A Lipót vége

Hiába volt mindenféle tiltakozás, tüntetés, beadvány, miegyéb, most már egészen biztos, hogy bezár a Lipót, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI). A kormány intézkedéseinek jóvoltából mától megnyílik az az internetes portál, ahol – a svábhegyi gyermekklinika után – licitálni lehet a száznegyven esztendőt megélt intézmény felszereléseire is. Szabad a vásár…
Egyébként papíron már egy éve, hogy lakat került a Lipótra. Azóta számtalan civil és szakmabeli fejezte ki tiltakozását a lépés ellen. Még az akkori ombudsman is kijelentette, hogy a kormány a bezárással súlyos alkotmánysértést valósít meg. De hát érdekelte is ez az alkotmánnyal már többször szembemenő kormányt… Dehogy.
Szegény Szabó Máté, az állampolgári jogok jelenlegi biztosa is levélben fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz a felszámolás megállítására, ám ez körülbelül annyit ér, mint halottnak a csók. Itt már mindent eldöntöttek, elkezdődhet a kiárusítás.
Már beszámoltunk arról, hogy az OPNI-ból kitessékelt betegek egy része az utcára vagy a hajléktalanszállóra került, fedél nélkül maradt, és volt olyan hajdani beteg is, aki nem ágyban, párnák közt, hanem az utca kövezetén halt meg…
Azt egyelőre nem tudni, ki vetett szemet az ingatlanra, illetve a rajta fekvő patinás, bár felújításra szoruló épületre. Az biztos, hogy valakinek, valamire kell. Eladó is, vevő is jól jár majd – két évtizedes az itthoni privatizálási gyakorlat…
A hajdan itt fekvő betegekről már kevés szó esik, őket átcsoportosítják, hazaküldik, „önállósítják”. Megmagyarázzák nekik, hogy az ország érdeke most ezt kívánja tőlük…
A Lipót bezárása ma a haza legújabb szégyene.