csapást: Ribéry a félpályánál teljesen feleslegesen fellökte Zambrottát, ráadásul megsérült, le kellett cserélni. A félidő derekán Toni pillanatai jöttek el. Az első volt a legfontosabb. Parádés balettmozdulattal vette át Pirlo indítását, belépett a büntetőterületen belülre, ahol Abidal hátulról akasztotta. Tizenegyes és kiállítás. Pirlo nem hibázott, a franciák nem tiltakoztak. A mindig rezzenéstelen tekintetű Raymond Domenech kétségbeesetten a kezébe temette arcát, de gyorsan észhez tért, a Ribéry helyett beállt Nasrit rögvest lehívta, s beküldte Boumsongot a védelem tengelyébe. Aki nem tudta egyből felvenni a meccs ritmusát, hiszen Toni háromszor is helyzetbe került. Előbb zseniális mozdulattal, „okszival” perdített a kapu mellé, utána viszont kétszer csúnyán eltörte a labdát.
És Henry? – merült fel a kérdés az emberben. Kitől, hanem tőle várhatták a franciák a gólokat? Neki csak egy villanása és egy villámlása volt. Utóbbi akkor, amikor Benzeme ellőtte előle a labdát a kecsegtető szabadrúgásnál – ráadásul a sorfalba. A 44. percben Grosso sokkal jobban célzott, Coupet a kapufára tenyerelte a veszélyes lövést. Az olaszok sokkal elszántabbnak tűntek, s ez az eredményben is megmutatkozott.
Mivel a másik meccsen a szünetben 0-0 volt az állás, ekkor Olaszország állt továbbjutásra. S a maga dolgát el is végezte. A 62. percben Rossi szabadrúgásába Henry ért bele szerencsétlenül, Coupet-nak ezúttal esélye sem volt (2-0). Donadoni örömében valószínűleg a kezdőkörig rohant volna, ha meg nem állítják. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a franciák fordítani tudjanak, így az olaszok sorsa végképp a hollandokon múlt. Bennük pedig nem kellett csalatkozniuk: ugyancsak biztosan nyertek, és magukkal vitték az olaszokat a legjobb nyolc közé.
De ha az elődöntőben találkoznának velük, jó tett helyében nem várhatnak jót tőlük.