Még távolabb a valóságtól Demszky Gábor

Bár tizennyolc éve ül a főpolgármesteri székben Demszky Gábor, csak az elmúlt két év ígéreteit, a fővárosi MSZP–SZDSZ- koalíció, illetve a kormányzat hivatalos vállalásait tartalmazó dokumentumok alapján megállapítható, hogy kétharmados kudarcot vallott. A főpolgármester legfőbb politikai ellenfele ma az emlékezet, amelyet lapunk most felfrissít.

Demszky Gábor hivatalos ígéreteinek legfőbb dokumentuma a 2006 októberében készült, de csak tavaly februárban aláírt, az MSZP és az SZDSZ fővárosi frakciói közötti koalíciós megállapodás, amelynek negyven pontja közül jó, ha tizenkettő megvalósul az elképzelések szerint. A budapesti balliberális alapmű azzal kezdődik, amivel a főpolgármester kudarcsorozatának legújabb része: a négyes metróval, amely immár csaknem két évtizedes ígéret. A koalíciós megállapodás szerint „2010-re befejezzük a négyes metró építését. 2009-ben a Baross térig, 2010-ben a Bosnyák térig jár majd az Etele térről az új metró. Ehhez képest az 517 milliárd forintosra duzzadt nagyberuházás, amelynek hatékonyságát a legújabb költség-haszon elemzés sem támasztotta alá, 2011-re, illetve 2013-ra módosított átadási határideje is veszélybe került, előbb a Fővám téri, legutóbb a Szent Gellért téri megálló építési munkáinak csúszása miatt. A kormány ugyan pontatlannak és hiányosnak ítélte meg a metró uniós pályázatának dokumentumait, de támogatta azt, a brüsszeli döntés és a finanszírozás jövője azonban még így is kétséges.
Budapest katasztrofális közlekedési helyzete a kettes metró felújításával sem lett jobb, ugyanis azt ígérték, hogy az idén már
új metrókocsikban utazhatunk. Utóbbi legalább egy évet csúszik, sőt felvetődött, hogy a közbeszerzési eljárást is módosítani kell.
Az aquincumi híddal viszont teljesen befürdött Demszky és csapata, mivel semmi sem lesz abból, hogy 2010-ig megkezdenék az új városi dunai átkelő építését. Ehhez a bakihoz hasonló mértékű lehet, hogy 2008-ig már semmiképpen nem kezdenek hozzá a Moszkva tér rendbetételéhez, a Margit híd felújítása az idén nyártól nem kezdődhet, a Budapest szíve nevű belső forgalomcsillapítási programon belül konkrét javaslatokat egyelőre még csak Rogán Antal, a Belváros-Lipótváros fideszes polgármestere terjesztett elő. Demszkyék ígéretei közül talán a legelképesztőbb, hogy „2010-ig legalább 15 százalékkal gyorsítjuk a tömegközlekedés menetidejét”. Mindez nemrégiben meghiúsult, de a BKV tervei szerint még csaknem tízszázalékos járatritkítás fényében különös, akárcsak az az állítás, hogy „folytatjuk a kormánnyal közös 1+1 forintos útfelújítási programot.” Mint kiderült, a kormány jóval kevesebbet fizet 1 forintnál, a visszaélések miatt pedig a 2006-os útfelújítás állami támogatásából 700 millió forintot már vissza is fizetett a főváros. Az ügyben tett fideszes feljelentéssel a nyomozó hatóságok foglalkoznak, a 2008-ra ígért 100 kilométernek a fele sem készül el.
– Folytatjuk a fővárosi színház- és artmozi-hálózat folyamatos felújítását, megkezdjük a József Attila Színház felújítását – olvasható az anyagban, miközben a főváros pénzügyi programja szerint néhány év alatt gyakorlatilag lenullázzák a kultúrát, a József Attila Színházat pedig a koalícióval más kérdésben is rendre szembeszálló Bőhm András (SZDSZ), a fővárosi kulturális bizottság elnökének javaslata mentette meg a bezárástól.
Demszky Gábor nem tartotta be a Fővárosi Közgyűlés 2006. október 13-i ülésén mondott beszédében tett fogadalmát sem: „Megígérem, hogy kétmillió budapesti főpolgármestere leszek.” Attól a ténytől eltekintve, hogy a fenti szavak elhangzásakor is 200–300 ezer emberrel kevesebben éltek itt, a főpolgármester már az év október 23-án szembefordult önmagával, és az ünnepnapon történt brutális rendőrtámadás békés áldozatai helyett az attakot vezénylő akkori budapesti rendőrfőkapitány mellé állt, és kitüntette Gergényi Pétert. Demszky azóta is folyamatosan támadja a magyarság ősi jelképeit, az Árpád-sávos zászlót, a turulmadarat, állásfoglalásaiban, március 15-i beszédeiben kizárólag csak a budapestiek egy része mellett áll ki, sőt felhívást intézett egy alkotmányos politikai erő, a Jobbik kirekesztésére is.
A kétharmadrészt megbukott koalíciós megállapodás bevezetője szintén olyan dokumentumokra hivatkozik, amelyekről kiderült: jogilag semmis megállapodások, mint a kormány és a főváros közötti Budapest-szerződés, amelyről éppen Demszky mondta ki tavaszszal, hogy az már csak „akcióterv” formában létezik. Az sem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban a főpolgármester nem beszél már a Podmaniczky-programról, és a Budapest a mi városunk című MSZP–SZDSZ-es választási programról, ugyanis azok szinte szóról szóra felsorolják a megvalósulatlan ígéreteket.