A művészet válasza

Tizenhárom éve volt az első, válaszként a Bosznia elleni agresszióra. A művészet válasza a pusztulásra. Még dörögtek a fegyverek, amikor 15 ezer ember nézte meg Tarantino Ponyvaregényét. A vászonról ömlő erőszak eltörpült amellett, amit a közönség akkor már évek óta mindennap átélt.
Tavaly már százezer néző volt kíváncsi 175 filmre, a szarajevói filmfesztivál a Balkán első seregszemléjéből Délkelet-Európa legnagyobb moziünnepévé nőtte ki magát. Az idén már kilenc napon át tartó rendezvény tegnap este Aida Begic Hó című alkotásával nyitott; a háború okozta traumákkal foglalkozó mű ebben az évben Cannes-ban is komoly figyelmet keltett. A fesztivál hagyományosan a térség filmművészetére koncentrál, ezért az idén a játékfilmek hivatalos programjában horvát-bosnyák, török, szlovén, szerb, magyar és osztrák alkotások versenyeznek a fődíjért, Szarajevó szívéért. Elsőre talán különösnek hangozhat az osztrák jelenlét, de nem véletlen. Akárcsak a trieszti Alpen–Adria filmmustra, Szarajevó is visszakacsint a közös múltra, a Monarchiára, és ez így van rendjén. Magyarországot Mundruczó Kornél Delta és Faur Anna Lányok című alkotása képviseli, de filmeseink szerepelnek a dokumentum- és rövidfilmszekciókban is. Amelyekből egyébként éppen 13 van a 14. fesztiválon, köztük „gyermekprogram” és „Teenarena” is, ami azért bír különös jelentőséggel, mert a filmfesztiválok nagy többsége egyáltalán nem foglalkozik az ezeknek a korosztályoknak szóló művekkel, így ömlik is rájuk a szemét rendesen. A játékfilmes zsűri elnöke az idén a világhírű török rendező, Nuri Bilge Ceylan, a fesztivál díszvendége a kétszeres Oscar-díjas, de nem ettől remek Kevin Spacey, és érkezik Orlando Bloom is.
A szarajevóiak szeretik ezt a fesztivált, érezhetően büszkék rá, értik, hogy az övék. Ha valami csoda folytán lenne néhány békés évtizedük (ami egyébként jár), ez a város csodákra lenne képes. Mert már most is az. És verhetetlenek a kultúrharcban. Is. Elveszik, ami az övék, és felmutatják a világnak.