Magyar horror

Azt hiszem, hogy az egészségügyi reform legemlékezetesebb, legaljasabb, legsötétebb és legmegalázóbb tette az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása. Mintha a Gyurcsány-kormányzat szabadjára eresztette volna dobermanjait, tépjék, ahol érik, szaggassák, ahogy bírják, törjenek és zúzzanak. Úgysem mer megnyikkanni senki. Vagy ha igen, majd megunják, és hazamennek.
Azt hiszem, a Lipót bezárása és felszámolása révén tökéletesen megmutatkozott a kegyetlenség, a részvétlenség és a kommunisták máig élő tulajdonsága, a mesterséges süketség és a szakmai vakság.
Mi végre számolták fel a nagy múltú intézetet? Itt aztán voltak érvek, attól kezdve, hogy kőkorszaki állapotok uralkodnak a falak között, egészen addig, hogy a XXI. században nem így kell a pszichotikus betegeket kezelni. Az érvelésben azonnal sántít, hogy azok a kórházak, ahová állítólag szállították a betegeket, még rogyottabb állapotban vegetálnak, mint a Lipót. Nem akarok büdös linóleummal fedett, örökös hányás- és káposztafőzelék-szagú helyszíneket megnevezni, ahol szintén egymásra zsúfolva fekszenek a betegek lyukas lepedőiken és rongyos párnáikon, ha egyáltalán valami jut a „bolondoknak”. Lipótmezőn voltak értékek: festmények, bútorok, muzeális tárgyak, de erről már csak suttogni mertek az ottaniak.
A felszámoló miniszteri biztos, bizonyos Tasnádi Zoltán korunk találmánya. Az eszményi káder, aki már minden volt az egészségügy környékén, csak még sorban nem állt vérvételre. Gyurcsány Ferenc elhíresült cégénél, a később Erdős Ákos által gondozott Perfekt Zrt.-nél a tanácsadás divízióját vezette, államkincstári biztos volt a Pécsi Tudományegyetemen, a Hungarofarma Zrt. felügyelőbizottsági tagja, a még idejében megszüntetett Nógrád megyei egészségbiztosítási pénztár reménybeli vezetője, Molnár Lajos exminiszter Gunex group nevű fegyvercégének ügyvezetője, utóbb felszámoló- biztosa. Sőt, őt kérte fel a borsodi megyeszékhely szocialista polgármestere, hogy vállalja el a Miskolci Egészségügyi Központ önkormányzati biztosi posztját. Ez utóbbit orvos szakmai kötődése és az egyszemélyi vezetés gyakorlása céljából.
Az OPNI felszámolása volt a nagy falat, amit igen rapid módon kellett elvégezni tárcának és megbízottnak. Olyannyira, hogy a magát bennfentesnek tartó elit már megint szénné égett, amikor a vészjelzésekre azt a válaszolta egyik képviselőjük, hogy: „Nem kell bedőlni az általános hisztériának.” Úgy vélték, hogy ez a kormány tiszteletben tartja az alkotmányos jogokat. Csak amikor megtiltották, hogy az OPNI dolgozói nyilatkozzanak, egészen a vezetői szintig, akkor eszmélt fel a mainstream. A Lipót megszűnt, a betegeket széthordták különböző kórházakba, de 420 főt, ahogyan a miniszteri biztos állította, a családja várt haza nagy szeretettel. Ezen nyugodtan ki lehet akadni, mert tudjuk, mit kezd a „szerető” család egy pszichiátriáról hazazsuppolt beteggel. Különösen, ha mindenki dolgozni jár, és nem tud 24 órás őrzést megfizetni.
Minden rendeződött? A hajléktalanszállóknál megugrott a bebocsátásra várók száma, szaporodtak a gyerekgyilkosságok, a gyújtogatás és a családirtás. Az öngyilkosságok számának növekedéséről is fogunk hallani. A miniszteri biztos az aggályokat egyetlen szóval szerelte le: kacsa! Most az épület üres, nyolcmillió a rezsije havonta. Tasnádi Zoltán, az élelmes menedzser előbb az amerikaiaknak adta ki filmforgatásra, utóbb 60 ezer forint bérleti díjért itt tartotta meg a felesége halotti torát. A hír hallatán kivert a víz. A horror beköltözött a Lipótmezőre – színes, szélesvásznú magyar morbiditás.