Újratemették a törökverő egri várkapitányt

Hősnek kijáró pompával temették újra szombaton délkelet-szlovákiai szülőfalujában a 436 évvel ezelőtt hetvenéves korában elhunyt egri várkapitányt, Dobó Istvánt. A dobóruszkai báró kétezer emberével megfutamította a hetvenezres török sereget 1552-ben, s ezzel megmentette a magyarságnak a Felvidéket. Két évig tartott 2006 és 2008 között, míg bebizonyították, hogy a Dobóruszkán feltárt kriptasírban az 1502-ben született katona és politikus földi maradványaira bukkantak.

Az egri hőst a Dobó család által építtetett dobóruszkai templom homlokzati része előtti díszes szarkofágban helyezték örök nyugalomra szombaton a várvédő kapitánynak kijáró pompával. Amint arról Lakatos László, a mintegy hatszáz lelkes felvidéki falu polgármestere lapunkat tájékoztatta, az 1552-es török elleni ütközet magyar vezérének földi maradványait a szentély padozata alatti kriptában találták meg, miután úgy vélték, a hetvenévesen elhunyt köszvényes, 180 centiméter magas férfi holttestét a nemesi család ott helyezhette először örök nyugalomra 1572-ben. A polgármester és Dobóruszka plébánosa két évig küzdött azért, hogy végre megtörténjék az azonosítás, s kiderült: fáradozásaik meghozták a várt eredményt.
Homa János, az egri önkormányzat kulturális bizottságának elnöke archaikus búcsúbeszédében emlékeztetett: Dobó István 1548 és 1552 között volt kapitánya az egri várnak, s amikor bizonyossá vált, hogy egy hetvenezres török sereg próbálja meg legázolni a vár alig kétezer fős véderejét, így szólt a mindenre elszánt katonáihoz. „A falakat ismeritek, erőnk nagyságával is tisztában vagytok, és jól tudjátok, az erő nem csupán a falakban rejlik. Az egri várban van a maradék ország sorsa, ha viszont Eger elesik, akkor nem állhat meg sem Miskolc, sem Kassa, az apróbb várakat ugyanis lerázza a török, mint a diót. Nincs többé ellenállás, ezáltal pedig Magyarországot beírhatja a történelem a halottak könyvébe.”
A magyarság megmaradása terén elévülhetetlen érdemeket szerzett egri kapitány újratemetése a római katolikus szertartás szerint zajlott hatalmas tömeg részvételével, ráadásul a faládába helyezett fémkoporsót szállító férfiak öltözéke stílusosan a XVI. század korát idézte. A tömeg az elhangzott mondatok alapján rádöbbenhetett, Dobó Istvánt hiába ünnepelte hősként a magyarság 1552-ben, mégis le kellett mondani várkapitányi tisztségéről, mert a hatalom azzal vádolta, nem osztotta be megfelelőképpen az élelmet, s mindössze a vak szerencse műve volt a törökök megfutamodása.
Annyira elmérgesedett a királyi család és báró Dobó István között a viszony, hogy először Izabella királyné záratta börtönbe Szamosújváron, miután Ferdinánd királytól segítséget várt a török elleni újabb harcában, amely sosem érkezett meg. Bár Szamosújvárról megszökött, később csapdába sétált. Balassi Jánossal, Balassi Bálint édesapjával együtt a pozsonyi országgyűlésbe csalták, és a gyanútlan férfit elfogták. Utolsó éveit a pozsonyi várbörtönben töltötte felségárulás miatt, ám szabadulása után már csak néhány hónapja maradt az életből. Szerednye várában érte a halál, családja (Damján és Ferenc fia, valamint Krisztina lánya) pedig szülőföldjén, az Ung és a Latorca folyókhoz közeli Dobóruszkán temettette el az „egri csillagok” legfényesebb csillagát.