Oroszország és Kína között programszerűen építi újra nemzeti identitását Kazahsztán – derült ki Aigul Zabirova asszony, az Asztanai Nemzeti Egyetem szociológiaprofesszorának budapesti előadásából. Az egykori kommunista birodalom leginkább szovjetesített országában – ahol 55 százaléknyi kazah mellett 28 százalék az oroszok aránya – ennek csak tünete a tízéves fennállását mostanában ünneplő új főváros, Asztana. Az újjáéledő nemzeti öntudat sarokköve a kazah nyelv folyamatos térhódítása az egyetemeken és a médiában. Ezt garantálja, hogy a törvény szerint a médiában 50-50 százaléknak kell lennie a kazah, illetve az orosz nyelven sugárzott programoknak, s az állam az ösztöndíjak odaítélésekor előnyben részesíti a kazah nyelvű szakokat, de az is, hogy a belső vándorlás következtében egyre nő a városlakó kazahok száma.
Az új fővároson ezzel párhuzamosan kiütközik a jólét több félreismerhetetlen jele is a gáz- és olajiparnak köszönhetően. Mindez azonban nem feltétlenül új társadalmi osztály születését jelzi, vélte Zabirova, hiszen a plázalátogató és a terepjárójával a parkolókban felvágó réteg gerincét még a pártállami időkben megtollasodott kádergeneráció képezi, s a középosztálybeli jóléthez a kulcsot mindenkinek az állami adminisztrációval ápolt jó kapcsolatok adják.
Az identitás másik pillére az iszlám újjáéledése, ami a professzor asszony szerint egyfajta kulturális iránytűként orientálja a kazahokat. Jellemző, hogy a kazah gyerekek török középiskolába járnak, késő vigaszul Ankara 1990-es években kudarcot vallott politikai befolyásszerzési kísérletéért. A Nyugat számára figyelmeztető trend azonban, hogy míg egy Almatiban élő jómódú család sarja általában nyugati egyetemre jár, Asztanából már sokan inkább Kínába küldik a fiatalokat. Olyannyira, hogy már a középiskolákban is fel-felvetődik, a gyerekek második nyelvként miért nem kínaiul tanulnak orosz helyett.
Nem kegyelmez az időjárás még napokig, aztán jön a nagy fordulat
