Zsibavirág

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj – butaság volna Radnóti Miklós háborútól és hazaszeretettől „remegő” költeményének kiragadott sorával vitatkozni. Hisz a Nem tudhatom… bonyolult kompozíció: szerzője nemcsak azt tudja, hányféle összetevőből áll szülőföldhöz való kötődése, azt is belátja, csak sejtheti egy másik ember kapcsolódási pontjait.
Németh József a Haza a magasból című képes albumban éppen arra vállalkozott, hogy légi fotóival fejezze ki szűkebb pátriájához, Vas megyéhez való viszonyulását. „Keveseknek adatik meg, hogy néhány tíz vagy száz méteres magasságból »járják be« szülőföldjüket. Kiváltság a levegő urainak, a madaraknak a szemszögéből szemlélni a rendezett vetéseket, a virágzó mezőket és gyümölcsfaültetvényeket, a legelésző állatokat, a gőzölgő, kanyargó vizeket, a fegyelmezetten dolgozó embereket és otthonaik pirosló cseréptetejét, a büszkén égbe kiáltó templomtornyokat, a gondozott temetőket, a kitárulkozó városokat és a szerényen meghúzódó falvakat” – harangozza be a reprezentatív, háromnyelvű (magyar, angol és német) kiadványt a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, Kovács Ferenc.
A lapunkban is rendszeresen publikáló Ambrus Lajos író pedig a kötet címét és szellemiségét inspiráló 1938-as Illyés Gyula-verssel vezeti be a felvételekhez illeszkedő gondolatait, érzéseit – hangulatos miniesszéit. A háború előestéjén született Haza a magasban a lefotózhatatlan, megszövegezhetetlen, talán csak megidézhető, spirituális hazáról beszél: „mormolj magadra varázsinget, / kiáltsd az éjbe Berzsenyinket”. S már meg is érkeztünk Ambrus szellemi-lelki őséhez, a hetyei lugasmagány egyik múzsájához, Berzsenyi Dánielhez. És megérkeztünk dédelgetett témájukhoz, a tájgéniuszokhoz. Ugyan mit számít, hogy Ambrus éppen Gyula s nem Egyházashetye szülötte! Itt valami más, magasabb és mélyebb kapcsolódásról van szó.
Mi a haza a „magasból” Németh Józsefnek? Sorminta gyümölcsfákból és káposztafejekből, lencsébe bámuló borjúk, porhóval hintett cáki pincék ritmusa, a Pinka rajzolta kérdőjel és a büki gyógyfürdő „űrállomása”.
Táj. Kultúra. Tradíció. Napfény, hószakadás, pirosló cseresznyeszem – sorolja Ambrus Lajos –, kutyatej, mondja, vagyis Taraxacum officinale, gyermekláncfű. E csodálatos gyógynövénynek vagy ötszáz népi neve ismert a pitypangtól a barátfejig. Étvágygerjesztő, vértisztító, gyulladáscsökkentő hatású. Mi gyermekkorunk világában – „vazsmegyeiesen” – zsibavirágnak hívtuk az árokpartok töméntelen sárga díszét. Nékem például zsibavirág e táj.
(Haza a magasból – Vas megye. B. K. L. Kiadó, Szombathely, 2007. Ára: 4100 forint)