Géza fejedelemtől Kádárig

A Magyar Történelmi Társulat Múltunk kritikus kérdései című előadás-sorozata a több mint száznegyven éves társulat több kitűzött feladatának is maradéktalanul eleget tesz. A Magyar Tudományos Akadémián 2001–2004 között tartott előadásokon egy-egy téma legavatottabb képviselői foglalták össze kutatásaik eredményét a nagyközönség számára is érthető formában. Az érdeklődők Szent Istvántól Vitéz Jánoson, Mátyás királyon keresztül egészen Kádár Jánosig hallhattak előadásokat. Nagy szükség volt és van is az ehhez hasonló rendezvényekre, hiszen a tudományos ismeretterjesztés a rendszerváltás éveiben kissé „leült”, és azóta sem tudott teljesen talpra állni. Vannak ugyan remek kezdeményezések, de úgy tűnik, az ismeretterjesztés 1989 előtti hazai rangja és szerepe igencsak megváltozott. Lehetséges persze, hogy a társadalom átalakulása és a létrejött új szerkezet nem kedvez a népművelés hagyományos formáinak, és a hajdani „ragyogás” már sosem tér vissza, de nekem inkább az a véleményem, hogy egyáltalán nem szükségszerű a jelen állapot, és megfelelő ösztönzésekkel nagyobb szerepet kaphatna a tudományos ismeretterjesztés.
A Magyar Történelmi Társulat mindenesetre e remek kezdeményezéssel megtette mindazt, ami erejéből telt. Talán nem lenne haszontalan, ha a Mindentudás Egyeteméhez hasonlóan az előadások az interneten is követhetők, letölthetők lennének, bár ez vélhetően rontaná a nyomtatott könyvek eladási mutatóit. Persze nem okvetlenül, legalábbis, ha a nyomtatott könyv többletinformációt tartalmazna, amelyért a vásárlók hajlandók pénzt adni.
Márpedig a most megjelent A magyar történelem vitatott személyiségei című válogatás nemcsak szép, elegáns kivitelével nyújt többletet az elhangzott szóhoz képest, hanem a szerkesztés jóvoltából, illetve a jegyzetek miatt is. Más kérdés, hogy mekkora tévedés Szent Istvánt és Kádár Jánost egyetlen cím alá szerkeszteni. És az is problémás kissé, hogy miért nincs feltüntetve a tudományosság kritériumainak is megfelelni akaró köteten, ki szerkesztette, miért nincsenek feloldva a jegyzetek rövidítései, és egyáltalán: miért nem nézte át a szerkesztő a jegyzeteket, hogy az olvasónak ne kelljen olyan kérdéseken töprengenie, mit jelenthet (és milyen nyelven) a „Monuments Vatiens historism regni Hungariae illustranti”. Persze ez már csak csomókeresés a kákán, hiszen az érdeklődő kitalálhatja, hogy bizonyára a Monumenta Vaticana Hungariae okirattárról van szó, de azért kár az ilyen és ehhez hasonló szépséghibákért.
(A magyar történelem vitatott személyiségei. Kossuth Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 2990 forint)