El a kezekkel a nyugdíjasoktól!

Olvasónktól
2008. 07. 13. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rettenetesen tud bosszantani, amikor nyugdíjas-egyesületek ülésein, valamint a kormány köreiben az illetékesek a nyugdíjasokat mint egységes masszát kezelik. Ebben a masszában benne vannak a harminc-negyven ezer forintos, valamint a kétszázezer forintos nyugdíjasok is. Mintha az összeg teljesen mindegy lenne. A nyugdíjak emelkedését-csökkenését, a GDP-hez való viszonyát mindig százalékokban adják meg, holott a nyugdíjasok élő emberek, akiknek sorsa, élethelyzete rendkívül különböző. Nagy a különbség aszerint, hogy ki mikor ment nyugdíjba. Még élnek köztük olyanok is, akik húsz-harminc éve „élvezik” nyugdíjukat, amikor a nyugdíjak megállapítása még egészen minimális szinten történt. Volt ugyan számukra egy halvány kompenzációs kísérlet, de azt a néhány ezer forintot, amit ezen a címen kaptak, régen elvitte az infláció.
Aki az „átkosban” is gondolkodott egy kicsit, nem hitte el a gondtalan öregkor meséjét, s tudta, hogy a nyugdíjasélet nagyjából egyenlő a szegénységgel. Ezért, ha tehette, igyekezett valami tőkét gyűjteni ezekre az évekre. Sajnos ezt nem mindenki tehette meg: ugyanis előfordulhatott a családokban súlyos megbetegedés vagy egyéb tragikus esemény, ami elvitte az erre szánt összeget; vagy az akkori munkabér olyan csekély volt, amiből nem lehetett öngondoskodni. Természetesen mindig voltak szerencsésebbek, akik örököltek, vagy külföldi rokonaik támogatták őket.
Amikor eljött a rendszerváltás, a nyugdíjasok szempontjából még rosszabbra fordult a helyzet. Munka nélkül maradtak életerős, középkorú emberek, akik ha akarták volna, sem tudták többé támogatni idős, beteges szüleiket. Pedig hát az volna a világ rendje, hogy aki becsülettel felnevelt akárcsak egy vagy két, esetleg több gyermeket, öregségére, betegségére ne maradjon támasz nélkül. De hát ebben a felfordult világban minden másképpen van. Ismerek olyan özvegyasszonyt, aki csekély nyugdíjából munkanélküli fia családját támogatja…
Az is vízválasztó a nyugdíjasok között, amire most kezdenek ráeszmélni az illetékesek: hogy ki milyen fűtésű lakásban lakik. Akik hagyományosan vagy villannyal-gázzal fűtenek, még megtehetik, hogy mondjuk a téli szezonban két szobájuk közül csak az egyiket fűtik. A panelházakban lakók, ahol általános a távfűtés, ezt nem tudják megoldani. Amikor ezeket a lakásokat építették, a távfűtés szinte fillérekbe került. Azóta az ott lakók megöregedtek, nyugdíjasok lettek. A fűtést kikapcsolni nem tudják, a számlák pedig az évek során egyre nőnek, már az elviselhetőség határáig, s még nagyobb emeléseket ígérnek az idei téli fűtési szezonra.
Ilyen cipőben járok magam is. Amikor boldogult férjem még élt, a két nyugdíjból még ki tudtuk fizetni a már akkor is nagyon magas számlákat, de mióta két éve egyedül maradtam, ez már nem megy; elköltözésre pedig korom és egészségi állapotom miatt gondolni sem lehet. Így történt, hogy tavaly decemberben negyvenezer, februárban negyvenhétezer, s még áprilisban is harmincezer forintot fizettem: a nyugdíjamnak körülbelül a felét. Hogy miből éltem akkor? Megmondom őszintén: külföldön dolgozó unokám küld havonta egy bizonyos összeget, hogy egyáltalán megélhessek. De hát vannak szép számmal olyanok, akiknek ilyen lehetőségük nincsen. Sorstársaimmal beszélgetve látom, hogy a végletekig el vannak keseredve, főleg a magányosan élők; s végső esetben öngyilkosságra gondolnak mint egyetlen megoldásra.
Végül itt volt a májusi csodálatos nyugdíjemelés. Ismerőseim úgynevezett átlagnyugdíjasok, kaptak három-négyezer forintot, de az 1,1 százalékos emelés az én esetemben 830 forintot tesz ki. Ez az összeg még egynapi étkezésre sem elegendő, nemhogy egy családi körben eltöltött, jó vasárnapi ebédre! S akkor még mernek szónokolni a nyugdíjak reálértékének növeléséről? Mernek szebb jövőt emlegetni? Ezt a bizonyos szebb jövőt mi, idősebb nyugdíjasok bizony már aligha fogjuk megérni…
A milliárdos kormánytisztviselőknek azt üzenem: ha segíteni nem tudnak, legalább hagyják békében a nyugdíjastársadalmat.
Simon Istvánné
Budapest

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.