Nincsenek irigylésre méltó helyzetben mostanában az évi rendes értekezletükre itthon összegyűlő magyar diplomaták. A kiküldetés ugyan továbbra is e szakma egyik csúcsa, nem is honorálják rosszul, erősen rontja azonban e komfortérzetet, hogy egy hanyatló presztízsű országot képviselnek egy mindinkább leértékelődő, eljelentéktelenedő minisztérium alkalmazottjaként. Nem könnyíti a munkájukat az sem, hogy megannyi stratégia ellenére sincs a magyar külpolitikának kiforrott és egyenes iránya, a közszolgálat szellemével össze nem egyeztethető módon ide is beszivárgott ugyanakkor a belpolitika.
Régen volt a Külügyminisztériumnak ilyen alacsony a presztízse a közigazgatáson belül, mint ma. A tárca legfeljebb formálisan vesz részt a külpolitika alakításában, szerepe alapvetően technikai, kiszolgáló jellegű. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a döntéshozó központ jó ideje átkerült a Miniszterelnöki Hivatalba. Ennek jegyében választotta ki Gyurcsány a minisztereit is, és sem Somogyi Ferenc, sem pedig Göncz Kinga nem volt képes önálló arculatot adni a tárcának, ellensúlyt képezni a kancelláriával szemben. Még akkor sem, ha néha – például az atlantizmus, az emberi jogi érzékenység vagy a Nabucco kontra Déli Áramlat kérdésében érezhetően másképp vélekedik a szakminiszter és a kormányfő. Ez ráadásul még zavaró is. Így aztán a miniszterelnök néhány kulcsországban lévő nagykövettel (London, Moszkva, Párizs) a külügyön átnyúlva közvetlen kapcsolatot tart, s sokszor alapvető kérdésekben is a minisztérium nélkül születnek meg lényeges döntések. Jellemző az is, hogy talán soha ennyi politikai kinevezett nem került nagyköveti posztra, mint manapság, s – új jelenségként – többen az üzleti szférából érkeznek. Mindez természetes módon feszültséget kelt a minisztérium állományában.
A leértékelt állapotból adódóan gyenge a külügy politikai érdekérvényesítő képessége is, ami nem csak itthon érződik. Kár, mert az ország megítélését amúgy is alapvetően meghatározza az instabil belpolitikai helyzet és még inkább a gazdaság mélyrepülése.
Fleck Zoltán is tagja az Oktatói Hálózatnak, amely a védelmére kelt
