Győztes csapaton ne változtass!

A vasárnap véget ért svájci– osztrák közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság külön érdekessége volt, hogy a kontinensviadal történetében eddig egyedülálló módon három csoportelső is búcsúzni kényszerült már a negyeddöntők után. Ráadásul a portugál, a horvát és a holland válogatott is úgy bukott el a nyolc között, hogy legjobbjait még pihentethette is utolsó csoportmérkőzésén. Egyedül a spanyolok nem fáztak rá a taktikázásra, kis szerencsével túljutottak az olaszokon, később pedig meg is nyerték a tornát.
Luis Felipe Scolari nyolc, míg Slaven Bilic és Marco van Basten kilenc helyen változtatta meg kezdőcsapatát az utolsó csoportkörben, azzal a céllal, hogy addig kiválóan teljesítő ászait megóvja az esetleges sérüléstől vagy a sárga lapos eltiltástól. Egyúttal lehetőséget kívánt biztosítani azoknak a labdarúgóknak is, akik addig kevesebbet játszottak a tornán, s valószínűleg a további találkozókon sem számíthattak sokkal többre.
A szakvezetők közül Bilic már átélt hasonló szituációt, amikor az 1996-os angliai Eb-n a horvát nemzeti csapat az utolsó fordulóban hét új játékossal a soraiban
3-0-ra kikapott Portugáliától, majd 2-1-re a németektől is a negyeddöntőben, s elbúcsúzott a további küzdelmektől. A horvátok mostani szövetségi kapitánya akkor kulcsjátékosként bennmaradt a csapatban, így testközelből érzékelhette a döntés helytelenségét.
A baljós előjelek ellenére mégsem tanult mestere, Miroslav Blazevic hibájából, s bár együttese százszázalékos mutatóval érkezett a legjobb nyolc közé, hihetetlen véghajrá után tizenegyespárbajban alulmaradt Törökországgal szemben.
Scolari Portugáliával járt pórul, miután a már biztos csoportelső válogatottat szinte teljesen átalakította az utolsó csoportmérkőzésre: a csapat előbb 2-0-ra kikapott a társházigazda svájciaktól, majd talán a megtört lendülete miatt 3-2-re a németektől is. Egyedül Van Bastent érheti kevesebb kritika, elvégre együttese így is simán megverte Romániát (2-0) az utolsó fordulóban, majd attól az Oroszországtól szenvedett 3-1-es vereséget a negyeddöntőben, amely olyan félelmetesen jól játszott azon az estén, hogy alighanem a világ bármely csapatát felülmúlta volna.
A kivételt jelentő spanyolok szövetségi kapitánya, Luis Aragonés is majdnem az egész csapatát kicserélte a görögök elleni (2-1) zárómérkőzésen, csak Iniesta őrizte meg a helyét a kezdőegyüttesben. Az idős trénert egyedül az mentette meg a blamától, hogy játékosai jobban rúgták a tizenegyeseket az olaszoknál. Igaz, ettől szárnyakat kaptak, s végül meg sem álltak a dobogó legfelső fokáig. Egyébként Aragonés egyszer már ráfázott erre a taktikázásra: a két évvel ezelőtti németországi világbajnokságon Szaúd-Arábia ellen (1-0) a komplett csapatot (!) átvariálta az utolsó csoportkörben, majd 2-1-re elvesztették a fran-
ciákkal vívott nyolcaddöntőt.
Három csoportelső így már az egyenes kieséses szakasz első akadályában elbotlott, ilyen sem történt még soha az Európa-bajnokságok históriájában, amióta 1996-ban tizenhat fősre emelték a résztvevők számát. Világbajnokságon is csak egyszer fordult elő hasonló, 1962-ben a Szovjetunió, az NSZK és Magyarország esett ki rögvest a legjobb nyolc között Chilében, míg 2002-ben a nyolc első helyezett közül négynek kellett búcsúznia a Távol-Kelettől a nyolcaddöntő után (Dánia, Svédország, Mexikó és Japán).
A leghíresebb „csapatcsere” az 1954-es vb-n történt, az NSZK-t irányító Sepp Herberger előbb hét poszton módosított a törökök elleni 4-1-re győztes csapatán, amely azonban a remélt döntetlen helyett óriási verést kapott a magyar Aranycsapattól (8-3) a második körben. Nem csoda, hogy Herberger azonnal visszatette a legjobbakat a kezdőbe, akikkel már sokkal jobban teljesítettek, előbb megnyerték a törökök elleni megismételt mérkőzést, majd győztek Jugoszlávia és Ausztria ellen is, míg a számunkra oly fájdalmas berni fináléban – a csoportmérkőzéshez képest öt helyen változtatva – a magyarokat is megverték 3-2-re.
Michel Hidalgo francia szövetségi kapitány az 1982-es spanyolországi vb-n csalódottságában folyamodott a változtatás eszközéhez, miután csapata tizenegyesekkel elvesztette a németek ellen már megnyertnek hitt elődöntőt. A bronzmérkőzésen hét új játékost küldött pályára, ám a gallok 3-2-re kikaptak az előzetesen esélytelenebbnek ítélt Lengyelországtól.
Végkövetkeztetésként tehát levonható, hogy a futballban továbbra is örök igazság maradt: győztes csapaton ne változtass!